Fahéjas spenótos "muszaka"

Fotó: Krumpli Béla

Rengeteg a zöldség-gyümölcs a piacokon, fegyelmeznem is kell magam minden alkalommal, hogy ne vásároljak túl sokat.

Szinte fáj, hogy a piacon nem vásárolhatom meg az összes gyönyörűséges tököt, paradicsomot, padlizsánt, a gyümölcsökről nem is beszélve. És akkor ott vannak még az érdekes alakú, szokatlan színű, ízű termések...

Ha már nem vehetek meg mindent, legalább több piacra járok el. Egy év után ismét voltam a Hunyadi téri piacon - nekem oda különösen nagy öröm menni. Jóban vagyok egy csomó árussal, akik minden alkalommal nagyon-nagyon örülnek nekem. Pontosan tudják, hogy mikor voltam ott utoljára, mindig megígértetik, hogy ezentúl gyakrabban járok oda. Én meg mindig megígérem, és abban a pillanatban szentül hiszem, hogy úgy is lesz. Aztán a kényelem felülírja az ígéreteket.

A nyári piacok közül a Szimpla kertbe még mindig nem sikerült eljutnom, vagy dolgozom, vagy nem vagyok Budapesten. Voltam viszont a Mezőgazdasági Minisztérium előtti termelői piacon, amelyet augusztus végéig állítanak fel, minden pénteken. Nagyon-nagyon jó, hogy ilyen piacok vannak Budapesten, legyen csak minél több. Ugyan az áraikat a turistákhoz igazítják, de egyrészt meg lehet ismerni a hazai termelőket, másrészt hozzá lehet jutni például szuper tokaji sajtokhoz. No meg meg lehet ismerni a hazai termelőket. Végre igazi választék van tejtermékekből, húskészítményekből, de még a különböző lisztekből is volt választási lehetőség.

Amúgy nyáron amit lehet nyersen eszem, vagy minimális hőkezeléssel. Nagyon egyszerű ételeket főzök, most minden zöldség nagyon intenzív ízű, szeretem ezeket érezni. Elég sokat improvizálok, így született ez a muszaka is. Pontos mennyiségeket nem is tudok írni - a nyár ilyen laza főzés szempontjából is. Kicsi ebből, kicsi abból, és szinte biztos, hogy finom lesz. A muszaka hús nélkül készült, Krmpl nézett is nagyot, hogy ezzel akarom jól lakatni. Aztán ő csodálkozott a legjobban, amikor vacsoráig simán kihúzta, egyáltalán nem volt éhesebb, mint egyébként.

A fahéjnak egyáltalán nem kell dominálnia, csak éppen bolondítsa meg a spenótot. Ha volt már vaníliás spenót, miért ne lehetne fahéjas is?

Hozzávalók:

kb 40 dkg spenót
4-5 paradicsom (a tál nagyságától függően)
reszelt sajt (nálunk érett juhsajt)
darabosra darált mandula
késhegynyi őrölt fahéj, koriander, római kömény
só
olaj

A spenótot blansírozom, majd apróra vágom, és összekeverem a fűszerekkel, sózom. A paradicsomot ujjnyi széles karikákra vágom. Egy tál alját vékonyan bekenem olajjal, beleteszem a paradicsomszeleteket, rászórom a spenót felét, megszórom reszelt sajttal, majd ismét paradicsom következik, rá spenót, sajt, majd lefedem paradicsommal. Megszórom a maradék reszelt sajttal és a darált mandulával. 180 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütöm. Szűrőkanállal tálalom, hogy a lé ne csúfítsa el a tányérban.

Padlizsán-sütő alkalmatosság

Fotó: Krumpli Béla

Konyhám egyik legpraktikusabb darabja.

Apukám fejlesztése, különösen hasznos lehet azoknak, akik nagyon szeretik a padlizsán(kréme)t, de nincs kertjük, ahol megsüthetnék.

A tepsire kifolyó és ráégő létől még a füstös íz is meglesz. Arról nem is beszélve, hogy a héja viszonylag egyben lejön. Amit, ha a nyílt lángon sütjük, gyakorlatilag morzsánként kell leszedegetni.

És persze a tűzhely is makulátlanul tiszta marad - feltéve, ha makulátlanul tiszta volt a sütés kezdete előtt is. Nálunk éppen hússütés után készült a fotó, amúgy természetesen az esetek döntő többségében a tűzhely tiszta:)

Prágában az élet

Fotó: Krumpli Béla

Nyilván sokkal tudatosabban is lehet nyaralást tervezni, nálunk valahogy mindig az utolsó pillanatban dőlnek el a dolgok.

