Padlizsán citrommal, gránátalmával

Imádom a padlizsánt. Annyira, hogy volt egy év, amikor születésnapomra padlizsán tortát kaptam, mert amilyen mázlista vagyok, a szezon kellős közepén születtem. Természetesen nem édes torta volt, és már pontosan nem is emlékszem, hogyan rakták össze, de örök élmény marad.

Évekig csak az általunk hagyományosnak ismert változatát ettem kenyérre púpozva, hiszen azt, amit én művelek, nem lehet kenésnek nevezni. A gázrózsára helyezett vaslapon sütöttük, hetente sokszor:) Lehetőség szerint frissen faltam fel, leginkább még langyosan szeretem.

Az ízesítését nem cifráztuk túl:  padlizsán, olaj, (vörös)hagyma, ecet/citrom, só – ennyi. Időnként még fakéssel vágom ma is,  a nosztalgia el tud hatalmasodni rajtam. Amúgy jó az elektromos kézi mixer habverő karja. Egy ideig próbálkoztunk a télire való fagyasztással, nem vált be. Valami kifagyott belőle, a hagyományos ízesítéssel nem ízlett, és a majonéz sem tudott javítani rajta.

Idővel megszerettem a rántott padlizsánt, ezt a két elkészítési módot variáltam a szezonban, utána meg nem ettem. Közben állandóan jöttek szembe a padlizsános ételek: kicsit meg is voltam sértődve, amikor kiderült, hogy tényleg nem ősi erdélyi étel:) Az is fura volt, hogy mi mindennel kombinálják más népek. Évekig csak nézegettem ezeket a recepteket, és azt gondoltam, nekem aztán ne beszéljenek, a padlizsán úgy, és csakis úgy jó, ahogy mi csináljuk.

Aztán pár éve vettem egy mély levegőt, és készítettem egy arab padlizsános ételt, és – bár magam kételkedtem benne a leginkább – ízlett. Körülbelül ezzel egy időben anyukám elkezdte üvegben tartósítani. Összehasonlíthatatlanul finomabb, mint fagyasztva. Így tehát nyáron, ha csak alkalmam van rá, padlizsánt eszem padlizsánnal: magam elé veszem a tálat, és kanalazgatom, kenyér se feltétlenül kell mellé. Télen pedig kísérletezgetek. És vérre menő vitákat folytatok olyanokkal, akik még mindig azt hiszik, hogy csakis úgy lehet jó, ahogy Erdélyben készítik.

Mi most már szeretjük a caponatat, a szicíliai padlizsánsalátát. Főztem már levest, amit grillezett naranccsal tálaltam. Sőt, mazsolával is finom. És akkor itt van ez a gránátalmás változat. Egyfelől már ránézni is gyönyörűség. Másfelől elképesztően finom, már ha túl tudunk lépni azon a hiedelmünkön, hogy a padlizsánt az egész földkerekségen csak Erdélyben tudják jól elkészíteni:)

A magam részéről csak biztatni tudok mindenkit: lépjen ki a komfortzónájából, és próbálkozzon új receptekkel:)

Receptért tovább a delejes derelyére.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.