10/20082
Cock a leekie
Valami történt a szervezetemben: mióta ősz lett, kívánom a levest. Holott eddig soha nem voltam leves-evő, sőt, hónapokig elvoltam anélkül, hogy bármilyen meleg levet magamba kanalaztam volna.
Első körben nem is hittem az érzésnek, azaz magamnak, időt hagytam, hogy gondolja át, de továbbra is ott volt az érzés: kívánom, és kész.
Közben még egy dolog történt: elhatároztam, hogy tudatosabban főzök ezután. Meglehetősen gyakran megtörtént eddig, hogy vásároltam össze-vissza mindent, ami megtetszett, aztán itthon ezekhez kitaláltam valamit, vagy receptet kerestem. Most épp szeretném megfordítani a dolgot: előbb kinézem, hogy nagyjából mit szeretnék, majd vásárolok. Aztán eldöntöm, hogy melyik a jobb:)
Szóval tudatos konyhatündérségem első lépéseként pénteken este kezembe vettem a szakácsok könyvét, és fellapoztam. Találtam egy levest, skót eredetű, és ha nagyon prózai lennék, szilvás húslevesnek nevezném. De gondolom, ettől sokan elrettennének, ezért van neki elegáns neve.
Szóval elolvastam, a könyvben azzal biztatják az olvasót, hogy a gyümölcs-hús párosítás sülteknél megszokott, nem olyan merész ötlet itt sem. Engem végül meggyőztek. Felírtam a hozzávalókat, amiket be kell szerezni. Azt írja a könyv, hogy testes leves, ezt például egyáltalán nem hittem el, és reggel már abban sem voltam biztos, hogy jó ötlet ez a szilvás ízesítés, de végül mégiscsak belevágtam.
Persze főzés előtt nem olvastam el ismét a receptet, ezért a póréhagyma nem három centisek lettek, hanem vékony karikák, de így is nagyon-nagyon finom lett. A szilvától ici-picit édeskés lesz a leves, amit a hagyma és a fűszerek tökéletesen kiegyenlítenek. A hús nagyon sok benne, érdemes külön tálalni valamilyen mártással. A leves valóban testes:) A könyvben 6-8 személy számára elegendő hozzávalókkal számol, én ezt igyekeztem csökkenteni.
A receptben nem pontosítják, hogy mivel kell ízesíteni. Én két teáskanál arab fűszerkeveréket és egy késhegynyi chilipelyhet kevertem bele, szerintem nem is hiányzott belőle más.
Hozzávalók:
egy szelet marharostélyos
két csirkeszárny
egy csirkecomb
egy csirkefarhát
háromnegyed szál nagy póréhagyma
két marék szilva kimagozva
só
két teáskanál arab húsfűszer-keverék (arab boltokban kapható)
egy késhegynyi chilipehely
Egy lábosban másfél liter vizet felfőztem, és beletettem a marhahúst. Fedő alatt főztem ameddig már majdnem kész volt, majd beletettem a lebőrözött csirkedarabokat is, sóztam, és mindent puhára főztem. A húst kiemeltem a léből, az elfőtt vizet pótoltam, beletettem a karikára vágott póréhagymát, majd tíz perc múlva a szilvát is, és újabb tíz percig főztem. Időközben a csontról lefejtettem a húst, a levesbe tettem, majd belekevertem a fűszerkeveréket és a chilit.
10/20082
Emma nyara
Bizony, Emmáról legalább két hónapja nem hallottunk semmit. Nagy örömömre azonban küldött néhány fotót magáról, ezek alapján rekonstruálható a nyara. És azonnal érthető, miért tűnt el ilyen hosszú időre.
A képek alapján Emma is útnak indult. Tulajdonképpen bejárta a fél világot. Először Európában nézett körül, majd Szicílián keresztül elhagyta az öreg kontinenst, és kicsit bóklászott Afrikában is. Még szerencse, hogy nem esett különösebb baja!
Közben külföldi barátokra is szert tett, ez engem különösen boldoggá tesz. Ez ugyanis legalább két dolgot jelent. Egyrészt kiderül, hogy Emma roppant barátkozós csiga, külföldön is feltalálja magát, és szívesen ismerkedik. Másrészt nyilvánvalóvá válik, hogy Emma egy tanult csiga, hiszen beszél nyelveket. Különben hogyan boldogult volna dalmáciai barátaival?
Emma barátainak üdvözletét Gabesz hozta haza, köszönjük szépen!
10/20081
Spenótsaláta gránátalmasziruppal
Már két hete megjelent a friss, őszi spenót a piacon. Az a ropogós, sima levelű, gyönyörű zöld. Karcsi bácsi örömmel mondta, hogy először szedtek belőle. Hazahoztam, megmostam, forró vízbe dobtam míg összeesett, majd elkezdtem gondolkodni, mit készítsek belőle.
