06/20084
Szamóca, vagy eper? Szamóca!
Tegnap javában bicikliztem a munkahelyem felé, amikor rám csörgött Joe kollégám, hogy gyümölcsöt ne vegyek, mert hozott epret. Nem túl sokat, de egy becsületesebb evésnyit, mondta. majd hozzátette: garantáltan kerti, és bio.
Hát az adagról annyit, hogy egyszerre nem tudtam megenni. Akkorák voltak, hogy meg is gyanúsítottam, hogy valami génkezelt szamóca lehet:)
Miközben eszegettem, felmerült, hogy mi a különbség a szamóca és az eper között. Előadtam régi elméletemet, hogy a szamóca erdőben terem, ennek kerti változata az eper. Vagy fordítva. Aztán rákerestem, és kiderült, nagyot tévedtem!
Bálint gazdától ugyanis megtudtam, hogy a szamóca nem eper, az előbbinek van kerti, illetve erdei változata. „Igen ám, de ezt a kifejezést a közvélemény - minden botanikai indokoltsága ellenére nem hajlandó elfogadni, és a piacon változatlanul eper néven árulják ezt a finom, ízes, illatos gyümölcsöt” – írja Bálint gazda.
Az eper kizárólag fán terem, ennek van fehér és fekete változata. A fekete eper nem összetévesztendő a szederrel, az megint másik gyümölcs.
A szamóca a mérsékelt klímájú földrészeken mindenütt elterjedt. Erdeinkben és tisztásainkon az erdei szamóca érik. A nagy gyümölcsű fajtákat Észak-, illetve Dél-Amerikából származó ősöktől származtatják. Roppant sok fajtáját termelik, és ezek igen gyorsan váltják egymást; az újak miatt hamar elfelejtjük a régieket.
A kertekben leggyakoribbak az egyszer termő, nagy gyümölcsű fajták, amelyek május végétől június végéig szüretelhetők. Léteznek ugyanakkor úgynevezett hónapos szamócák, amelyke a nyár derekától késő őszig teremnek, de gyümölcseik aprók. Valamivel nagyobb a mosusz szamóca igen zamatos gyümölcse. A folyton termő szamócák gyümölcsei nagyok, és a nyár eleji, első nagyobb termésüket követően még többször érlelnek gyümölcsöt.
06/20084
A pasztrama és a jereváni piac
PT az elmúlt egy hónapban elég sokat utazgatott, és többek között gasztro-élményeket is gyűjtögetett szorgalmasan, amit aztán meg is osztott velem. Mivel a legutolsó és legizgalmasabb Örményország, azaz Jereván volt, hát javarészt erről szólt a beszámoló. 
Fotókat is mutatott, ebből kiderül, hogy Örményországban jóval melegebb van mint itt – hát persze, így utólag, de ezen soha nem gondolkodtam -, hogy sok zöldfűszert használnak, olyat is, amit nem tudtunk teljes bizonyossággal meghatározni. Ráadásul nem csak belevágják a kész ételbe, salátába, hanem maguk elé tesznek hatalmas csokrokat, és eszik reggel, délben, este. Hogy az egyik édességük olyan, mintha nagy zsírdarabokkal tömött kolbász lenne, miközben belül dió, kívül cukor, és nem dalauzi, bár ez is ahány ház, annyi szokás. 
Hogy az örmények nyolcvan százaléka Örményországon kívül él, ők nagyon kötődnek az anyaországhoz, segítik is az otthoniakat, ugyanis a diaszpórában élők többnyire nagyon gazdagok. (Arra az a mondás járja, hogy ahol egy zsidó boltot nyit, ott bezár tíz helyi. Ahol egy örmény nyit kiskereskedést, ott tíz zsidónak kell bezárnia az üzletét.) 
Örményországban sincs átmenet a gazdagok és a szegények között. Egy részük nagyon-nagyon gazdag, a nagyrészük viszont szegény. A gazdagok ahol tudják, meg is mutatják, milyen sok pénzük van. Jerevánban, monumentális épületeket emelnek, mintha most is a hatalmas Szovjetunió része lenne az ország, nem bírnak elszakadni a múlttól, nagy műemlékhez még nagyobb lépcsőt építenek, viszont nagyon ötletes köztéri szobraik vannak. A városban ötven éves épületnél régebbit alig találni, most is állandóan építkeznek. Ha valami eszükbe jut, egész utcákat tesznek a földdel egyenlővé, és pillanatok alatt építenek a helyükre valami nagyon nagyot. Az út egyik oldalán bomladozó, elhagyatottnak tűnő grillező és pusztuló épületek, a másik oldalán nagyon gazdag ember étterme, aki már nem tudja, hogyan mutassa meg az oda betérőnek, hogy mennyi pénze van, így az étterem közepén van egy mini állatkert. Majmokkal, és oroszlánokkal. 
