06/20081
Kencék: majonézes cukkini és padlizsánkrém
Elég ritkán készítek majonézes dolgokat, olyankor a majonézt mindig magam keverem ki. Sokszor kézzel, ha sietek, mixerrel, a végén mindig hígítom tejföllel, vagy joghurttal. Így meg tudom enni, különben számomra túl tömény.
A majonézes cukkinire úgy emlékszik a család, én találtam ki. Tehát létezik már egy olyan recept, aminek az elejére visszavonhatatlanul oda került a nevem:)
A padlizsánkrém számomra a kencék kencéje. A padlizsánt bárhogy van elkészítve nagyon szeretem. Egyszer egyik barátnőmtől padlizsánkrém-tortát kaptam születésnapomra. Úgy gondolta, ennél jobban nem örülök semmilyen tortának, és igaza volt. Nem is szoktam túlízesíteni, pici hagyma, citromlé, olaj, só, és kész is. Leginkább langyosan szeretem, bár olyankor veszélyes elém tenni, mert képes vagyok egy nagy tállal is megenni. Szigorúan kiskanállal addig kanalazgatom, amíg el nem fogy…
Ez a kence fehér padlizsánból készült, amit most vásároltam először. Nem tudom, hogy általános-e erre a fajtára, de krémesebb volt, mint a lila, meg egy kicsit édesebb.
Hozzávalók
Majonézes cukkini
Egy cukkini
egy deci majonéz
egy-két deci tejföl ízlés szerint
Fél csokor kapor
Só
A cukkiniket négybe vágtam, és sós vízben majdnem puhára főztem. Kicsit kinyomtam belőlük a vizet, majd a lereszeltem nagylyukú reszelőn. Összekevertem a majonézzel, tejföllel, az apróra vágott kaporral, sóztam.
Padlizsánkrém
Két padlizsán
Egy ek olívaolaj
Háromnegyed evőkanál frissen facsart citromlé
Egy negyed hagyma
só
A gázrózsa köré alufóliát tettem, és a padlizsánokat a nyílt lángon megsütöttem. Ha nem teszünk fóliát, akkor a leve ég rá a tűzhelyre. Ha nem csukjuk be az ablakot, az egész ház tudni fogja, hogy mit készítünk. Ha becsukjuk, magunkra vessünk. Ha közvetlenül a lángon sütjük, kissé füstös íze lesz, így az igazi.)
Amikor megpuhultak, leszedtem a héját, kicsit hagytam, hogy a leve kifolyhasson, majd apróra vágtam. (Szigorúan padlizsánvágó fakéssel.) Összekevertem a nagyon apróra vágott hagymával, citromlével, olajjal, sóztam.
06/20081
Diós tekercs - liszt nélkül
Ez az a sütemény, ami nélkül anyukáméknál nincs ünnep. Ha nem is tervezzük be, Édesanya egy adott pillanatban nekiáll, és megsüti. Megszokásból, mert mindenki nagyon szereti, mert ha nincs, hiányérzete van.
Könnyű, krémes sütemény, nincs benne liszt, sőt, ha a tejet valamilyen növényi tejjel pótoljuk, nem csak liszt-, hanem tejérzékenyek is fogyaszthatják. Mandulából, mogyoróból is süthető.
Én amúgy a diós tekerccsel is úgy jártam, mint a káposztával: a látványától besokalltam, szinte soha nem ettem. Egy ideje viszont elkezdett hiányozni, fontolgattam, hogy meg kellene sütnöm, aztán kaptam ajándékban egy zacskó darált diót, és nekifogtam:)
Fontos a tepsi mérete, az ideális a 39-szer 28 centis. Az enyém 25-ször 35 cm, ebben még nem lett feltekerhetetlenül magas.
Hozzávalók:
A tésztához:
6 tojás
6 ek cukor
14 dkg darált dió
késhegynyi szódabikarbóna
A tojássárgákat habosra kevertem a cukorral. A tojásfehérjét kemény habbá vertem, a dióval és a szódabikarbónával együtt óvatosan hozzákevertem a tojássárgákhoz.
Sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 fokon, 20 perc alatt készre sütöttem. (Nem árt tűpróbát végezni.)
Nedves szalvétára borítottam, azonnal megfordítottam, és a szalvétával együtt feltekertem. Egy perc múlva kitekertem, rákentem a krémet, majd újból feltekertem.
A krémhez:
12 dkg darált dió
egy merőkanálnyi forró tej (fontos, hogy forró legyen!)
12 dkg cukor
1 zacskó vaníliáscukor
reszelt narancs- vagy citromhéj
egy ek rum
A diót leforráztam a tejjel, hozzákevertem a cukrot, a citromhéjat és a rumot. Ha egy-két nappal korábban sütjük meg, kicsit hígabbra csináljuk a krémet, és nem szárad ki a sütemény.
A csokimázhoz:
10 dkg étcsokoládé
egy ek tejföl, vagy joghurt
A csokit vízfürdő felett megolvasztottam, elkevertem benne egy evőkanál natúr joghurtot, és elsimítottam (volna, ha tudom) a tekercsen. Vagyis rákentem, a simaságtól ez még messze van:)
06/20081
Mi ez?
Annyit elárulok, hogy egy kézikészülék.
Nem Magyarországon vásároltam, soha nem használtam még. A piknikes VKF-re készült egy olyan étel, aminek a készítéséhez használják.
És természetesen e nélkül nem lehet élni:)
06/20081
Paradicsomos sült feta
Könnyű, gyors vacsora, kicsit görög beütéssel. Kenyér nélkül fogyókúrásoknak, kenyérrel egy férfiembernek is elég, ha elhitetjük vele, hogy hús nélkül is jól lehet lakni:)
Hozzávalók – két személyre
két, ujjnyi vastag szelet feta
két paradicsom
néhány friss bazsalikomlevél
leheletnyi olívaolaj
Alufóliából levágtam két nagyjából négyzetet, a közepére tettem a sajtszeleteket. Ráhalmoztam az apróra vágott paradicsomot, megszórtam az apróra tépkedett bazsalikomlevéllel, és kis olívát öntöttem rá. A fólia széleit felhajtottam, sarkait összetekertem, és a batyukat előremelegített sütőben, 200 fokon, tíz percig sütöttem.
06/20086
Őstermelők a Hunyadi téri piacon
Erzsiék asztala a Hunyadi téri piacon
Nagy felfedezés volt számomra a Hunyadi téri piac, mert mint említettem, imádom a szabadtéri piacokat. Úgy járok ide, mintha haza mennék, megismernek az árusok, tudják, mit, hogyan szeretek? Ha külön kívánságom van, azt is teljesítik, emlékeznek, hogy miről beszéltünk hetekkel ezelőtt, ha kérek valamit, azt félreteszik nekem. Ha egy-két hétig valamiért nem megyek ki, aggódnak értem, és el nem tudják képzelni, mi történhetett, hiszen nem szóltam előre, hogy nem megyek. És ahol az árut szeretettel adják el, nem csak úgy odadobják elém.
Nemcsak vásárolni járok a piacra, szeretek beszélgetni is az árusokkal. Tudom, ki mikor szedte le a sóskát, ki segített kötözni a kaprot, hogyan fejlesztették otthon a tejfeldolgozót és mikor ballag az unoka? Én is örülök, ha a néni, aki kijárt a lányával árulni, már egészen jól érzi magát a hosszú betegség után. Minderről zöldségválogatás közben beszélgetünk, és úgy tűnik, ez mindenkinek jól esik. 
Ilonka sajtjai
Ilonka volt a legelső, akivel közelebbi kapcsolatba kerültem a Hunyadin. Örkényből hozza a nagyon finom sajtjait és a házitejet, néha csirkét, télen meg disznótorost. Nyáron az anyukája is kijár, ő gyümölcsöt árul, újabban a veje is segít. Mindenféle sajtokat, gomolyát készítenek tehén-, és kecsketejből, különböző fűszerekkel ízesítve, illetve füstölve. Tavaly volt juhsajt és orda is, idén egyelőre nincs: a juhok kint vannak a nyájban, és csak Ilonkáék tartanának igényt a tejre. A többi gazda kiöregedett, nem bírják a munkát, ami a feldolgozással jár, ők a gyapjú és a bárány miatt tartják az állatokat. Húsz juhért – ennyi van Ilonkáéknak - a juhász nem feji őket, így elapad a tejük. 