Végül egy régen olvasott arab receptet idéztem fel, és emlékeim alapján improvizáltam. Finom lett!
Hozzávalók:
fél kg spenót
egy hagyma
hat evőkanál olívaolaj
3 evőkanál gránátalmaszirup
egy jó nagy marék mandula darálva
só
Az apróra vágott hagymát a forró olajon megdinszteltem, majd rádobtam az apróra vágott spenótot. Sóztam, meglocsoltam a gránátalmasziruppal, kis vizet töltöttem alá, és fedő alatt puhára pároltam. Amikor kész volt, hozzákevertem az őrölt mandulát. Hidegen tálaltam.
10/20087
Hurrá!
Lomtalanítás volt a kerületben. Mondanom sem kell, tele van a lakás mindenfélével, köztük jócskán akadnak olyan dolgok, amikre pillanatnyilag nincs szükségünk, de vagy kedves emlékek, vagy jópofák, vagy csak megszoktuk, vagy egyszerűen jók lesznek még valamire.
Krmpl viszont úgy érezte, hogy valamitől mégiscsak meg kell szabadulnunk, és leselejtezett egy serpenyőt. A kicsi, amit elég gyakran használtam. Nem is árulta el, csak annyit mondott: majd rájövök. Nagyjából két nap múlva kezdtem el keresni a serpenyőt, aztán amikor sehol nem találtam, gyanakodni kezdtem… Krmpl mindent bevallott, de azonnal hozzátette: kapok másikat.
Jól jártam, ugyanis legközelebb három edénnyel jött haza:) Volt köztük egy francia lepénysütő, egy olasz serpenyő, és egy aranyos magyar lábos - kiváló magyar áru minősítésű.
A lepénysütő közepén volt egy papír. Szilikonos ragasztóval rögzítve, azonnal lejött, semmi nem ragadt utána. A serpenyőre a papír rá volt hajtogatva, így rögzítették, nem kellett hozzá ragasztó. A láboson gyárilag volt két papír, ragasztva mindkettő, meg egy árcédula. Az egyik gyári papír lejött egy-kettőre, a másik és az árcédula viszont kifogott rajtam. Előbb szárazon próbáltam, félig sikerült letépnem, de a ragasztós rész ottmaradt. Aztán bevizeztem, de teljesen ekkor sem sikerült leszednem Elővettem a súrlószert, szivaccsal próbálkoztam, semmi. Aztán jött az a fém dörzseszköz, aminek nem tudom a hivatalos nevét. Egy idő után sikerült eltávolítanom úgy, hogy a ragasztó sem maradt rajta, és a zománc sem sérült. Hurrá!
10/20081
VKF!XIX - Mindennapi romantika
A késésről egy szót sem, ezt lerendeztem Doctor Pepper-rel:)
A rohanást nem szeretném ragozni, minden esetre múlt héten csütörtökön már annyira fáradt voltam, hogy este rosszul állítottam be az órát. Reggel csörgött, mint a gép, felkeltem öltöztem, indultam. A metróig eget rengető felfedezéseket tettem. Megállapítottam, hogy 24 óra alatt nagyon sokat rövidült a nap, hiszen sötét volt még. Azt is rögzítettem, hogy a kenyérszállító nem a szokott időben érkezett, mert eddig soha nem láttam. Az meg végképp furcsa volt, hogy milyen sokat romlott a szemem, mert én öt órának látom azt, ami teljes bizonyossággal hat óra… Mondanom sem kell, egy órával korábban indultam el, így hat előtt jóval a szerkesztőségben magamon nevetve bolyongtam, és azzal biztatgattam magam, hogy másnap milyen jó lesz Baján:)
Este főztem egy vargányás májragut, amit meghitten megvacsoráztunk, és a romantikus hétvégére sütöttem egy karamelles szilvás lepényt valamint készítettem szendvicset, a vonatos reggelire.
Merthogy mióta kiírta Doctor Pepper a fordulót, azóta készültem, összeszedtem mindenféle romantikára alkalmas növényt, amiből jajdeizgalmasakat lehet főzni, de valahogy a vacsora nem jött össze.
Miután egy ideig görcsöltem, és próbáltam magamban felidézni a habos-babos romantikát, rájöttem, hogy ez most nekem nem megy. A gyomorgörcs viszont nem túl kellemes állapot, így végül megint arra a következtetésre jutottam, hogy örüljek minden napnak, amikor van idő nagyokat beszélgetni, együtt enni, lenni. És úgy ítéltem meg, elég jól állunk. Hiszen mindig vannak átbeszélgetős evéseink, borozgatós estéink, tartalmas napjaink, ha a kamaszkorban elképzelt romantika tetszik, nem tetszik, átalakult.
