06/20083
Sült spárga
Hamarosan lejár a spárga-szezon, és még nem készítettem. Pedig a gasztroblogokat figyelve nem egy receptről gondoltam, hogy ki kellene próbálni.
A szombati piacozáskor vásárolnom kellett tehát spárgát is, bár pontos elképzelésem nem volt, mi lesz belőle, viszont vasárnap villámgyorsan kellet ebédet produkálnom, annyira elszaladt ugyanis az idő – konyhaszekrényt szereltünk! -, hogy csak azt éreztük: most, azonnal, bármit.
Kikönyörögtem szűk fél órát, belelapoztam Joanne Harris francia konyhájába, előkaptam a bacon szalonnát, kettőt forogtam, és már készen is volt.
Hozzávalók: két személyre
fél kiló zöld spárga
vékonyra vágott bacon – 10-15 szelet
fél citrom leve
parmezán
A szalonnával kibéleltem egy tűzálló tálat, ráfektettem a spárgákat, amelyekről előzőleg levágtam a fehér szárvégeket. A spárgákat befedtem baconnel, majd a 180 fokra előmelegített sütőben tíz percig sütöttem, ezalatt a szalonnaszeletek szép pirosra sültek.
A forró spárgát meglocsoltam a citromlével, zöldségpucolóval parmezán forgácsokat faragtam rá, azonnal tálaltam.
05/20080
Emma, a csiga
Természetesen a kertben nagyon sok csiga van, Karcsinak mégis Emma a kedvence. Hm, tudhat valamit:)
Mi még nem találkoztunk vele, de a fotó alapján nagyon csinos csigának tűnik!
05/20081
Szerecsendiós, tejes újkrumpli
Azt hiszem, azt senki nem vonja kétségbe, hogy a kézzel készített dolgok finomabbak, mint a „nagyban” gyártott társaik, egyszerűen azért, mert "bele kerül" az is, aki csinálja. Mint ahogy azt is megérezni, ha mérgesen, kedvetlenül állunk hozzá valamihez. (Természetesen ez nem csak a főzésre igaz.)
Mostanában értettem meg, miért mondogatta nagymama akkor is, hogy nem az igazi, ha mindenkinek nagyon ízlett, és nem láttunk, éreztünk semmi különöset, főleg nem rosszat egy-egy általa főzött ételben. Ő már fáradt volt, nem volt meg benne az a lendület, mint fiatalabb korában, így érthető: úgy érezte, nem „olyan”. A szeretetét viszont így sem tudta kilopni, mi meg azt éreztük, és az mindent kárpótolt.
Amikor nincs kedvem főzni, és sokkal egyszerűbb lenne valamit megvenni, azzal szoktam meggyőzni magam, hogy az energiám benne lesz, és az többet ér, mint ami a gépből jön ki. Akkor is, ha csak annyi van benne, mint amennyit beletettem, azaz adott esetben a tudat, hogy valamit enni kell:)
Az viszont tény, mérgesen főzni sem szabad, olyankor mindig történik valami, amitől csak mérgesebb lesz az ember, jobb esetben csak odaég az ebéd, vagy sózás közben leesik a sótartó teteje, rosszabb esetben a kés csúszik meg.
Szóval a tejes újkrumpliba alaposan belekerül az ember energiája, jókedve, szeretete, mert ez csakis parányi krumplikból az igazi. Amit hát meg kell súrolni.
Már vagy két hete nézegettem a piacon, de nem volt erőm, kedvem megvenni, pedig igyekezni kell, mert pillanatokon belül megnőnek. Aztán múlt szombaton szépen külön voltak válogatva az apróbbak, szinte kiabáltak, hogy vigyem már haza őket. És így lett.
A világ egyik legegyszerűbb étele, íze viszont szinte felülmúlhatatlan. A mosogatószivacs dörzsi felületével súroltam meg őket, nekem így egyszerűbb, mint késsel kapargatni. A tej kihozza az újkrumpli édességét, amit a szerecsendió és a petrezselyem tovább fokoz és egyensúlyoz egyben. Nem is kell mellé semmi feltét, hiszen az elvonná a figyelmet az ízek harmóniájáról.
Hozzávalók:
fél kiló, maximum ujjbegynyi újkrumpli
körülbelül 3-3,5 deci tej (jó, ha „tej-ízű”, én sima zacskós tejjel készítettem)
késhegynyi őrölt szerecsendió
nagy csokor petrezselyemzöld
A krumplikat megpucoltam, megmostam, beletettem egy lábosba, és felöntöttem a tejjel. Sóztam, beleszórtam a szerecsendiót, és fedő alatt puhára főztem, majd megszórtam apróra vágott petrezselyemzölddel. Kettőnknek volt elég ez az adag.
05/20082
Sztambuli fűszeres töltött tök
Piros fotóra vágytam, hát kellett hozzá készíteni valamit. A tököt már megvettem, mert olyan mosolygós volt, nem hagyhattam ott. Aztán marhahúst is vásároltam, az mindig jól jön. A többi meg alakult.
