Erdélyben ma szinte egységes erdélyi magyar konyháról szokás beszélni, holott az ország ezen részének gasztronómiája rendkívül sok nép hagyományait egyesíti magában.

Mióta csak királybúzából és bácskából sütök, sőt, egészen frissen őrölt lisztekkel dolgozom, új távlatok nyíltak ki előttem. Tapintásra még nem tudom megállapítani a lisztről, hogy mennyire jó, ahogy nagymama tette, de azt látom, érzem, hogy mennyire más a végeredmény.

Fél éve tartogatom ezt a receptet, hogy pont az ünnepkor kerüljön ki a Paszulyra, erre kicsin múlott, hogy nem késtem le vele az egész pészáhot, pedig hát nem egy egyestés ünnep.

Amikor a múltkori bejegyzés megszületett, már tudtam, hogy nálunk a töltött lapotya nem úgy nézett ki. Azt azonban, hogy 24 óra múlva már megsütöm a következő, tökéletes vastag palacsintát, álmodni sem mertem. Azt hittem, ez sokkal hosszabb idő lesz.

Amennyire nincs nyoma szinte sehol*, majdnem, hogy azt kell gondolnom, a lapotyát csak a mi családunkban ismerték.