04/20116
Színes pogácsa lila krumplival, medvehagymával
Fotó: Krumpli Béla
Játék következik: ki lehet találni, a következő három opció közül melyik az igaz:
Miért kerül lila krumpli a pogácsába?
a.) Mert nyertünk a lottón, és sznobok lettünk, ezentúl csak színes krumplit eszünk.
b.) Mert elfelejtettem, hogy tavaly vásároltam, és most találtam meg a kamra egyik zugában.
c.) Mert addig vártam a nagy alkalmat, amire majd elkészíthetem, míg semmibe nem került bele. Most már mindenbe beleteszem, hogy ne kelljen kidobnom.
Ó, nagyszerű, ha van olyan, akik velünk örülne egy lottónyereménynek, és elnézné nekünk ezt a színes krumplis hóbortot. És persze azok is nagyon kedvesek, akik azt gondolják, hogy megfeledkeztem a krumplikról, és micsoda szerencse, hogy néha átnézem a kamrát, így legalább a kezembe akadt. Ezzel szemben az az igazság, hogy sajnáltam megfőzni egész télen, így most lila krumplis napjaink vannak. A medvehagymás pogácsa legalább szép színes lett tőle:)
Hozzávalók:
15 dkg főtt krumpli
40 dkg liszt
15 dkg vaj
2 tk só
1 tojás
kevés tejföl
2,5 dkg friss élesztő
5 dkg kéksajt
6 dkg medvehagyma
1 tojássárgája
A főtt krumplit lereszelem. A vajat elmorzsolom a liszttel, majd a medvehagyma kivételével, többi hozzávalóval összeállítom a tésztát. Ujjnyi vastag téglalapot nyújtok vékonyan megkenem tojássárgájával, megszórom vékonyra vágott medvehagymával. A két végét behajtom a közepéig, megint megkenem tojássárgával, megszórom medvehagymával, és kettéhajtom. Ismét kinyújtom ujjnyira, a tetejét berácsozom, megkenem a maradék tojássárgájával. (Ha túl kevés, pici tejjel felöntöm.) Ha sietek, késsel felvágom, ha nem sietek, kis pogácsákat szaggatok belőle. 180 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt megsütöm őket.
Ezzel a recepttel pályáztam a Pécsi Borozó medvehagymás receptversenyére.
04/20112
Vad medvehagymaleves
Fotó: Krumpli Béla
A vadság a levesre vonatkozik természetesen, nem a medvehagymára. A leves attól vad, hogy tulajdonképpen nyersen került bele a medvehagyma, és utána sem főtt meg. Így elég csípős lett, azt hiszem, mások elé csak akkor merném kitenni, ha meggyőződtem, hogy szeretik a vad ízeket. Nekem viszont határozottan jól esett, és Krmpl is szerette, bár az első kanálnál meglepődött.
Azt meg csak csendesen jegyzem meg, hogy náthás lettem. Miután néhány napja gyakorlatilag csak medvehagymát eszem. De erről meg azt gondolom, hogy ha az ember elkezd tisztítani, akkor ne csodálkozzon, amikor kiürül mindaz, amitől éppen meg akar szabadulni...
Hozzávalók: (két személy részére)
fél l alaplé
8 dkg medvehagyma
három szem közepes krumpli
1-1,5 dl tejszín
só
néhány csepp jóféle olívaolaj
A krumplikat megpucolom, apró kockákra vágom, és annyi vízben, amennyi ellepi, főni teszem. Ha puhára főtt, öntök rá egy kis alaplevet, beleteszem a nagyobb darabokba tépett medvehagyma leveleket, és leturmixolom. Felöntöm a többi alaplével, beleteszem a tejszínt, sózom. Felforrósítom, tálaláskor teszek rá néhány cseppet Giuseppe valamelyik olívaolajából.
04/20116
Forgatás a konyhánkban
Fotó: Krumpli Béla
A legváratlanabb emberekről derül ki, hogy nem nagyon szeretik átadni konyhájukat másoknak. Zavarja őket, hogy nem ők a főnökök, hogy más kotorászik a szekrényekben, a kamrában, sőt, sokszor még az is, hogy más mosogat. Kis túlzással nyilván, de mintha egy idegen hamarabb bejuthatna egy nő ágyába, mint a konyhájába.
Pedig az utóbbiból is sülhetnek ki jó dolgok, egy közös főzésből is lehet hosszútávú kapcsolat. Mi így jártunk. Horászék úgy kerültek a konyhánkba, hogy először "visszautasítottam", majd miután észbe kaptam, hogy jaj, mit tettem, meghívtam magunkhoz.