Hogy az örmények nem örmény katolikusok, hanem örmény keresztények, és a kettő nem ugyanaz.Az örmény lányok többnyire nem szépek, de amelyik az, attól elgyengül az ember.
Jereván környéke gyönyörű, hegyek veszik körül, kolostorokkal, sziklába vájt templomokkal.
Hát ilyeneket mesélt PT, majd elővette táskájából az ajándékot. Örmény újságba csomagolva, mivel csempészárú, marhát ugyanis az EU-ba tilos behozni. Az újság egy darab paszturmát rejtett, ami szerintem pasztruma, vagy pasztrama. 
A pasztrama a Balkánon pácolt, füstölt, esetleg füstölt szárított húst jelent. Készítik marhából, birkából és disznóból egyaránt. Amit PT hozott, füstölt marha fokhagymás, csípős, sós burokban. Mondanom sem kell, nagyon finom. Valahol – nem találom az oldalt - azt is olvastam, hogy ezt az örmények tudják a legfinomabban elkészíteni, ez alapján elég valószínű.
A másik ajándék Brüsszelből érkezett, a gyönyörűséges dobozka keserűcsoki-gyöngyöket rejt. A doboz elegáns, kis női táskában is elfér, a gyöngyök meg akkorák, hogy ha az operában az ember villanyoltáskor bekap egyet, mire felmegy a függöny, már el is olvadt a szájában. Lásd: A két Lotti:)
A beszámoló élvezetesebb lett volna PT tollából, de ő erről egy szót sem írt, így kénytelen voltam magam megtenni, és majd elviselni a megjegyzéseket:) A fotókat az első és az utolsó kivételével PT készítette a jereváni piacon. Köszönöm.
06/20083
Borágós zöldmártás és gőzölt hal
A bambuszgőzölőt évekkel ezelőtt kinéztem magamnak, egyrészt mert nagyon csinos darab, másrészt vonzódom mindenhez, ami egészséges, természetes, de legalábbis kevésbé feldolgozott.. Erről pedig olyanokat olvastam, hogy a nedves, mindent átható gőzben főtt ételek magasabb tápértékkel bírnak, gazdagabbak természetes ízekben és jóval könnyebben emészthetők. Akkoriban végül nem vásároltam, aztán meg is feledkeztem róla.
Történt viszont, hogy megkértem Krmplt, nézzen meg egy serpenyőt a Terebessnél, de az nem tetszett neki, cserében viszont egy bambuszgőzölővel érkezett haza:)
Legszívesebben azonnal kipróbáltam volna, de indulnunk kellett valahova, és akkor még éjszaka nem álltam neki főzni – erről később bővebben. Aztán hét közben kaptam egy csokor fűszert, meg egy linket. Beszereztem további zöldeket, és vasárnap randevút szerveztem a kínai és a német konyhának. Jól megértették egymást.
A hallal különösebb dolgom nem volt, csak sóztam, és betettem gőzölni. Legközelebb már fűszerezni is fogom.
A zöldmártást – miután borágó, turbolya és pimpernel is került bele, nem ízesítettem túl, hogy a növények ízét nem nyomja el semmi, úgyis ahány ház, annyi recept. Sült újkrumplit és spárgát ettünk köretnek: mindkettőt pici olajjal meglocsoltam, a krumpli egy fazékban, a spárga a sütőben készült el, nagyjából tíz perc alatt.
Hozzávalók:
Gőzölt hal
négy szelet tonhalfilé
só
Fagyasztott tonhalfilé volt otthon azt kifagyasztottam, felvágtam kisebb szeletekre, hogy beférjenek a gőzölőbe.
Egy serpenyőbe vizet töltöttem, annyit, hogy a bambuszedény alsó rácsát ne érje, felmelegítettem, majd beletettem a sózott halszeleteket. Tíz perc alatt elkészültek.
