Pénteken, elalvás előtt, Krmpl megkérdezte, mi lesz másnap az ebéd. Mondtam, hogy bablevest kell főznöm, mire rámnézett elkerekedett szemekkel, és csak annyit kérdezett: hát ennyire fáztál a héten?Bizony, múlt hétfőn, amikor beköszöntött a késő őszi idő, megkívántam.…

Az egyik kulcsszó, ami az Égigérő paszulyra szokta irányítani az embereket, a paszulyleves. Nem okozhatok csalódást az olvasóknak, meg aztán ez is egy olyan leves, amit évente egyszer megkívánok. Amúgy nagyon kevés levest eszünk, valahogy nem hiányzik. Ezt sem kóstoltam volna meg,…

Most írtam a kollektív-gasztroblogger-tudatról, vagyis arról, hogy néha nagyon egy időben, nagyon ugyanazt készítjük. Akkor is, ha nem leírt receptet követünk, hanem csak kitalálunk valamit. Közben Gabojszával is együtt gondolkodtunk. Például Wass Albertnek A funtineli…

Ha muszáj lenne megneveznem néhány kedvenc ételemet, a csorba biztosan közöttük lenne. Az, amit Románia-szerte főznek, az a savanykás, lestyánnal ízesített leves, aminek van néhány fő irányvonala, de ezen belül ahány ház, annyi szokás, igazi, autentikus recept nem létezik.…

Erdélyben nőttem fel, olyan családban, ahol mindenki jól főzött. A különböző konyhák, úgymint a magyar, román és örmény ételek jól megfértek egymás mellett: a csirkepaprikás (és nem paprikás csirke), a bálmos, no meg az angadzsabor leves. A nagymamáknak megvolt a saját…