Hogy mi lett ebből? Mindenféle: közös főzések, tervezgetések, vacsorák, majd egy közös blog is, a Gourmet Stúdió.
Márciusban tartottunk egy baráti vacsorát melyről értesült a Magellán stábja, és eljöttek forgatni A kisfilm amelyben mi is szerepelünk a ma esti Magellánban fog lemenni. Kicsit izgulok, de történjék bármi is, megnézem:)
A GS története az én szemszögemből itt olvasható, Horász ittírt róla.
04/20111
Medvehagymás túrótorta
Fotó: Krumpli Béla
Csak összehoztuk, hogy még virágzás előtt eljussunk medvehagymát szedni. Ezennel már hagyományról beszélhetünk, Nanával minden éveben elzarándokolunk, és megszedjük az adagunkat. A medvehagyma mellé egy kis salátaboglárkát is szedünk, bár ez csak ráadás, az aznapi salátába. Remek meditatív program: kint a természetben, madárcsicsergés közepette ki-ki a maga módszere szerint szedegeti a leveleket. Nana szépen, egyesével, a leveleket egymásra simítva, maximum hat-hét nyolc levelet egyszerre. Utána beteszi a szatyorba, és kezdi elölről. Én is egyesével szedem, de a leveleket csokorba tartom a markomban, és amikor már nem fér, beteszem a szatyorba.
Közben megbeszéltük, ki, mit képzel el a medvehagymából. A magam részéről először nyersen eszem, friss, házi vajas kenyérrel. Hogy érezzem az ízét, úgy, önmagában. Utána tortában, levesben, salátában, pogácsában, túrókrémben, főzelékben. Hússal. Majdnem ebben a sorrendben következnek a receptek is. Remélem.
Ez a torta ezerféleképpen fűszerezhető, csomó zöldfűszert és zöldséget bele tudok képzelni. Egy édes torta adta az ötletet, amit viszonylag sokszor készítek, de még nem került fel a Paszulyra. Van még pár ilyen recept. Azoknak készült, akik ott lesznek a születésnapon, de nem szeretik az édeset. Illetve most éppen nem esznek cukrot.
Hozzávalók (18 cm-es tortaformához):
45 dkg tehéntúró
1 dl tejföl
7 dkg medvehagyma
3 tojás
2,5 ek liszt
6-7 db olajos szárított paradicsom
só
A szárított paradicsomot aprítógépben összeaprítom. A medvehagymát nagyon vékony csíkokra vágom. A tehéntúrót összetöröm, belekeverem a tejfölt, a medvehagymát, a paradicsomot. Egyenként beledolgozom a tojásokat, majd a lisztet is belekeverem. Sóval ízesítem. 180 fokra előmelegített sütőben 45-50 perc alatt megsütöm.
Ezzel a recepttel pályáztam a Pécsi Borozó medvehagymás receptversenyére.
03/20112
Mángoldos bulgursaláta
Fotó: Krumpli Béla
Az "úgy ennék valami finomat" kívánság gondolom, mindenkinek ismerős. Leginkább olyankor hangzik el, amikor úgy érezzük, semmi nincs otthon, ráadásul mintegy fél óránk van elkészíteni. Ja, nálunk annyival volt nehezítve a dolog, hogy elhangzott a rántott hús is, mint finomság. Azonnal tisztáztuk: rántott hús nem lesz, viszont a salátát elkészítettem. Annyira tartalmasra sikerült, hogy nem is kellett mellé más. Pedig tényleg alig volt itthon valami:)
Akkor még tél volt, jól esett a kis szín a szemünknek, lelkünknek. Most ugyan süt a nap, de ennél több zöldséget még mindig nem találni a piacon. Ha valaki nagyon figyeli, hogy mi, honnan érkezik, a paradicsom és a paprika is lelkifurdalást tud okozni. Nekem ennyi belefért, sőt, bármikor megismétlem. A mángold a mélyhűtőből került elő.
A recept a wellingtoni hírmondó márciusi számában jelent meg.
Hozzávalók: (két személy részére)
1 dl nagyobb szemű bulgur
4-5 nagy mángoldlevél
2 db koktélparadicsom
1 kis lilahagyma
1 szelet piros húsú paprika
1 mk római kömény
1 ek olaj
só
A bulgurt kétszeres mennyiségű, enyhén sós vízben megfőzzük. A mángoldot apróra vágjuk és egy evőkanálnyi olajon megdinszteljük. A zöldségeket megmossuk, pucoljuk, felvágjuk. A hozzávalókat összekeverjük a bulgurral, megszórjuk római köménnyel, ízlés szerint sózzuk.
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