Fotó: Krumpli Béla

Idén is képzeletben bebarangoltuk egész Európát, eljátszadoztunk a gondolattal, hogy elutazunk a legtávolabbi csücskeibe, aztán hirtelen felindulásból úgy döntöttük, hogy megnézzük Prágát, majd "átugrunk" Németország északi részébe. Mindezt vonattal, mert vonatozni alapvetően jó. (A MÁV-nál érdemes körülnézni, jónéhány külföldi városba nagyon kedvezményesen lehet utazni. Prágába pl. 29 euró volt egy jegy, egy útra. Továbbá a tgv.com-on, vagy a raileurope.co.uk szintén jó áron lehet menetjegyeket vadászni Európa összes országába. Este tíz után érdemes keresni, akkor olcsóbbak a jegyek.)

Fotó: Krumpli Béla

A prágai szállások közül végül ezt választottuk. Közel van a történelmi központhoz (gyalog 10-12 perc), és mivel mi főleg gyalogoltunk, nekünk megérte - így megspóroltuk a napijegyet. A szobánk nagy volt, és tiszta, ráadásul járt hozzá egy nagy tetőterasz, amiről ráláttunk a várra, egy csomó templomtoronyra. Esténként, amikor hulla fáradtan hazaértünk, jó volt lerogyni a teraszon, és bambulni. És hazafele útba esett a Prágai sörmúzeum nevű söröző, ami egyáltalán nem elhanyagolható szempont. Sőt.

Fotó: Krumpli Béla

Az útnak úgy vágtunk neki, hogy nem szeretem a sört. És úgy jöttünk haza, hogy a kézműves sörök közül nagyon sok ízlett, sőt, minden nap követeltem, hogy most már végre igyunk egyet.



A prágai éttermek, kocsmák étlapja általában egy A4-es lap egyik oldalát jelenti, és az én szemszögemből nem túl változatos. Sok-sok hús, párolt káposzta, és knédli. Előételnek kolbász, és pácolt hermelin. Szóval kénytelenek voltunk néha beülni egy-egy turistásabb helyre, ahol kielégítettem a zöldségek és saláták iránti igényemet. Ezekkel természetesen nem volt semmi gond, csak mi hozzászoktunk, hogy ha elmegyünk valahova, igyekszünk olyan helyeken enni, ahol a helyiek is. Amúgy a vegetáriánusok se aggódjanak: Prágában határozottan sok vegetáriánus éttermet láttunk.



Prága nagyon jó város. Tele van felújított épülettel, szecesszióval, turistával, vicces szoborral, fura járművel, jó sörrel és kötelező látnivalóval.

Ott van például a prágai zsidó negyed, a temetővel.

Fotó: Krumpli Béla

Tévétornyot itt is találtunk. Óriáscsecsemők másznak rajta, a végére megszerettem őket, bár kétségtelen, első pillantásra furának hatottak.

Fotó: Krumpli Béla

Prágában rengeteg a turista, és csak egy nagyon kis részük bámulja minden egész órakor az Orlojt. A torony visszabámulja a tömeget.

Fotó: Krumpli Béla

Mi többnyire gyalogoltunk, a távolabbi kerületekbe is, egy nap felültünk a villamosra. Engem azt követően alig lehetett leszállítani róla. A prágai villamos csuda helyeken kanyarog, pici, keskeny utcácskákban, a Moldva partján, házak alatti alagutakban. Kihagyhatatlan.



A Fekete Ökörhöz címzett (U černého vola) kocsma az egyetlen a várban, amelyik máig őrzi az igazi, régi prágai kocsmák hangulatát. Sok más eredeti sörözőhöz hasonlóan ezt is át akarták alakítani. A törzsvendégek és a bérlő összefogásának köszönhető, hogy végül megmaradt.

Fotó: Krumpli Béla

Kézműves söröket a piacon is lehet vásárolni, például itt:



Bár - úgy tűnt - a prágaiak sok gyümölcsöt nem fogyasztanak, azért a turistákról gondoskodnak:



Viszont - a piacokon látott palánták mennyiségéből ítélve - mindenhova zöldséget ültetnek.



No, és persze Prágában természetesen nem feledkeztünk meg Hrabalról sem. Ellátogattunk Libenbe, megnéztük az egykori Örökkévalóság gátja utcában a Hrabal emlékművet, azaz a buszpályaudvar falán a graffitit, megkerestük a patakot, amelyhez oly gyakran kisétáltak, és amelyben nagyon szeretett fürdeni.

Fotó: Krumpli Béla

És betértünk egy kocsmába, amit ugyan Hrabal nem nevesít sehol sem, de annyira közel van az egykori Örökkévalóság gátja utcához, hogy kizárt, hogy néha tért volna be ide is.

Fotó: Krumpli Béla

Fokhagymás paradicsom sült padlizsánágyon

Fotó: Krumpli Béla

Azért (is) szeretem a nyarat, mert az ember felkel, átgondolja, hogy mit enne szívesen, majd a kedvenc hozzávalóiból úgy tesz mintha főzne, és ilyen dolgok sülnek ki belőle.

