05
04/2017
2

Nagymama vastag palacsintája - rekonstruáltuk a receptet!

lapotya_1.jpg

Amikor a múltkori bejegyzés megszületett, már tudtam, hogy nálunk a töltött lapotya nem úgy nézett ki. Azt azonban, hogy 24 óra múlva már megsütöm a következő, tökéletes vastag palacsintát, álmodni sem mertem. Azt hittem, ez sokkal hosszabb idő lesz.

Szerencsére azonban mégsem csak mi ismertük a lapotyát. Olyan is akadt, aki nem hagyta békén a nagymamáját, és kicsikart belőle egy hozzávetőleges receptet. Merthogy pontosat nem nagyon lehet írni, hiszen az, hogy mennyi vizet vesz fel, nagyon függ a liszt milyenségétől. Nagyon köszönöm, hogy megosztotta velem is.

A hozzászólásokból, levelekből kiderült, hogy lapotyának valószínű Kalotaszegen és Kolozsváron nevezték. Marosvásárhelyen már csak azok ismerték ezen a néven, akiknek volt valami kötődésük Kolozsvárhoz, Kalotaszeghez. Székelyföldön kőttes palacsinta a becsületes neve. És ahhoz képest, hogy mennyi egyszerű elkészíteni, egyáltalán nem készül gyakran. Pedig praktikus, könnyű étel.

Alíz nagymamája akkor sütött vastag palacsintát, amikor megérkezett az új liszt-szállítmány. Így próbálta ki, hogy mennyire jó a liszt, azaz lehet-e majd kalácsot is sütni, vagy rántásba, palacsintába kell elhasználni. Ja, merthogy a rendszerváltozás előtt rendes háziasszony vagy egyáltalán nem vásárolt boltból lisztet, vagy ami onnan származott, abból tényleg csak rántást készített. A süteményekhez, kelt tésztákhoz való lisztet valahonnan beszerezte. Ha vidéken élt, akkor a malomból. Ha városon, akkor szerencsés esetben ellátták a vidéki rokonok. Ha nem volt szerencsés, akkor nem tudom, honnan szerezte be, mi szerencsések voltunk:)

A lisztet nagymama szőtt zsákban tartotta, és tényleg csak annyi volt elől, amennyire nagyon gyorsan szüksége lehet az embernek. Szóval kevés. Amikor sütemény készült, mindig kibontotta a zsákot, azaz lecsavarta a hosszú kötelet, amivel be volt kötve, kivette a megfelelő mennyiséget, majd akkurátusan visszakötötte. Szertartás volt a javából, ezt csakis megfelelő tempóban, gondosan lehetett elvégezni. Sietve semmiképpen.

Új, tényleg frissen őrölt lisztet szerencsére most már Budapesten sem nagy dolog beszerezni. A Czakó-kertben például minden szombaton megtaláljátok az ELEVEN porta termékeit, köztük a liszteket, no meg a napraforgóolajat, amiről szintén áradoztam már. Mostanában volt alkalmam többet is megkóstolni, tényleg magasan verte az összeset.

A lapotyára visszatérve: a lehető legegyszerűbb tésztából készül: liszt, víz, só, élesztő. Meg egy kevés cukor, amiben felfuttatják az élesztőt, bár ezt a lépést sok helyen ki is hagyják, és a liszt közepébe fúrt lyukba teszik a vizet meg az élesztőt. Ott várják meg, hogy elkezdjen dolgozni, majd ezt követően dagasztják. Tehát a lapotya kenyértésztából készül. A különbség annyi, hogy a palacsintáé jóval hígabb tészta, és hát ugye serpenyőben sül meg, kevés olajban. Illetve zsírban, legalábbis régen kizárólag abban sütötték, ezt több hozzászóló is hangsúlyozta.

Ja, és amikor a nagymamák készítették, akkor a vizet mérték ki, meg az élesztőt. Fél liter vízhez tettek 1 dkg élesztőt, kiskanálnyi sót, majd ebbe dagasztottak annyi lisztet, amennyit felvett. Én megfordítottam a sorrendet, és vízből teszek annyit, amennyire szükség van. Sokkal irányíthatóbb, hogy mekkora mennyiség lesz belőle:)

Ha lapotyát süttök, próbáljátok ki üresen, azaz magában, jó vastagon megkenve valamilyen lekvárral. Vagy mindenféle töltelékkel: nálunk ebből a tésztából készült a káposztás palacsinta. Nyaranta pedig, ha éppen volt kéznél orda, édes, kapros-ordás lapotyát is sütött nagymama. Nálunk ebből is sült egy snidlinges-mozzarellás változat, meg természetesen medvehagymás. De annak, hogy mit tesztek bele, igazán csak a fantáziátok szabhat határt.

Hozzávalók 5-6 palacsintához:

250 g liszt (nálam teljes kiőrlésű királybúza)
10 g élesztő
1 tk cukor
1+1,5-2,5 dl víz
1 tk só
olaj a sütéshez

A langyos vízben elkeverem a cukrot, belemorzsolom az élesztőt, és felfuttatom. Beleöntöm a lisztbe, elkezdem dagasztani. Kis adagokba öntök még hozzá annyi vizet, hogy elég puha tésztát kapjak. Olyat, amit kézzel is könnyű dagasztani. Annak is, aki amúgy nem szokott a kézzel dagasztáshoz.

Ha alaposan megdolgoztuk a tésztát, letakarva egy órát kelesztjük. Ezután egyforma részekre osztjuk a tésztát, egyenként gömböt formázunk, majd lisztezett deszkán kinyújtjuk kerekre. Ha töltelék nélkül sütjük, akkor serpenyőben olajat forrósítunk, és a palacsinta mindkét oldalát megsütjük.

Ha tölteléket is teszünk bele, akkor azt a kinyújtott lapotya egyik felére halmozzuk, befedjük a másik felével, a tészta oladalát kicsit összenyomkodjuk, majd megsütjük.

Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Paszuly facebook oldalát, itt megteheted. Instagramon is követhetsz.

Mentés

Mentés

A bejegyzés trackback címe:

https://egigeropaszuly.blog.hu/api/trackback/id/tr9712398321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2017.04.16. 08:53:44

Mi vékony szelet almát vagy körtét süttünk belé.

Lucifer Morningstar 2017.04.16. 08:55:04

Ez még mindig csak serpenyőben sült kenyértészta laposra taposva.
A "kőt palacsinta" nyers állaga ugyanolyan mint a sima palié, merőkanálból kell adagolni, nem deszkán nyújtani.
süti beállítások módosítása