Sültaprikás karfiolleves pirított szezámmaggal

Imádok fehér leveseket főzni, ehhez képest egy sincs a Paszulyon. Zellerből, fehérrépából, karfiolból szoktam készíteni.

Ha van maradék húsleves, nem is kell más ízesítő, legalábbis én szeretem, ha érzem az eredeti zöldség ízét. Persze, lehet cifrázni, de a jó húslevesnél semmi nem jobb. Tejszínt se teszek bele, és sűrítőanyagot sem. A pürésített zöldség elég sűrű, és mi a szeretjük azt a darabosságot, amit a botmixer hagy maga után.

A mostani is fehérnek indult, aztán felfedeztem a hűtőben egy tálnyi dinsztelt pritamint, és hirtelen felindulásból beleturmixoltam a karfiollevesbe. Elképesztő jó lett*, ráadásul maradékhasznosítottam, duplán jó érzés.

A paprika még igazi, kerti volt, a hosszú ősznek köszönhetően szép lassan beérett az összes. Igazán szerencsénk van, a borászok szerint ilyen ősz tízévente egyszer van. A piac még most is olyan színes, mintha szeptember lenne, talán csak a kerti paradicsom hiányzik.

A levest remek oregánós olívaolajjal és pirított szezámmaggal fűszereztem, ennél több nem is kell bele. De szezámolajjal is finom, vagy tökmaggal. Így mindig más íze lesz, olyan, mint más-,ás ételt ennénk:)

Ez nem kétemberes adag, de a még forró ételt sterilizált befőttes üvegekbe öntöm, és azonnal lehűtöm hideg vízbe állítva. Az üveg mérete válogatja, ha nagyobbak, a mosogatót töltöm meg vízzel, ha kisebbek, egy nagyobb lábos is megteszi. Amikor kihűltek, hűtőbe teszem. Így nem kell aggódni, hogy megromlik a lábosban, és nagyon kényelmes, amikor hét közben csak kikapok egy üveget, melegítem, és már ehetjük is. Ezzel a módszerrel szinte mindent lehet tartósítani, egy hétre előre akár. Van, amikor nagyon hasznos tud lenni.

Hozzávalók:

300 g pritamin (vagy kaliforniai paprika)
500 g karfiol
1,5-2 l húsleves
só
olaj
pirított szezámmag
3 ek kacsazsír

A pritamint megmosom, kiveszem a magházát, cikkekre vágom. A kacsazsírt felforrósítom, rádobom a pritamint, sózom, és fedő alatt, időnként megkevergetve, megdinsztelem. Pont, mintha az lenne a szándékom, hogy lecsó legyen az ebéd. Közben a karfiol rózsáira szedem, megmosom, és annyi húslevesben, hogy éppen ellepje, puhára főzöm.

Amikor a paprika, meg a karfiol is megpuhult, összeöntöm őket, és simára turmixolom. Felöntöm a maradék húslevessel, visszateszem a tűzre, és felfőzöm. Ha szükséges sózom.

Valamilyen, extra finom olajjal, pirított szezámmaggal tálalom.

A sültpaprikás ételeket mi amúgy imádjuk. Roppant egyszerű elkészíteni, és szinte bármit fel lehet dobni vele. Készíthetünk például: sós császármorzsát paprikalekvárral, sültpaprikás túrókrémet, sültpaprikás zöldborsós édeskrumplit, sültpaprikás csicseriborsót.

Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Paszuly facebook oldalát, itt megteheted. Instagramon is követhetsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.