Merthogy padlizsán nyáron szinte mindig van itthon, ha meg véletlenül kifogynék belőle, a sarki zöldségesnél úgyis tudok vásárolni. Nagyon egyszerű padlizsános étel már van a Paszulyon, hát ez alig picit bonyolultabb annál.

Szeretem az ilyen tiszta, egyszerű ízeket, sőt, ezeket szeretem jobban.

Amúgy most ismét meg kellett állapítanom, hogy otthon (Kolozsváron) mégiscsak más ízű a padlizsán. Illetve ott sem egyértelmű, de ha az embernek megbízható őstermelője, vagy szerencséje van, hozzájuthat olyan padlizsánhoz is, amelyiknek van íze. Szerencsére, lassan ott is rájönnek, hogy hiába az ellenálló holland, vagy akármilyen mag, ha a zöldségnek nincs íze, oda az élvezet, és visszatérnek a régi, bevált fajtákhoz. Sőt, már büszkék is ezekre.

Hozzávalók:

2 padlizsán
4 paradicsom
1,5 nagy fej fokhagyma
3 kicsi hagyma
erős paprika - ízlés szerint
olaj
só
bors
bazsalikom

A padlizsánokat megmosom, másfél centis szeletekre vágom. Egy nagy tepsi alját vékonyan kikenem olajjal, ráteszem a padlizsánokat, kicsit belenyomkodom, hogy az olaj mindenhol érje. A felső felüket egy ecsettel szintén beolajozom. A paradicsomok héját lehúzom, apró kockákra vágom. Az erős paprikát és a megpucolt fokhagymát felaprítom, és egy kevés olajon két-három percig pirítom, majd ráöntöm a paradicsomot, sózom, és 3-4 perc alatt összefőzöm. Minden padlizsánra kanalazok a paradicsomraguból, és 180 fokra előmelegített sütőben 40 perc alatt megsütöm.
Megszórom apróra vágott bazsalikommal, és tálalom.

Joghurtos tökcsorba

Fotó: Krumpli Béla

Alibi recept következik, hogy olyan legyen, mintha frissülne a blog. Mert nagyon jól esik, hogy vannak olyanok, akik szeretnék, ha rendszeresen írnék ide.

Voltam otthon, villámlátogatás volt, de feltöltődtem otthoni mindenfélékkel, persze elsősorban családdal, meg néhány baráttal. Nagyon jó volt mindenkivel.

Amúgy Kolozsváron tényleg elviselhetőbb a kánikula, mert éjszakára alaposan lehűl a levegő (16-18 fok), tehát van olyan időszak, amikor levegőhöz jut az ember:)

A Sétateret gyönyörűen helyrehozták. A Kaszinó épülete régi formájában pompázik, a tó ki van tisztítva, a fű selymes és zöld. A Főtéren a templom körül kivágták a fák egy részét, és bár Krmpl szerint erre semmilyen körülmények között nincs bocsánat, én mégiscsak azt mondom, hogy a templomnak látni olyan részeit is, amiket eddig soha.

Ha egy kicsit hűvösebb lett volna, hoztam volna mindenfélét a piacról, így viszont azokra a dolgokra koncentráltam, amik nem romlanak meg. Például pálinkára:) Meg ecetes tárkonyra, meg szörpökre. Az ordát viszont senki ki hagyja, ha éppen arra jár. Most a legfinomabb. A tehenek füvet esznek, jó zsíros a tejük, az orda elmondhatatlanul jó. Kicsit megsózott hóstáti paradicsommal - kenyér se kell mellé.

Kolozsvár nagyon jó hely, nem győzöm hangsúlyozni.

Azért lett a tökből leves, mert az a kényszerképzetem, hogy Krmpl bizonyos zöldségeket szívesebben eszik meg leves formájában, mint főzelékként. Meg azért, mert láttam valahol, és gondoltam tényleg, miért is ne. És azért csorba, mert annak olyan otthon íze van. Lestyán ugyan nincs benne, de a paradicsomtól és a joghurttól savanykás lesz.

Hozzávalók:

2 sárgarépa
1 kisebb tök (kb 0,5 kg-os lehetett)
2 kicsi hagyma (kövérebb újhagyma)
1/2 paradicsom
1 kis darab erős paprika
1/2-1/2 csokor petrezselyem és kapor
1 l zöldségalaplé
4 ek olívaolaj
só
bors
joghurt a tálaláshoz

A hagymát apróra vágom, az olajon megfonnyasztom. Közben a répát megpucolom, felkarikázom, rádobom a hagymára, kevergetem néhány percig, majd felöntöm az alaplével, beleteszem a paradicsomot, az erős paprikát, sózom és majdnem teljesen megfőzöm. Közben a tököt megpucolom, apró kockákra vágom, a zöldfűszereket is apróra vágom. Amikor a répa majdnem puha, beleteszem a tököt, a zöldfűszereket, megszórom frissen őrölt borssal, és puhára főzöm. Tálaláskor joghurttal kínálom.