Fotó: Krumpli Béla Életemben elég sok olyan alapanyag van/volt, amely nem tartozott a kedvenceim közé. Ilyenkor nemes egyszerűséggel elintéztem egy nemszeretemmel, és nem foglalkoztam vele. Szerencsére azonban a kíváncsiságom időnként felülmúlta a megszokást, és olyankor szinte mindig meglepődtem.

Fotó: Krumpli Béla Sok-sok évig csak bizalmatlanul nézegettem az ehhez hasonló csokoládétortákat. Az volt az érzésem, hogy túl sok a (természetesen száraz) piskóta, kevés a krém, pfujj. Nyilván, gyerekkori frusztrációim akadályoztak meg az új megtapasztalásában, pedig igazán nem ettünk gyakran…

Több neve van, szokták intelligens krémesként is emlegetni. Számomra a sült a madártej a legkedvesebb, meg a legtöbb igazságtartalma is ennek van. Ezt nevezhetitek földhözragadtságnak, de a krémes nálunk mást jelent, és ha jót akartok enni,maradjatok a nagymama receptjénél, mindenki jobban jár, én…

Fotó: Krumpli Béla Pár éve meghosszabbítottam a születésnapjaimat, pontosabban ünnepségsorozattá alakítottam. Nem szabom meg a kezdetét és a végét, az első köszöntéstől tart az utolsóig. Ha BÉ-n múlik, akár novemberig is elhúzódhat.

Fotó: Krumpli Béla A múltkori piknikre két desszert érkezett, az egyiket Bea barátnőm készítette, a másikat én. Ugyan többen voltunk, de utóbb kiderült, hogy a desszerteknél mindkettőnknél az volt a szempont, hogy a másikat meglepjük.