12/20086
Keleti répasaláta
Ettem valamit a Hummus bárban. Az első falatoknál rá sem jöttem, hogy mi az, de nagyon ízlett. Aztán kiderült, hogy répa. Paradicsomosan, mindenféle keleti fűszerrel ízesítve. Muszáj volt itthon is megfőznöm, úgy ahogy én elképzeltem. Végül egy hét alatt háromszor készült el. A születésnapi vacsorán hatalmas sikert aratott, azóta is követelik a receptet.
A répát meglepően sokat kell főzni, türelem, előbb-utóbb megpuhul! A fűszerekkel pedig bátran lehet kísérletezni.
Hozzávalók:
három szál nagyobb répa
egy közepes hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
5-6 evőkanál paradicsompüré
fél teáskanál fehérbors
egy-egy teáskanál római kömény, koriander, curry
két teáskanál arab hús fűszerkeverék
egy fél maréknyi szárított kakukkfű
só
4-5 dkg vaj
A hagymát próra vágtam, a zúzott fokhagymával együtt a felforrósított vajon megpároltam. A nagyobb darabokra vágott répát hozzáadtam, néhány percig kevergettem, majd beleöntöttem a paradicsompürét és annyi vizet, hogy híg levet kapjak. Hozzáadtam a fűszereket, és az elpárolgó vizet időnként pótolva, fedő alatt puhára főztem a répákat. A végén levettem a fedőt, és állandóan kevergetve besűrítettem.
12/20081
Szaládéböf, vagyis salate de boeuf, vagyis franciasaláta
Ha kolozsvári ismerőseimnél franciasalátát kínálnak előételként, akkor biztos lehetek benne, hogy húsleves lesz a következő fogás. A szaládéböf ugyanis csakis a húslevesben főtt zöldségekből készül. Az aranyló levest „csak” tésztával tálalják, a húst - az esetek többségében – másnap eszik meg, paradicsomszósszal.
Anyukáméknál a húsleves a ma napig ünnepi fogás, hétköznapokon nem nagyon szokott főzni. Így a szaládéböf is alkalmakhoz kötődik, ugyanakkor, ha ünnepelünk valamit, az ebéd elképzelhetetlen e nélkül. Egymáshoz nőttek, mint a karácsony a karácsonyfához:)
A franciasalátába a zöldségeket és a húsnak egy részét egészen apróra vágják, kerül bele egy kevés savanykás alma és savanyú uborka. Majonézből is minimális, így az egészből egy krémszerű saláta lesz, amit akár kenyérre is lehet kenni. Nem árt egy nappal korábban elkészíteni, hogy az ízek jól összeérjenek. A majonézt szigorúan otthon keverik. A majonézt egyébként én nagyon ritkán használok, de mindig én keverem ki. A szaládéböfben kivételesen nem hígítom tejföllel. Talán az egyetlen étel, amiben nem zavar a töménysége. Otthon a saláta tetejét mindig vékonyan bekenik majonézzel, és zöldségekkel díszítik.
A húsleves ezúttal tyúkból készült, a salátát a zöldségek egy részéből készítettem. Ketten kétszer ettünk belőle – bőven elég volt, és a levesben is maradt még zöldség.
Hozzávalók:
A majonézhez:
Egy teáskanál mustár
Egy tojássárgája
Kb. egy deci olaj
A mustárt és a tojássárgáját jól összekevertem, majd az olajat apránként hozzáadva kikevertem.
A salátához:
három sárgarépa
két gyökér
fél karalébé
egy kis zellernek a fele
fél alma
négy kisebb savanyú uborka
maréknyi zöldborsó
öt evőkanálnyi majonéz
kevés főtt hús, szintén a levesből
só
A zöldségeket, a húst és az almát apróra vágtam. A fagyasztott zöldborsót három percig főztem, majd azt is a zöldségekhez kevertem a majonézzel, sóztam.
12/20080
Édeskömény saláta mandarinnal és olajbogyóval
Nekem, mint tulajdonképpen mindenevőnek, annyira furcsa, hogy vannak ízek, amelyektől embereket kiráz a hideg. Hát hogy nem lehet például az ánizst szeretni? Meg az ánizs ízű dolgokat? Persze elfogadom, nem nyaggatok senkit, hogy kóstolja meg, sőt, erről mindenkit lebeszélnék. Arról is, hogy a „csak egy falatot” erőltesse. Csak furcsa, pedig ha megfordítom, akkor az én mindenevésem lesz pont olyan meglepő. Hm…
Szóval az édeskömény sem egy általánosan elfogadott és szeretett növény, és általában pont az ánizsos íze miatt szoktak idegenkedni tőle. Ezt a salátát Gy-nél kóstoltam meg. Megtetszett, mert szép és finom. És szerintem egyáltalán nem ánizsízű:)
Hozzávalók:
egy édeskömény
két édes mandarin
egy maréknyi fekete, mag nélküli olajbogyó
5 dkg sajt (ementáli, Pannónia)
olívaolaj
só
frissen őrölt feketebors
Az édesköményt vékony szeletekre vágtam, a mandarint és a sajtot apró darabokra, az olajbogyót ketté. Egy tálban összekevertem, olajjal meglocsoltam, sóztam, borsoztam, és azonnal tálaltam.
12/20081
Mézben sült fűszeres kecskesajt, tésztaágyon
„Bakker, a reggelid alapján te is tudsz élni..., pedig én már azt hittem, hogy az én reggelim über remek volt” – írta egyik kedvenc kollegám vasárnap délben. Mindketten dolgoztunk, és megbeszéltük, hogy ki mit reggelizett, sőt, én fotókat is küldtem neki.
Pedig tényleg egyszerű, bárki elkészítheti, majd zsebelheti a fentiekhez hasonló dicséreteket. Pedig a kollegám nem is kóstolta!
A méz átitatja a tésztát, és karamellizálódik a tetején. Ropogósan krémes, laktató reggeli, előétel, vagy vacsora. Miután megettem, eszembe jutott, hogy még egy változatát el akartam készíteni, legközelebb azt próbáljuk ki.
Hozzávalók: (két személyre)
fél doboz leveles tészta
friss kecskesajt – 10-15 dkg
valamilyen zöldfűszer – én thymiant használtam, de rozmaringgal is finom
méz
só
frissen őrölt bors
A leveles tésztával kibéleltem egy tűzálló tálat úgy, hogy széle is legyen. Rátettem a kb. fél centisre vágott sajtszeleteket. Sóztam, borsoztam, majd megszórtam thymiannal. Minden sajtszeletre tettem egy evőkanál mézet, és csorgattam a tésztára is, a sajtok közé. 200 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütöttem.
12/20084
Mekkora ötlet! Cetlik a szakácskönyvben
Biztosan nem csak én vagyok gondban azért, mert főzés közben nem tudom hova tenni a szakácskönyvet. Mert nagy, szép, és a pulton nincs hely. Ilyenkor jön a cetlizés, felírom a hozzávalókat, azt kitűzöm, és annak alapján főzök/sütök. És most PT szakácskönyv vásárlás közben előjött a nagy ötlettel, ami nem az övé ugyan, de szerintem minden szakácskönyvet írónak követnie kellene, biztosan sikert aratnának vele itthon is:)
Vagyis: a gyönyörűséges szakácskönyvben minden recept mellé be van téve egy „cetlin” csak a recept. Olcsó papíron, hiszen ennek az a célja, hogy a háziasszony kivegye, kitűzze, letegye, megfogja olajos kézzel, ne sajnálja.
Ilyet szeretnék én is... Éljenek a felhasználóbarát megoldások!