Kiderül a lapotya titka? Kísérletek No. 1

Amennyire nincs nyoma szinte sehol*, majdnem, hogy azt kell gondolnom, a lapotyát csak a mi családunkban ismerték.

Ez viszont nem lehet igaz, hiszen mindkét nagyanyám sütötte, márpedig ők nagyon máshonnan származtak, még akkor is, ha viszonylag fiatalon Kolozsvárra kerültek.

Három néven is emlegettük: lapotya, köttes palacsinta, vastag palacsinta, és mindig nagyon örültünk, ha ez volt a második fogás. Bár elkészítése picivel tovább tart, mint összekeverni egy híg palacsintát, a nagyanyáim mégis előnybe részesítették. Ebben volt anyag, ha egy ilyet megevett az ember a paszulyleves után, akkor már lehetett úgy tekinteni rá, mint aki jól lakott. A hitványabb híg palacsintával nem lehetett gyomrot tölteni, az max kedveskedéshez volt elegendő.

Szóval lapotya akkor készült, amikor a leves elég tartalmas volt ahhoz, hogy másodikat már ne kelljen főzni, de azért egy levessel mégsem lehetett kiszúrni a család szemét. Ilyen volt a lucskos például, vagy a töltött paprika. No meg a paszulyleves pénteken (természetesen hús nélkül), a barátnőméknél. Náluk a péntek különösen tartalmas nap volt, mert akkor hozta a postás az Utunkat, meg a Hetet, a két magyar hetilapot. (Nálunk pénteken soha nem volt lapotya, akkor ugyanis törtpaszulyt főztek, az után nem dukált.)

Amúgy K barátnőm az egyetlen, aki emlékszik rá, hogy a nagymamája is készítette, de a receptet sajnos ő sem tudja felidézni. Persze, ennek igazából soha nem volt leírt receptje, a nagyanyáink jó nagyot nevettek volna, ha megkérjük, hogy diktálják le az anyaghányadot. Ha valami, akkor ez igazán az „amennyit felvesz” kategória.

Mi, gyerekek az üres lapotyát szerettük leginkább, azt lehetett megkenni lekvárral. Legtöbbször hecserlivel, ahogy mi neveztük, ritkábban baracklekvárral. Ha töltelék került bele, akkor az dinsztelt káposzta volt, jó sok borssal.

A lapotya emlékét immár évtizedek óta vonszolom magammal. Próbáltam rekonstruálni, de sehogy se sikerült. A körkérdéseimre mindenféle válasz érkezett, volt, aki szerint kenyértésztából készült, mások inkább hígabb, vagy keményebb fánk tésztára szavaztak. De felmerült a bukta is, és volt, aki úgy emlékezett, hogy ez ugyanaz a tészta, mint a lángosé, csak kevesebb olajban sütik ki.

Most jött el az ideje, hogy nekiálljak kísérletezni. Azonnal dupla kísérlettel kezdtem, miután a VSP Bácska búza teljes kiőrlésű lisztjéből készült, meg hidegen sajtolt napraforgóolajjal. A nagyanyáim szinte biztos, hogy vajat tettek bele, és persze fehér lisztből dagasztották.

A töltött változatot készítettem, viszont káposzta nem volt itthon, így snidlinges mozzarella került bele. Az elkészült lapotyákért mindenki oda és vissza volt. Elképesztően laza lett a tésztájuk, az emlékeimben élőhöz képest túlságosan is. Tovább fogok kísérletezni, ám ez a recept annyira jó lett már, hogy érdemes megörökíteni.

Hozzávalók 5-6 palacsintához:

250 g teljes kiőrlésű liszt
2 tojás
12 g élesztő
75-100 ml tej – kb
1 tk nádcukor
½ tk só
50 ml olaj (jó minőségű, hidegen sajtolt!!!) + kevés a sütéshez

a töltelékhez:
1 mozzarellagolyó
1 kötés snidling

A langyos tejben elkeverjük a cukrot, és felfuttatjuk az élesztőt. A lisztet elkeverjük a sóval, akét tojással. Beleöntjük az élesztős tejet, és összedolgozzuk. Ha szükséges, még öntünk hozzá egy kis tejet, de nagyon óvatosan, nehogy túl ragacsossá váljon a tészta. Ha a tészta már nem ragad, kanalanként beledolgozzuk az olajat. Langyos helyen, letakarva 40-50 perc alatt a duplájára kelesztjük.

Közben a mozzarellát villával összetörjük, picit sózzuk, és alaposan elkeverjük az apróra vágott snidlinggel.

A megkelt tésztát öt-hat fele osztjuk. Mindegyik golyót kb 3-4 mm vastag körré nyújtjuk. A közepére halmozzuk a tölteléket, majd a tészta szélét ráhajtjuk. Megfordítjuk, és ismét kinyújtjuk.

Serpenyőben felforrósítunk két evőkanálnyi olajat, beletesszük a lapotyát, és addig sütjük, míg megpirul az egyik, majd megfordítva a másik oldala is.

*A krumplis lapotyát nem számítom nyomnak, mert nem az,a mit keresek :)

Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Paszuly facebook oldalát, itt megteheted. Instagramon is követhetsz.

Mentés

Mentés

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.