Egyébként bárhogyan is töröm a fejem, nem jut eszembe az első közös vacsoránk – az első igazi randevú alkalmával nem ettünk, csak forralt bort kortyolgattunk. Ezt követően viszont jócskán vannak szép emlékeim. Amikor felfedeztünk egy-egy új éttermet. Ahogy utazgatásaink alkalmával kerestük azokat a helyeket, ahol helyieket is találunk, együtt bújtuk az étlapokat. Krakkó egyik külvárosában csak lengyel nyelvű étlap volt, a személyzet sem beszélt nyelveket. A krumplit a sarki zöldségesnél kitett tábla segítségével beazonosítottuk, de végül fogalmunk nem volt, mit rendeltünk, érzésből böktünk rá valamire. A Krmpl-féle zöld levesek, amibe minden zöldet belefőz, és a végén nagyon-nagyon finomak lesznek. A kenyerek, amiket a mai napig általában ő süt, és minden alkalommal alig várjuk, hogy megkóstolhassuk. Úgy teszünk, mintha addig soha nem ettünk volna olyat. Tokaj, ahol tobzódtunk a különböző halas ételekben… Az éjfél körüli nagy zabálások, gyertyafénynél, vagy a nélkül. A tűz, a Duna partján. A budapesti séták, vagy csak úgy, a mindennapok.
Szombat reggel tehát felültünk a vonatra, ahol megreggeliztünk. Krmpl különös örömmel tudja kézbe venni a szendvicset, mindig hangsúlyozza, hogy erre neki nem lett volna energiája. Bármi van a kenyérben annyira boldog, mintha fejedelmi vacsorát tálalnék. 
Baján ráérősen, sétálva töltöttünk el két napot. Kávéházakban üldögéltünk, sétáltunk a Súgó partján, ettünk nagyokat a halétek fesztiválon. Szombat este a parton, egy kávéház teraszán élveztük a Garáról érkezett, kolot játszó zenekart. A parton sokan ropták a táncot, jó volt hallgatni a zenét, és nézni a körtáncokat, amolyan megkoronázása volt ez a napnak. Vízpart, élőzene, mi kell ennél több?
Vasárnap megreggeliztük a maradék süteményt, élveztük a napsugarat, nagyon finomat ebédeltünk a Vizafogó csárdában, és lesétáltunk a Duna partjáig. És vásároltunk egy üveg bort, meg sok mézet, megalapozva a következő romantikus napokat…
A szilvás lepényhez Lilahangya almás lepénye volt a kiindulási pont, miután kiderült, hogy nincs itthon leveles tészta. A szendvicshez pedig volt itthon kukoricalisztes házi kenyerünk, ebből készítettem kolbászosat, illetve tojásosat. Pritaminpaprikával nagyszerű volt!
A halétek fesztiválról hamarosan külön bejegyzést írok.
Vargányás májragu túrós puliszkával
Hozzávalók:
A májraguhoz
40 dkg máj
egy hagyma
egy sárgarépa
egy marék szárított vargánya
só
majoránna
petrezselyemzöld
fehérbors
olaj
Az apróra vágott hagymát a forró olajon üvegesre pirítottam, beletettem a vízbe beáztatott gombát, és fedő alatt főztem tíz percig. Azután hozzáadtam a karikára vágott sárgarépát, majd két perc múlva a kisebb darabokra vágott májat, megszórtam fehérborssal. Kis vizet öntöttem alá, és fedő alatt puhára pároltam. Meghintettem szárított majoránnával, és friss zöldpetrezselyemmel, sóztam.
A túrós puliszkához:
fél bögre kukoricadara
három bögre víz
só
túró
vaj
A vizet feltettem főni, amikor forrni kezdett, állandó keverés közben beleszórtam a darát, és öt percig főztem. Kivajaztam egy tűzálló üvegtálat, és rétegezve beletettem a puliszkát és a túrót. Az előbbivel kezdtem, és fejeztem be. Sütőben, 180 fokon 15 percig sütöttem.
Tejkrémes szilvás lepény
Hozzávalók:
30 dkg liszt
2,5 dkg élesztő
2,5 dl tej
1 tojás sárgája
csipet só
1,5 evőkanál cukor
2 evőkanál olvasztott vaj
fél kg szilva
két marék mandula megdarálva
1 konzerv édes sűrített tej megfőzve
A sűrített tejet (itthon csak egy tubusnyit találtam) kupak nélkül forró vízbe tettem, és másfél órát főztem.
Az élesztőt a cukorral a tejben felfuttattam. A liszttel, sóval, tojással és a vajjal simára dagasztottam. Mikor duplájára kelt (körülbelül egy óra), átgyúrtam, majd kézzel kihúztam a lepényforma méretére, nem kellett hozzá lisztezett deszka. Megszórtam a tetejét a darált mandulával. A kimagozott, kettévágott szilvákat összekevertem a tejkrémmel, és a tetejére tettem. Előremelegített sütőben 180 fokon 30 percig sütöttem.
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
