Pasta con le sarde

Szicíliában többször is megfogadtam, hogy itthon soha nem készítek ottani ételeket, mert ha nincs autentikus alapanyagom, mit sem ér az egész. Aztán persze itthon mindig átértékelődnek ezek a fogadalmak, és eljutok oda, hogy mégiscsak szicíliait eszünk.

Szardellás tésztát már nem sokáig, kevés mazsolát hoztam, és ehhez spéci, apró, fekete mazsolát (passoline-t) használnak. Palermóban mindenhol volt a piacon, Cataniaban egy helyen láttam. Egy fűszerárustól meg is kérdeztem, ő viszont esküdözött, hogy az ő mazsolájával is jó lesz, pedig világosan láttam, hogy közönséges mazsolát lobogtat az orrom előtt. A különböző receptekben is vagy sima mazsola szerepel, vagy azt ajánlják, ha nem lenne kéznél a tipikus szicíliai aszalt szőlőből, cseréljük le közönségesre.

Szóval mégsem érdemes szigorúnak lenni, nyugodtan próbálkozzatok az olasz ételekkel itthon is. Nem pont olyan, de nyilván finom lesz. Nálam megtörtént, hogy utolsó pillanatban derült ki, nincs itthon fenyőmag, így napraforgómaggal szórtam meg. Teljesen más volt az íze, mégis jó volt. Ha arra gondolunk, régen azért kezdték el kenyérmorzsával megszórni a tésztát, mert azzal helyettesítették a parmezánt, nem vétettem olyan nagyot a napraforgómaggal sem.

Különben is, az olasz konyhának pont az a lényege, hogy roppant kreatívan viszonyul a főzéshez. Talán nem is a pontos recepteket, hanem a hozzáállást kellene eltanulnunk. Sokkal jobban járnánk.

Ebben a szardellás tésztában is nagyjából a mazsola az eredeti, hiszen itthon nem találtam olyan édesköményt, amin a zöldje is rajta lett volna, és hát mi tagadás, friss szardínia sem volt kéznél. Szóval roppant kreatívan készítettem egy nagyon finom szardellás tésztát, amit Szicília ihletett:)

Hozzávalók:

1 kis üveg szardella
1 közepes hagyma
30 g passoline (mazsola)
30 g napraforgómag
60-70 g kenyérmorzsa
olívaolaj
só
250 g tészta

A szardellából félreteszek 4 darabot, a többit villával összetöröm. A hagymát apróra vágom. A kenyérmorzsát és a napraforgómagot külön-külön, száraz serpenyőben megpirítom.

3 evőkanál olajat felforrósítok, rádobom a hagymát, a mazsolát, és az összetört szardellákat, és pár percig dinsztelem.

Közben sós vízben al dentere főzöm a tésztát. Összekeverem a szósszal, megszórom a napraforgómaggal. Tányérra szedem, megszórom kenyérmorzsával, és az egész szardellákkal díszítem. Azonnal tálalom.

Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Paszuly facebook oldalát, itt megteheted. Instagramon is követhetsz.

   

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.