08/20080
El vagyok maradva: díjak, ajándék
Már említettem, de annál is jobban elmaradtam. Hónapokkal ezelőtt például kaptam egy díjat. Gabó rajzolta, ha valaki nem tudná megfejteni: sok-sok paszuly van rajta, mindenféle formában. Karón, fazékban, szatyorban. A leves tetején kaprok úszkálnak, annak rendje, s módja szerint.
Aztán Kali barátnőm lepett meg egy kendővel. Hosszú ideig tervezgettük, szerveztük a találkát, nem jött össze. Végül Szentendrén, egy parkolóban találkoztunk véletlenül, és ő előhúzta a táskájából.
Majd következett egy újabb díj, a kreatív bloggeré. Ezt Orsitól és Jutkától is megkaptam, az elsőt szintén több hete már. Akkor megköszöntem, és a fejemben fogalmaztam a bejegyzést. Amit azóta már elfelejtettem, pedig emlékeim szerint jóra sikeredett:)
A magam részéről nem tartom be a szabályokat, megszakítom a sort. Ezennel felmentem magam az öt blog kiválasztása alól, hiszen ez nem lenne könnyű feladat. Sokat gondolkodtam, ki az az öt, akit megneveznék, de nem jutottam dűlőre. Vannak ugyanis olyanok, akiken „felnőttem”. Aztán vannak olyanok, akiket útközben szerettem meg, és végül itt a rengeteg új blogger:) Nem tudok választani, és most nem is akarok.
Holnap elutazom, két hét múlva jelentkezem. Feltöltődve, beszámolóval, és mindazokkal a receptekkel, amelyekre most nem jutott idő.
08/20080
Korianderes zöldpaszuly, mézes, csilis pulykával
Szó nem érheti a ház elejét, ígéretemet betartottam, és jó régen nem volt semmilyen paszulyos étel. Most tehát majdhogynem itt az ideje ismét.
Nem terveztem, sőt miután múlt szombaton nem volt zöldbab a piacon, azt hittem, lejárt az ideje. Most viszont megörültem neki, észre sem vettem, fél kiló máris a szatyromban landolt.
Itthon kezdett érlelődni a gondolat, hogy mi lesz belőle. Már régóta foglalkoztatott a gőzölt paszulyt, és a koriander is adta magát, tehát ezt a kettőt párosítottam. Ízbolygó után szabadon valami édes húst képzeltem hozzá, ami utólag tökéletes párosításnak bizonyult.
Hozzávalók:
A körethez:
fél kg zöldpaszuly
egy csokor koriander
egy marék mandula
kevés olívaolaj
só
A húshoz:
fél kg pulykacomb
két evőkanál méz
két gerezd fokhagyma
három evőkanálnyi lime-lé
csilipehely (ízlés szerint)
olívaolaj
só
A páchoz apróra vágtam a fokhagymát, összekevertem a mézzel, a csilivel és a lime levével. Beleforgattam a megtisztított, darabokra vágott húst, és négy órát érleltem. Az olajat felforrósítottam, beletettem a húst, átsütöttem minden oldalukat, majd ráöntöttem a páclét, és fedő alatt, időnként kis vizet hozzáadva puhára pároltam. Mikor már majdnem kész volt, sóztam.
A paszulyt megtisztítottam, a gőzölő edényben félpuhára gőzöltem. Közben a koriandert, a mandulát, a sót és az olívát összeturmixoltam. (A mandula héját nem szedtem le, jól mutatott a zölddel.) Tálalás előtt összekevertem a babbal. A korianderes paszuly önálló vacsoraként is megállja a helyét, ebédként nem mertem bevállalni:)
08/20080
Van itthon nyersanyag…
Már megint sikerült ici-picit túlvásárolnom magam, bár ez most annak is tulajdonítható, hogy elképzelések nélkül érkeztem a piacra. A koriander, az őszibarack, na meg a libamáj volt a képzeletbeli listán, a többi majd alakul, gondoltam.
