Fotó: Krumpli Béla Bevallom, tegnap inkább a Bocuse d'Or szakácsolimpia európai döntőjét követtem, ezt talán mindenki elnézi nekem. Széll Tamáséknak gratulálok, megérdemelt eredmény ez, elképesztően sok munka van mögötte.

Fotó: Krumpli Béla Sok-sok évig csak bizalmatlanul nézegettem az ehhez hasonló csokoládétortákat. Az volt az érzésem, hogy túl sok a (természetesen száraz) piskóta, kevés a krém, pfujj. Nyilván, gyerekkori frusztrációim akadályoztak meg az új megtapasztalásában, pedig igazán nem ettünk gyakran…

Fotó: Krumpli Béla Pár éve meghosszabbítottam a születésnapjaimat, pontosabban ünnepségsorozattá alakítottam. Nem szabom meg a kezdetét és a végét, az első köszöntéstől tart az utolsóig. Ha BÉ-n múlik, akár novemberig is elhúzódhat.

Fotó: Krumpli Béla A múltkori piknikre két desszert érkezett, az egyiket Bea barátnőm készítette, a másikat én. Ugyan többen voltunk, de utóbb kiderült, hogy a desszerteknél mindkettőnknél az volt a szempont, hogy a másikat meglepjük.

fotó: Krumpli Béla Csodálatos torta, amit akkor kezdtem el készíteni, amikor húsvét előtt rájöttem, hogy hiába sütöttem egész nap, hiába készült el a hatodik sütemény is, amikor még egyikben sincs csokoládé.