A korai sárgabarack
Pénteken Ilonkáék standján már sárgabarack pompáztak. Meg is lepődtem, hogy-hogy ilyen korán? Megtudtam: manapság már be tudják úgy oltani a fákat, hogy ennyire korán teremjenek. Olyan ez, mint az eperrrel történik manapság, jönnek az új fajták, ahogyan öregednek a fák, úgy szorulnak ki, tűnnek el a régiek. Ilonkáék két hét múlva hoznak frissen vágott csirkét, mindig felírja, ki kért - feliratkoztam én is a listára.
A Bácsi, Aki Kistarcsáról Érkezik
Másik kedvencem, a Bácsi, Aki Kistarcsáról Érkezik. Nagyon komolyan válaszol a kérdéseimre, mélyen a szemembe néz, minden szavának súlya van. Mostanában néha már rám is mosolyog – lassan már két éve, hogy ismerjük egymást. Ő az, aki majdnemmindig elsőként mehet haza, hamar elfogy az áruja. Tavaly tőle vásároltam (végre) igazi, méregerős tormát, amit csak zokogva lehet lereszelni. Nála láttam először kínai snidlinget is, ami úgy néz ki, mintha fű lenne, és fokhagyma íze van. Pénteken gyönyörű bazsalikomot is hozott, kapkodták is az emberek, másnál nem volt még. 
Erzsi
Erzsiék a Galga völgyéből jönnek. Erzsit, amióta az anyukája beteg, hol a férje, hol a lánya kíséri, segíti az árusításban. Náluk láttam először bordó bazsalikomot, pénteken is hozott nekem egy kis csokorral. Mint mondja, az idei vetés még nagyon kicsi, a saláták között nem tudtak megnőni, locsolni viszont nem lehetett őket, azt a saláta sínylette volna meg. Zöld koriandert, rozmaringot, répát, petrezselyemgyökeret, krumplit, hagymát, borsót, tojást is nála szoktam vásárolni. Pénteken már volt cukkini, uborka is. Erzsitől kérdeztem egyszer meg, miről ismerszik meg az igazi őstermelő. Azt mondta a kezéről, azt nem lehet letagadni. 
Terike céklái
Terike pénteken, amikor fotózni kezdtem a zöldségeket, kicsit átrendezte a pultot, hogy a sok zöld jobban mutasson, érvényesüljön. Ő már három hete hozza a „bébi” cékla (elképesztő, egy hét alatt mennyit nőttek!). Mindig mondja, mások nem értik, miért nem hagyja, hogy nőjenek, de hát a vevői alig várják, hogy hozza már. Ha előző nap nem tudja hajnalban leszedni a sóskát, spenótot, salátát, inkább nem hoz, mert hamarabb elfonnyad. A vevőit pedig nem szeretné becsapni.
A pénteki zsákmány
A heti zöldségadagunkat nagyjából ezen a négy helyen szerzem be, no meg a sajtot, gyümölcsöt Ilonkáéktól. Általában szombaton, az őstermelők ugyanis nem tudnak minden nap árulni. A péntek, szombat biztos, egyesek szerdán is kijönnek. Nem olcsó az asztalbérlés, sokba kerül a benzin is. Meg dolgozni is kell valamikor, ültetni, kapálni, locsolni, szedni, kötözni, fejni, sajtot készíteni... 
Új felfedezettek
A piachoz hozzátartoznak a viszonteladók is. Nekem közülük is megvannak a kedvenc árusaim, bár most pénteken felfedeztem egy újabb házaspárt, őket máskor is felkeresem. Náluk lehet sárga paradicsomot és fehér padlizsánt vásárolni. Volt sárga cukkinijük is, de szerencsére a végén vettem észre őket, így erről már lebeszéltem magam. Ugyanis a piacon a józan eszem cserben hagy, mindig elcsábulok, túlvásárolom magam:)
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