Paradicsomot például egyáltalán nem akartam venni, van itthon kétféle. Viszont amikor megláttam egy tálban az apró sárgát és pirosat vegyesen, elvesztem. Ott még megmentett, vagy inkább elrettentett a nyolcszáz forint/kiló. Amikor viszont már majdnem elhagytam a piacot, megláttam egy öreg néninél egy kupacot. megkérdeztem mennyi, ő meg le sem mérte, ide adta szinte ingyen az egészet. Most tehát elképesztő mennyiségű paradicsom van itthon, feldolgozása folyamatban:)
A libamáj elkészítésével most ismerkedem. Múlt héten, Horányban került szóba, és mondta AA, hogy a Hunyadi téri csarnokban szokott lenni ragumáj, ami kicsit olcsóbb az egésznél, viszont ugyanolyan friss, és nagy darabokat is ki lehet fogni. Nos, annál is nagyobbak voltak, vettem tehát kicsivel több mint fél kilót, háromféle módon készítem el.
Na, és akkor még megláttam a zöldpaszulyt, hát persze, hogy vettem abból is.
Mázli, hogy szabadságon vagyok, és van három napon sütni-főzni. Meg az is szerencse, hogy érkezik DG barátosném a fiával, nekik sem kell éhezniük.
Krmpl a héten figyelmeztetett, hogy időnként úgy teszek, mintha egy hadsereget kellene ellátnom. Fogadkoztam, hogy ez többet nem fordul elő:)
08/20081
Lecsó érzésből, nem tudományosan
Csak ámultam, és bámultam, amikor elkezdtem olvasni a sok lecsóreceptet a különböző gasztroblogokon. Számomra akkor derült ki ugyanis, hogy a lecsónak van receptje. Hogy abba bizony jól meghatározott arányba kerül bele a hagyma, paprika, paradicsom.
Nem tudom, lehet, hogy ez nálunk is így volt, de mivel soha nem került szóba, én bizony érzésből készítettem világ életembe. Vannak bizonyos szokások, amelyek mentén készül, de a kétszer annyi paprika, mint hagyma, vagy fordítva soha fel nem merült. Nálunk nem került bele pirospaprika – amúgy is nagyon ritkán használom ezt a fűszert -, kolbászra sem emlékszem, és a lecsó csakis rizzsel készült. Tojásos változatával már felnőttként találkoztam, olyan nagyon nem is nyerte el a tetszésemet, pedig a lecsó – ami számomra egyértelműen rizses volt, nem is kellet hozzá jelző – nagy kedvencem. Egy dolog változott az évek folyamán: mostanában rizs nélkül főzöm, gondolván azokra, akik tojással szeretik.
Van ezen kívül a puccos lecsó, ahogy azt KM nevezi, ez a ratatouille, amibe - szintén érzés szerinti mennyiségben - kerül padlizsán és cukkini.
Ez a bejegyzés tehát kilóg a sorból, mert nem írok pontos mennyiséget. És nem is azért születik, hogy feltaláljam a spanyolviaszt. Pusztán azokat szeretném bátorítani, akiknek a főzés egyelőre nehezebben megy, bátortalanabbak, nem mernek „érzésből” főzni. A lecsóval bátran lehet kísérletezni, elrontani nem nagyon. (Kivéve, amikor például elsózza az ember, de van az a mennyiségű alkohol, aminek az elfogyasztása után mindenki nagy lelkesedéssel veti rá magukat a fazékra, és eszi nagykanállal a lecsót. Másnap, tiszta fejjel, két deci vízzel, és tojással „hígítva” nem is értettük, miért nem jutott eszünkbe este is, hogy a sósságán lehet javítani. Tehát megoldás minden esetben létezik!)
Ettem már százfélét: olyat, amiben több volt a paprika, mint a hagyma és paradicsom. Olyat, amiben a hagyma nagyra/kicsire volt vágva, szintúgy a paprika. Amiben volt, vagy nem volt kolbász, virsli, szalonna. Nem tudom, melyik milyen recept alapján készült, hiszen mondom, azt sem tudtam, hogy van recept. Mindegyik nagyon finom volt, megjegyeztem, hogyan lehet még elkészíteni, majd főztem úgy, ahogy éppen a kedvem tartotta, érzésből.