Nálunk több olyan étel, ami másnál "fehér" volt, pirosan, azaz paradicsomosan készült. Például a tökfőzelék meg a zöldpaszuly leves. Nagyon elcsodálkoztam, amikor egyszer kiderült, hogy ezt másképp is lehet csinálni, aztán évekig „fehéren” főztem, és nem győztem betelni az új ízekkel. Most viszont beugrott a paradicsomos tökfőzelék, éreztem az illatát, de valamivel érdekesebbé kellett tennem, annyira, hogy végül nem is főzelék lett belőle:)
Amikor Krmpl megkóstolta, nem voltam otthon, de ezt a levelet kaptam:
„Hanem ez a töltött tök olllllllllyan fűszeres volt, hogy bármelyik Sztambuli kebabos megnyalta vóna utánna mind a tízz ujját:-)” És így lett neve is az ebédünknek.
Hozzávalók:
egy kis, kövér tök, körülbelül háromnegyed kilós lehetett
35 deka darált hús (marha)
négy kis paradicsomkonzerv
egy tojás
kb fél liter víz
kis maréknyi rizs
két-két kiskanál borsikafű, őrölt fahéj, gyömbér, kardamom
két evőkanál méz
két kiskanálnyi 7fűszer-keverék (arab boltban vásároltam)
só
egy kis csokor koriander
A tököt meghámoztam, és körülbelül kétujjnyira szeleteltem, a közepét kivágtam, és elhelyeztem egy tűzálló tálban. A húst összekevertem a tojással, rizzsel, a 7fűszer-keverékkel, sóztam, és akkora gombócokat formáltam vizes kézzel, amekkorák belefértek a tökszeletekbe. A paradicsomot egy tálban összekevertem a fűszerekkel, a mézzel, sóztam, felöntöttem vízzel, majd ráöntöttem a tökre. Betettem a 180 fokra előmelegített sütőbe, és 40 percig sütöttem. Közben kétszer, két kanál segítségével, óvatosan megfordítottam a tököket.
Tálalás előtt megszórtam apróra vágott korianderrel.
Amint a fotókon is látszik, a tök összement, viszont az a vád nem érhetett, hogy nem volt elég húsos:) Legközelebb azért kisebb gombócokat készítek.
05/20080
Hátszín vörösboros, chilis barackmártásban
Tavaly elég sokféle ízesítésű lekvárt főztem be, akkor készült a bazsalikomos, chilis sárgabarack lekvár is. Már akkor láttam lelki szemeim előtt valamilyen sült mellé tálalva. Mostanáig nem került sor rá, vártam az ihletet, csak azért nem akartam a tányérra tenni, mert van. Ráadásul gasztro-szakértőm még nem elkötelezett rajongója az édes húsételeknek, valamivel meg kellett hát "bolondítani". A végső lökést két bakonyi sült adta - erről hamarosan beszámolok. Hátszín kísérője lett, köretnek tejben párolt, fokhagymás petrezselymes újkrumplit ettünk, bár ebéd után jutott eszembe, hogy eredetileg mást gondoltam ki... Szinte el sem fogyott a tányérból, amikor Krmpl kijelentette, uzsonnára is ezt eszi.
Hozzávalók:
Mártás:
egy üveg bazsalikomos, chilis baracklekvár - ha sima baracklekvárhoz hozzáfőzzünk egy kanálnyi szárított bazsalikomot, meg chilit, szerintem ugyanolyan finom lesz
fél deci vörösbor
A lekvárt felöntöttem vörösborral, és tíz perc alatt összefőztem, besűrítettem.
Hús:
öt szelet hátszín
egy kisebb fej vöröshagyma
egy paprika
öt gerezd fokhagyma
hat kanál olívaolaj
víz
só
Az olajat egy serpenyőben felforrósítottam, a hússzeleteket néhány perc alatt megpirítottam. Beletettem a hagymát, a fokhagymát, a kicsumázott, kettévágott paprikát, kis vízzel felöntöttem és fedő alatt, lassú tűzön, a vizet pótolgatva a húst órák alatt (két és fél óra minimum kell) puhára sütöttem. Néha megfordítottam, hogy a szeletek ne száradjanak ki. Körülbelül két óra múlva sóztam meg.
Krumpli
egy kiló újkrumpli
egy deci víz
egy deci tej
petrezselyemzöld
egy újfokhagyma zölg szára
2 kanál olívaolaj
só
A krumplit megtisztítottam, felvágtam, és a felforrósított olajon két-három percig pirítottam. Felöntöttem a víz és a tej felével, beletettem a vékony karikákra vágott fokhagymát,sóztam, és lassú tűzön, fedő alatt pároltam. Nekem ennyi folyadék nem volt elég, amikor a levét elfőtte pótoltam vízzel és tejjel. Amikor puha volt, összekevertem az apróra vágott petrezselyemzölddel.
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
