Kóstoltatok már cibrét?

És akkor amikor nem is számítottam rá, eljutottam egy szilvaíz főzésre, nagymama szülőfalujába, Magyarlétára*.

Mert az nem úgy van, hogy szilvalekvár minden évben készül, mert speciel Létán, a Sáriék kertjében kilenc éve nem termettek a fák. Már a besztercei szilvafák, mert más fajtából üstben főzött lekvárt nem lehet készíteni. Sári idén ki is akarta vágatni, legalább a paradicsomoknak jusson a napból, amikor a fák beindultak, és úgy tettek, mintha felélednének Csipkerózsika álmukból. És ezért jó, ha természetközelben lakunk, élünk, mert ezt észre is vesszük.. 

Megkegyelmeztek tehát a fáknak, ők meg őrületes terméssel jutalmazták meg tulajdonosaikat.

Most még tartott a jó idő, volt már annyi érett szilva, hogy érdemes volt belevágni.

Kis sátrat rögtönöztek, és felállították tehát a lekvárfőző üstöt a keverő szerkezettel együtt.

A szilvaíz főzése kalákában történik.

Most öten fogtak össze. Családonként mintegy 90 kiló szilvát „pukkansztottak”, azaz magoztak ki közösen. Az éppen soros lekvárfőző az üst mellett ült, és mozgatta a masszát, a többiek pukkansztották a következő napi adagot.

Hajnali hatkor kezdődött a főzés, először a „cibrét” készítették el. A cibre** tulajdonképpen az egyszer felforralt, összeesett szilva. Amikor egy adag megvan, kiöntik egy másik fazékba, az üstbe pedig megy a következő adag szilva. Amikor az összes szilvából cibre lett, kezdődik a lekvárfőzés.

A cibrével teli üstben folyamatosan keverik a lekvárt, és amint apad, feltöltik a maradék cibrével.

Miután az összes cibre elfogyott, még órákig kevergetik, míg olyan kemény nem lesz, hogy nem esik ki a felfordított kanálból.

A 90 kiló szilvából olyan 20-25 liternyi lekvár lesz.

Öt nap alatt 450 kilónyi szilvát pukkansztottak ki. A negyedik nap már kicsit fájt az ujjuk, leállni azonban nem lehetett.

A lekvárfőzés roppant fárasztó. Ráadásul a füstöt nem lehet irányítani, én például végigzokogtam azt a fél órát, ameddig kevertem.

A soros lekvárfőző viszi az ebédet a csapatnak. 

Bár mi igazából csak kibickedtünk, az ebédből mégis kaptunk. 

Köszönjük Sári, hogy ott lehettünk!

* Magyarléta a régi Aranyosszék s a mai Tordavármegye északnyugati határközsége, éppen a havasok alján. Kolozsvártól 31 km-re fekszik, domb tetején.

**A cibréből, vagyis a híg, alig főzött szilvalekvárból, régen befőttes üvegekben félretettek egy keveset, és ezt ették puliszka mellé, mint savanyúságot.

Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Paszuly facebook oldalát, itt megteheted. Instagramon is követhetsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.