A legutóbbi nagyon puccos lett, ebben volt szalonna, kolbász, padlizsán és cukkini is. A zöldségek arányára különösebben most sem figyeltem. És komolyan mondom, miután egy héten belül három lecsót is kóstoltam – másik kettőt nem én főztem – így is a világ legjobb lecsója lett. Mint ahogy a másik kettő is az volt…
Hozzávalók:
hagyma – két és fél nagy fej
paprika – kb fél kg körül lehetett
paradicsom – ez is majdnem fél kg volt
szalonna – egy darabot felkockáztam
kolbász – fél szál
cukkini – egy kisebb
padlizsán – egy nagyobb fele
só
A szalonnát felkockáztam, hagymát nem túl apró kockákra vágtam, a paprikát csíkokra. A paradicsomnak lehúztam a héját, és szintén nagyobb darabokra vágtam. A kolbászt felkarikáztam.
A szalonnát beletettem a fazékba, kiolvasztottam a zsírját. Rádobtam a kolbászkarikákat, azokat is kicsit pirítottam, majd a hagyma következett. Bő tíz percig kevergettem, majd a paprikát is beletettem, és fedő alatt hagytam párolódni, néha megkevertem. Azután beletettem a paradicsomot, sóztam, és néhány percig hagytam rotyogni. Közben a padlizsán kockákra vágtam, a cukkinit vékony szeletekre. Előbb a padlizsánt tettem bele, majd néhány percre rá a cukkinit. Amikor ez utóbbi majdnem puha volt, elzártam a gázt, és tálaltam.
08/20083
Film készül a Hunyadi téri piacról
A Hunyadi téri piac, amiről jómagam is már többször írtam, veszélyben van. Az önkormányzat már többször megpróbálta bezáratni. A csarnokot már akarták mulatóvá alakítani „Európa Ház” néven, a tér alá mélygarázst terveztek.
A piac megmentésére szerveződött egy civil csapat, a Kincsünk a piac…, akik minden erejükkel azon vannak, hogy ne legyen mélygarázs, és ne lehetetlenítsék el a piac működését. A Kincsünk a piac eddig elérte, hogy a tervezett mulató tervét tavaly el kellett vetnie a képviselőtestületnek. Nagy eredmény, örültek is neki, de a probléma ezzel nem oldódott meg. Az önkormányzat újabb tervekkel állt elő, amiben a csarnok teljes átalakítása ugyan nem szerepel, de a mélygarázs maradt. A mélygarázzsal pedig az a baj, hogy a téren lévő fákat kivágnák, a park megszűnne, és jelentősen megnőne a járműforgalom.
A piac bezárásáról nyíltan ugyan nem beszél senki, de a tervekben nem szerepel az, hogy az építkezések alatt hova költöztetnék átmenetileg? A civilek és az árusok tartanak attól, hogy ha elkészül a tér, nem költöztetik vissza, vagy olyan magas béreket állapítanak meg, amit az őstermelők nem tudnak kifizetni. (Lásd Garay téri piac.) És akkor megszűnne a piac.
A Kincsünk a piac ... portréfilmet forgat a Hunyadi térről. Megszólalnak majd benne mindazok, akik használják a teret: piaci vásárlók és árusok, járókelők és a parkban pihenők. Az első részben Varga Lea építész beszél arról, miért nem nőnek fák a mélygarázs fölött, illetve mitől olyan nagyszerűek a budapesti vásárcsarnokok. Arról, mennyire funkcionális épületek ezek, hogy ezekben használtak először teherliftet, és ötleteket ad ahhoz, hogyan lehetne felújítani, vonzóvá tenni a Hunyadi téri épületet.
Hunyadi tér portréfilm /1.
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
