Borágó, azaz uborkaszagú fű – salátába, süteménybe, limonádéba!

Karcsival újabban nem csak kertészkedünk, főzünk is. Egyik délelőtt átküldött egy linket, majd este hozta a hozzávalók egy részét. Többek között borágót.

Elég bután nézhettem, amikor megmutatta a zöld, szőrös leveleket, ugyanis ezt a szót szerintem még nem hallottam, mindenesetre nem épült be az aktív szókincsembe, a levél - hát mi tagadás - nem volt túl bizalomgerjesztő. Itthon viszont rákerestem, és kedvet kaptam hozzá!

A Terebess szerint a borágó Európán kívül Amerikában is régóta ismert főzeléknövény; elsősorban az északi féltekén, a mediterrán területeken tenyészik. Itthon lágy szárú növény, a trópusokon fává nő.

Mi borágó a levelet kaptunk, de a leírásból kiderült, az egész növény föld feletti részét úgynevezett serteszőrök borítják. Virágai rendszerint egy oldalra tekintő, kunkorodó forgóban egyesülnek, ez a jellegzetes boragoid virágzat.

Szedését a bimbók megjelenése előtt kezdhetjük. A fiatal, félig fejlett, zsenge leveleket kézzel törjük le a tőről. Egyszerre egy-egy növényről csak a levelek egyharmadát szedjük le, mert a sok levél eltávolítása megállítja a növekedést, sőt a növény pusztulásához is vezet. Az idősebb töveken a levelek rágósak és a serteszőrök elvesztik hajlékonyságukat, érdessé, élvezhetetlenné teszik a leveleket.



Európában először Spanyolországban kezdték termeszteni, mint főzelék- és fűszernövényt. A szőrös levelei ellenére gyakran készítenek belőle salátát. Íze a nyers uborkáéra emlékeztet, ezért uborkaszagú fűnek is nevezik. Mártások és savanyú főzelékek egyik ízesítőjeként ismert, nyersuborka-eltevésnél is használják. Sok helyen kertekben dísznövényként is ültetik. A méhészek is kedvelik, mert jó mézelő.
Értékes ásványisó-tartalma miatt a népi gyógyászatban vese- és hólyagbántalmak ellen használják.

Terméséből kivont zsírosolajában linol-, linóién-, olaj-, palmitinsav található, míg a zöld részekben a nagy ásványianyag-tartalom mellett nyalka, szaponin és cseranyag fordul elő. A zsírosolaj gamma-linolénsava csökkenti a vér koleszterinszintjét, így az érelmeszesedést lassítja.

Jelentős mennyiségű cseranyagáért és nyálkatartalmáért hasmenés ellen alkalmazzák. Illóolaj-, gyantasav-, szaponintartalmáért, nyálkaanyagaiért külsőleg bőrgyógyászatban gennyes pattanásokra, kelésekre, borogatásra, illetve toroköblögetésre használják.

A Wikipédia szerint csillag alakú virágait akkor hullajtja el, amikor azok ehetővé válnak. Használhatjuk őket salátákba, savanyúság eltevésénél, de köretek és sütemények díszítésére, a legtöbb esetben szárítva is. Kellemes, enyhén sárgadinnyére emlékeztető illata jól illik a limonádéhoz.

A Pallas Nagy Lexikona szerint burecsnek, dinnyeszagú fűnek, dinnyeillat, báránynyelv fűnek, uborkaszagú fűnek, kerti ökörnyelvnek, kerti atracélnek is nevezik. Fiatal levelét és virágát apróra vagdalják s uborka íze miatt salátául használják. Nálunk nem igen, Németországban gyakrabban termesztik. Régebben gazdag salétromsavas káli tartalma miatt hűsítő gyógyszerül használták gyulladás ellen. Virága az ecetet kékre festi; borszesszel szép kék festék lesz belőle.



Recept hamarosan következik, annyit elárulok: amikor elkezdtem felvágni, annyira uborkaszag lett a konyhában, hogy körülnéztem, hol van a kint felejtődött darab.

Másokis írnak róla.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.