Gondolkodtatok azon, hogy lesz mindegyik, boltban kapható, fóliázott brokkoli fél kilós? Van egy olyan állás, hogy brokkolifaragó, és aki ezt betölti annak az a feladata, hogy pont félkilós darabokra vágja a fejeket?

Szicíliában többször is megfogadtam, hogy itthon soha nem készítek ottani ételeket, mert ha nincs autentikus alapanyagom, mit sem ér az egész. Aztán persze itthon mindig átértékelődnek ezek a fogadalmak, és eljutok oda, hogy mégiscsak szicíliait eszünk.

Az elég vicces, amikor az ember attól lesz nagyon boldog, hogy vásárolhat fél kiló büdös halat. Amit úgy hoz haza, hogy útközben kétszer beleszagol a szatyrába, hogy mi a fene romlott meg. Amelynek szaga annyiszor vágja hasba, ahányszor benyit a kamrába. És mégis boldog, mégis örül, hogy hozzájutott…

Fotó: Krumpli Béla Idén nyáron csodás helyeken nyaraltunk, ott, ahol szinte a madár se jár, pedig messze sincsenek, és annyira szépek, hogy érthetetlen ez a mellőzésük. Hacsak nem az az oka ennek, hogy Romániában vannak, ahova az ember nem megy, hiszen..., és ide mindenki gondolja…

Fotó: Krumpli Béla Szóval a kecsegét azért vásároltam meg, mert Csenge mellettem állt, és mondta, hogy milyen finom, mert olyan vicces volt a hal feje, és mert a pultban hevert két szép példány. Fejemben recept semmi, a szakácskönyveimre meg az internetre számítottam nagyon.…