A legszuperebb téli vacsora - fillérekből

Azt tudtátok, hogy egy lakást könnyebben el lehet adni, ha frissen sült kenyér, vagy süteményillat terjeng a lakásban amikor a vevő megérkezik? Ezek az illatok az otthonosság érzetét keltik a vásárlóban, és felébresztik benne a vágyat a lakás iránt.

Nálunk minden esetre kétféle keksz is sült, sőt, cukkinikenyér is, és valamelyik csak betalált: eladtuk a lakásunkat. Ennek megünneplésére este sütöttem még krumplit is héjában, az ilyenkor télen a legtutibb vacsora. És ha jó krumplit találtunk, akkor az egyik legillatosabb is.

Ha sült krumplit eszünk, én mindig nagymama konyhájában találom magam gondolatban. Gubbasztunk a széken, konyharuhába csavart forró krumplival a kezünkben, kenegetjük rá a jéghideg vajat, isszuk a káposztalevet, és hallgatjuk nagymamát. Aki hol legfrissebb olvasmányélményéről mesél, a kisfiúról, akit a svájci hegyekben eltéved. Nagy hó van, hideg tél. És végül egy kutya menti meg. Vagy arról beszél, hogy mennyire finom a vaj, vétek lenne megsózni, ő soha nem is teszi. És lám-lám, soha nem sóztam még meg vajas kenyeret, mondjuk a másét sem, ezt néha szokták nehezményezni. Néha arra emlékezett nagymama, hogy a gyerekkorában hogyan húzták a rétest. Ezt ugyan soha nem mutatta, meg, valószínű volt a környéken olyan asszony, aki be tudott volna állni segíteni. Viszont olyan képletesen mesélte el, hogy magam is úgy tudok róla beszélni, mintha gyakorlatom lenne benne. Pedig élőben még csak nem is láttam ilyet.

A sült krumpli evéshez tehát mindenképpen társaság is dukál, az nem magányos műfaj. Minél többen vagyunk rá, annál jobb érzés, ahogy mindenki kapkod a krumpli, a vaj, a savanyú káposzta és a különböző krémek után.

Ráadásul, ha a gyerekekkel együtt készítjük el az ételt, ők is megtanulják, hogyan lehet újra hasznosítani a korábbról megmaradt alapanyagokat, teret adva ezzel a kreativitásnak! Olvasd el, hogyan spórolhatsz még a konyhában!

Merthogy ma már mindig valami új mártogatóst is kitalálok a krumpli mellé. Ha éppen „nincs otthon semmi”, két-három krémet akkor is össze lehet hozni, ez sokkal inkább fantázia, mint pénztárca kérdése. Sőt, maradékhasznosításnak sem utolsó dolog: olyankor muszáj feltérképezni, hogy mi is van otthon, és hát mit ne mondjak: csuda dolgokat lehet találni.

Az alábbi három krém tulajdonképpen egy kaptafára készült: volt egy krémes tehéntúró, egy kevés juhtúró és tejföl. Ezeket összekevertem, és amit találtam még, azzal ízesítettem. És aztán versenyeztettem, hogy kinek melyik ízlik a legjobban.

Hozzávalók:

250 g krémes tehéntúró
100 g juhtúró
300 g tejföl
150 g olajos aszalt paradicsom
2 db sült paprika
2 gerezd fokhagyma
1 kis csokor kapor
só

A túrókat villával összetöröm, és kikeverem a tejföllel. Három felé osztom. Az egyikbe beleturmixolom az olajos paradicsomokat. A másikba a sült paprikát. A harmadikhoz zúzott fokhagymát és apróra vágott kaprot keverek. Ha szükséges, picit sózom. Egy-két óra állás jót tesz nekik, az ízek ezalatt sokat alakulnak.

Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Paszuly facebook oldalát, itt megteheted. Instagramon is követhetsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.