Megértem én is a reggeli kásákra. Mondjuk már két éve, de akkor még nagyon puritán változatát fogyasztottam. Kizárólag zabból főztem, víz, kevés só, zabpehely, 1 evőkanál agavé szirup és kész.

A lazulás bajnokai vagyunk az utóbbi időben, igaz, más választásunk nem nagyon volt:) De erről majd egy másik alkalommal számolok be.

Erdélyben ma szinte egységes erdélyi magyar konyháról szokás beszélni, holott az ország ezen részének gasztronómiája rendkívül sok nép hagyományait egyesíti magában.

Mióta csak királybúzából és bácskából sütök, sőt, egészen frissen őrölt lisztekkel dolgozom, új távlatok nyíltak ki előttem. Tapintásra még nem tudom megállapítani a lisztről, hogy mennyire jó, ahogy nagymama tette, de azt látom, érzem, hogy mennyire más a végeredmény.

Fél éve tartogatom ezt a receptet, hogy pont az ünnepkor kerüljön ki a Paszulyra, erre kicsin múlott, hogy nem késtem le vele az egész pészáhot, pedig hát nem egy egyestés ünnep.