Zöldmártás
fél-fél csokor borágó, turbolya, petrezselyem, snidling, pimpernel, kapor, körülbelül hét sóskalevél
só
hat evőkanál tejföl
fél deci tejszín (el is maradhat)
A fűszereket apróra vágtam, összekevertem a tejföllel és a tejszínnel, sóztam. Két órát pihentettem, hogy összeérjenek az ízek.
06/20080
Borágó, azaz uborkaszagú fű – salátába, süteménybe, limonádéba!
Karcsival újabban nem csak kertészkedünk, főzünk is. Egyik délelőtt átküldött egy linket, majd este hozta a hozzávalók egy részét. Többek között borágót.
Elég bután nézhettem, amikor megmutatta a zöld, szőrös leveleket, ugyanis ezt a szót szerintem még nem hallottam, mindenesetre nem épült be az aktív szókincsembe, a levél - hát mi tagadás - nem volt túl bizalomgerjesztő. Itthon viszont rákerestem, és kedvet kaptam hozzá!
A Terebess szerint a borágó Európán kívül Amerikában is régóta ismert főzeléknövény; elsősorban az északi féltekén, a mediterrán területeken tenyészik. Itthon lágy szárú növény, a trópusokon fává nő.
Mi borágó a levelet kaptunk, de a leírásból kiderült, az egész növény föld feletti részét úgynevezett serteszőrök borítják. Virágai rendszerint egy oldalra tekintő, kunkorodó forgóban egyesülnek, ez a jellegzetes boragoid virágzat.
Szedését a bimbók megjelenése előtt kezdhetjük. A fiatal, félig fejlett, zsenge leveleket kézzel törjük le a tőről. Egyszerre egy-egy növényről csak a levelek egyharmadát szedjük le, mert a sok levél eltávolítása megállítja a növekedést, sőt a növény pusztulásához is vezet. Az idősebb töveken a levelek rágósak és a serteszőrök elvesztik hajlékonyságukat, érdessé, élvezhetetlenné teszik a leveleket.
Európában először Spanyolországban kezdték termeszteni, mint főzelék- és fűszernövényt. A szőrös levelei ellenére gyakran készítenek belőle salátát. Íze a nyers uborkáéra emlékeztet, ezért uborkaszagú fűnek is nevezik. Mártások és savanyú főzelékek egyik ízesítőjeként ismert, nyersuborka-eltevésnél is használják. Sok helyen kertekben dísznövényként is ültetik. A méhészek is kedvelik, mert jó mézelő.
Értékes ásványisó-tartalma miatt a népi gyógyászatban vese- és hólyagbántalmak ellen használják.
Terméséből kivont zsírosolajában linol-, linóién-, olaj-, palmitinsav található, míg a zöld részekben a nagy ásványianyag-tartalom mellett nyalka, szaponin és cseranyag fordul elő. A zsírosolaj gamma-linolénsava csökkenti a vér koleszterinszintjét, így az érelmeszesedést lassítja.
Jelentős mennyiségű cseranyagáért és nyálkatartalmáért hasmenés ellen alkalmazzák. Illóolaj-, gyantasav-, szaponintartalmáért, nyálkaanyagaiért külsőleg bőrgyógyászatban gennyes pattanásokra, kelésekre, borogatásra, illetve toroköblögetésre használják.
A Wikipédia szerint csillag alakú virágait akkor hullajtja el, amikor azok ehetővé válnak. Használhatjuk őket salátákba, savanyúság eltevésénél, de köretek és sütemények díszítésére, a legtöbb esetben szárítva is. Kellemes, enyhén sárgadinnyére emlékeztető illata jól illik a limonádéhoz.
A Pallas Nagy Lexikona szerint burecsnek, dinnyeszagú fűnek, dinnyeillat, báránynyelv fűnek, uborkaszagú fűnek, kerti ökörnyelvnek, kerti atracélnek is nevezik. Fiatal levelét és virágát apróra vagdalják s uborka íze miatt salátául használják. Nálunk nem igen, Németországban gyakrabban termesztik. Régebben gazdag salétromsavas káli tartalma miatt hűsítő gyógyszerül használták gyulladás ellen. Virága az ecetet kékre festi; borszesszel szép kék festék lesz belőle.
Recept hamarosan következik, annyit elárulok: amikor elkezdtem felvágni, annyira uborkaszag lett a konyhában, hogy körülnéztem, hol van a kint felejtődött darab.
Másokis írnak róla.
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
