VKF!XIX - Mindennapi romantika

A késésről egy szót sem, ezt lerendeztem Doctor Pepper-rel:)

A rohanást nem szeretném ragozni, minden esetre múlt héten csütörtökön már annyira fáradt voltam, hogy este rosszul állítottam be az órát. Reggel csörgött, mint a gép, felkeltem öltöztem, indultam. A metróig eget rengető felfedezéseket tettem. Megállapítottam, hogy 24 óra alatt nagyon sokat rövidült a nap, hiszen sötét volt még. Azt is rögzítettem, hogy a kenyérszállító nem a szokott időben érkezett, mert eddig soha nem láttam. Az meg végképp furcsa volt, hogy milyen sokat romlott a szemem, mert én öt órának látom azt, ami teljes bizonyossággal hat óra… Mondanom sem kell, egy órával korábban indultam el, így hat előtt jóval a szerkesztőségben magamon nevetve bolyongtam, és azzal biztatgattam magam, hogy másnap milyen jó lesz Baján:)

Este főztem egy vargányás májragut, amit meghitten megvacsoráztunk, és a romantikus hétvégére sütöttem egy karamelles szilvás lepényt valamint készítettem szendvicset, a vonatos reggelire.

Merthogy mióta kiírta Doctor Pepper a fordulót, azóta készültem, összeszedtem mindenféle romantikára alkalmas növényt, amiből jajdeizgalmasakat lehet főzni, de valahogy a vacsora nem jött össze.

Miután egy ideig görcsöltem, és próbáltam magamban felidézni a habos-babos romantikát, rájöttem, hogy ez most nekem nem megy. A gyomorgörcs viszont nem túl kellemes állapot, így végül megint arra a következtetésre jutottam, hogy örüljek minden napnak, amikor van idő nagyokat beszélgetni, együtt enni, lenni. És úgy ítéltem meg, elég jól állunk. Hiszen mindig vannak átbeszélgetős evéseink, borozgatós estéink, tartalmas napjaink, ha a kamaszkorban elképzelt romantika tetszik, nem tetszik, átalakult.



Egyébként bárhogyan is töröm a fejem, nem jut eszembe az első közös vacsoránk – az első igazi randevú alkalmával nem ettünk, csak forralt bort kortyolgattunk. Ezt követően viszont jócskán vannak szép emlékeim. Amikor felfedeztünk egy-egy új éttermet. Ahogy utazgatásaink alkalmával kerestük azokat a helyeket, ahol helyieket is találunk, együtt bújtuk az étlapokat. Krakkó egyik külvárosában csak lengyel nyelvű étlap volt, a személyzet sem beszélt nyelveket. A krumplit a sarki zöldségesnél kitett tábla segítségével beazonosítottuk, de végül fogalmunk nem volt, mit rendeltünk, érzésből böktünk rá valamire. A Krmpl-féle zöld levesek, amibe minden zöldet belefőz, és a végén nagyon-nagyon finomak lesznek. A kenyerek, amiket a mai napig általában ő süt, és minden alkalommal alig várjuk, hogy megkóstolhassuk. Úgy teszünk, mintha addig soha nem ettünk volna olyat. Tokaj, ahol tobzódtunk a különböző halas ételekben… Az éjfél körüli nagy zabálások, gyertyafénynél, vagy a nélkül. A tűz, a Duna partján. A budapesti séták, vagy csak úgy, a mindennapok.

Szombat reggel tehát felültünk a vonatra, ahol megreggeliztünk. Krmpl különös örömmel tudja kézbe venni a szendvicset, mindig hangsúlyozza, hogy erre neki nem lett volna energiája. Bármi van a kenyérben annyira boldog, mintha fejedelmi vacsorát tálalnék.



Baján ráérősen, sétálva töltöttünk el két napot. Kávéházakban üldögéltünk, sétáltunk a Súgó partján, ettünk nagyokat a halétek fesztiválon. Szombat este a parton, egy kávéház teraszán élveztük a Garáról érkezett, kolot játszó zenekart. A parton sokan ropták a táncot, jó volt hallgatni a zenét, és nézni a körtáncokat, amolyan megkoronázása volt ez a napnak. Vízpart, élőzene, mi kell ennél több?

Vasárnap megreggeliztük a maradék süteményt, élveztük a napsugarat, nagyon finomat ebédeltünk a Vizafogó csárdában, és lesétáltunk a Duna partjáig. És vásároltunk egy üveg bort, meg sok mézet, megalapozva a következő romantikus napokat…

A szilvás lepényhez Lilahangya almás lepénye volt a kiindulási pont, miután kiderült, hogy nincs itthon leveles tészta. A szendvicshez pedig volt itthon kukoricalisztes házi kenyerünk, ebből készítettem kolbászosat, illetve tojásosat. Pritaminpaprikával nagyszerű volt!

A halétek fesztiválról hamarosan külön bejegyzést írok.

Vargányás májragu túrós puliszkával



Hozzávalók:

A májraguhoz
40 dkg máj
egy hagyma
egy sárgarépa
egy marék szárított vargánya
só
majoránna
petrezselyemzöld
fehérbors
olaj

Az apróra vágott hagymát a forró olajon üvegesre pirítottam, beletettem a vízbe beáztatott gombát, és fedő alatt főztem tíz percig. Azután hozzáadtam a karikára vágott sárgarépát, majd két perc múlva a kisebb darabokra vágott májat, megszórtam fehérborssal. Kis vizet öntöttem alá, és fedő alatt puhára pároltam. Meghintettem szárított majoránnával, és friss zöldpetrezselyemmel, sóztam.

A túrós puliszkához:
fél bögre kukoricadara
három bögre víz
só
túró
vaj

A vizet feltettem főni, amikor forrni kezdett, állandó keverés közben beleszórtam a darát, és öt percig főztem. Kivajaztam egy tűzálló üvegtálat, és rétegezve beletettem a puliszkát és a túrót. Az előbbivel kezdtem, és fejeztem be. Sütőben, 180 fokon 15 percig sütöttem.

Tejkrémes szilvás lepény



Hozzávalók:

30 dkg liszt
2,5 dkg élesztő
2,5 dl tej
1 tojás sárgája
csipet só
1,5 evőkanál cukor
2 evőkanál olvasztott vaj
fél kg szilva
két marék mandula megdarálva
1 konzerv édes sűrített tej megfőzve

A sűrített tejet (itthon csak egy tubusnyit találtam) kupak nélkül forró vízbe tettem, és másfél órát főztem.

Az élesztőt a cukorral a tejben felfuttattam. A liszttel, sóval, tojással és a vajjal simára dagasztottam. Mikor duplájára kelt (körülbelül egy óra), átgyúrtam, majd kézzel kihúztam a lepényforma méretére, nem kellett hozzá lisztezett deszka. Megszórtam a tetejét a darált mandulával. A kimagozott, kettévágott szilvákat összekevertem a tejkrémmel, és a tetejére tettem. Előremelegített sütőben 180 fokon 30 percig sütöttem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.