Csángó galuska

Ki tudja, hogy milyen a gombolygó pityóka, a sült csiperus, vagy milyen íze van a fokhagymás nádmézcéklának?

Nagy divat a régi szakácskönyvek kiadása, olvasása. Azokból lessük el elődeink tudását, érdekes bepillantást nyerünk a régi magyar konyhába, azon keresztül pedig az egykori mindennapokba. Versenyt rendeznek belőlük, lelkesedünk értük, csodáljuk, hogy miket tudtak néhány évszázaddal ezelőtt.

Nos, élnek olyan magyarok, akik ezekből a hagyományokból ma is számosat őriznek, ezek szerint főznek, étkeznek, élnek. Például naponta csak kétszer esznek, egyszer reggel és egyszer este, a munka végeztével, pont úgy, ahogy a középkori Európában mindenki. Rengeteg savanyított ételt készítenek, nagyon változatos "savanyítókat" használnak, például a "forrózott" somot. Olyanokat, amilyeneket régen a királyi udvaroktól a legszegényebb háztartásokig mindenki.



Az emberek - és bocsánat, ha valaki nem így van vele - ha romániai magyarokról beszélnek, akkor az erdélyi magyarokat értik ezalatt. Ha az erdélyi magyarok gyűjtőnevet használjuk, a gondolatainkban még az amúgy Erdélyben élő gyímesi csángok sincsenek benne, nemhogy a Kárpátokon túl élő moldvaiak. Pedig ők is elérhető távolságban vannak, sőt, Gyímesbe átugrani Csíkszeredából például alig egy óra és egy életre szóló élmény. A Tatros keskeny völgye a három faluval, elképesztő meredek hegyeivel, amin állatok legelnek és emberek kaszálnak a fizika törvényeinek már-már ellentmondó szögekben. A Tatros mellékágai mentén lévő kis települések a tipikus házakkal, a sebes vizű patakokkal, az elmondhatatlanul kedves emberekkel.

De a moldvai csángók sincsenek annyira messze, hogy ha az ember már arra jár, ne érje meg átvágni a Kárpátokon. A moldvai csángó falvak is gyönyörűek, az ott élők világa pedig egy csoda, őket nem elfelejteni kellene, hanem ujjongani, hogy hozzánk tartoznak:)



Nos, ezt a hatalmas űrt segít áthidalni a Csángó galuska. Nyisztor Tinka ismeri azt a világot, a szokásokat, érti a nyelvét. Mert ehhez a könyvhöz szótár kell: részben mert bizonyos szavak nem ugyanazt jelentik náluk és nálunk, részben mert sok szónak a számunkra már ismeretlen, régebbi alakját használják, részben a román jövevényszavak is ismeretlenül csengnek a kívülállók fülének. Moldvában rántani ugyanis nem az olajban vagy zsírban sütést jelenti, a paradicsomot pedig padladzsikának nevezik. "Elrántott húsnak" mondják a ma olyan nagyon divatos rilettet, "elsózásnak" a (zöldség)tartósítást. A galuska sem főtt tészta, hanem növénylevélbe burkolt, nem feltétlenül húsos étel. Ha egyszerűsíteni akarnánk, akkor töltött káposztának neveznénk, de ez sem igaz, a galuska ennél sokkal több.

A könyvben található receptek egyenértékűek azokkal a francia, olasz "népi" ételekkel, amelyekért rajongani szoktunk. Ha szeretjük az izgalmas, mégis nagyon egyszerű ételeket, a Csángó galuska tetszeni fog. A könyv olvasása felér egy izgalmas utazással, szórakoztató és tanulságos. Megismerkedhetünk az étkezési szokásokkal, különböző konyhai trükkökkel, de kiderül az is, hogyan készül a csigacsügör, a csípős túró vagy a martilapileves.

Én este tíz óra körül néztem bele, és jóval éjfél után alig tudtam letenni, olyan volt, mint a legizgalmasabb regény.

Nagyon köszönöm Anyukámnak, hogy addig nem hagyott békén, míg meg nem vásároltam a könyvet! És Apukámnak, hogy ajándékba kaptam:)

A képet errőlaz oldalról kölcsönöztem, köszönöm!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.