Miért jó a teljes kiőrlésű kalács?

Tavaly májusban egyik reggel nem tudtam lábra állni, annyira fájt az egyik térdem. Volt némi előjele, picit foglalkoztatott is, de nem figyeltem rá igazán. Reméltem, hogy elmúlik.

Majd jött az a bizonyos reggel, amikor a mosdóig nem tudtam kimenni. Az, hogy pszichoszomatikus okai voltak a fájdalomnak, hogy milyen terhelés ellen lázadtam, nem volt kérdés, de akkor már nem csak a lelkemet kellett helyre raknom, hanem a térdemet is. Zokogtam, és fogalmam nem volt, hogyan tovább. Aztán elkezdtek hívni barátok, az egyik mankóért kiabált, a másik hozott, a harmadik elment a henteshez a megrendelt húsért, a negyedik boltba, az ötödik elvitt orvoshoz, és jött még a hatodik, hetedik is, szóval szépen megoldódott minden. Csak hát fájt a térdem, kellett keresni valami gyors megoldást, amely nem jelent túl sok gyógyszert, viszont viszonylag rövid időn belül segít.

Az orvos abszolút értette, hogy miért nem akarom megtömni magam gyógyszerekkel – ő tudta, miért kezdett el fájni. Beszúrt valami természetes kenőanyagot, mondta, hogy ne toljak ki magammal, pár gyulladáscsökkentőt nyugodtan vegyek be. Viszont ha igazán jót szeretnék, egy dolgot tegyek meg: ne egyek semmi olyat, amiben finomított cukor van.

Mivel kajáknál elég jól tudom tartani magam különböző szabályokhoz, a térdem meg nagyon fájt, és Krmplnak is ezt ajánlották, egyik napról a másikra száműztem a konyhából a finomított olajat, lisztet és cukrot. Olajból hidegen préseltet használunk, cukorból nyers nádcukrot, lisztből félbarna, vagy teljes kiőrlésű királybúzalisztet. A nádcukrot boltban vásárolom, az olajat és a lisztet az Eleven portától*** szerzem be.

A cserének számomra is meglepő hatásai vannak. Egyrészt a praktikusak: kicsit jobban kell tervezni a mindennapokat: nem rohanok be a boltba és kapok le bármit a polcról, ha éhes vagyok.* Mióta kiderült, hogy egy ártatlannak tűnő babkonzervben is lehet cukor, mindig elolvasom az összetevők listáját. (A nagy cukorcsapdákról, például a felvágottakról nem kellett lemondanunk, hiszen addig sem fogyasztottunk.) Az viszont tényleg meglepetés volt, hogy csak attól, hogy nem eszem fehér lisztet, répacukrot és finomított olajat, szépen lefogytam. Nem tudom, hány kilót, hiszen mérleg, az elhúzódott költözés miatt, még mindig dobozban, de pont annyit, hogy nagyon jól érzem magam.

A mindennapokban ez úgy néz ki, hogy főzni többnyire kacsazsírral főzök, amit magam olvasztok. A kész, vagy nem hőkezelt ételekbe hidegen sajtolt napraforgóolajat teszek. (Az olíva, illetve a kókuszolaj – más-más okok miatt, de – nálam csak nagyon kis mennyiségben, illetve nem játszik.) Amibe cukor kell, és nem lehet mézzel helyettesíteni, azt nádcukorral készítem. Lisztes ételt jóval kevesebbet fogyasztunk. Kenyeret szinte soha. Ha sütök, akkor lisztmentes süteményeket készítek. Ha meg valamilyen lisztes ételt, süteményt, péksüteményt kívánunk meg, akkor gyakorlatilag 1:1 arányba cserélem a lisztet félbarnára, vagy teljes kiőrlésű** királybúzára. Legfeljebb a folyadék mennyiségén kell picit igazítani, de sokszor még azon sem.

Így tettem most a kaláccsal is, amit karácsonykor nem sütöttem, mert milyen már nem fehéren, de közben végig kívántam. Így december 31-én délután kikapcsoltam a „csak fehéren jó a kalács” gombot és sütöttem egyet félfehér lisztből. Tej helyett vízzel, de amúgy klasszikusan, vajasan, mazsolásan, ahogy kell. Nekem ugyanakkora élményt jelentett, mint akármelyik kalács. Szerintem még nagymama is elégedett lenne vele, márpedig ő elég szigorú minőségellenőre volt a kelt tésztáknak:)

Egy dolgot nehéz megmondani a teljes kiőrlésű liszteknél: hogy mennyi folyadékkal dolgozzunk. Ezek a lisztek ugyanis élő anyagok, minden számít, akár két őrlésű liszt között is hatalmas lehet a különbség. Az alábbi mennyiségeket tehát mindenki tekintse kiindulási pontnak, illetve senki nem lepődjön meg, ha nála másképp viselkedik a liszt, és kell még egy kis víz, vagy lisztből kell szórni még egy keveset.

*Annyira komolyan veszem ezt az egészet, hogy tavaly május óta karácsonykor ettem itt-ott pár szem kekszet, hogy ne sértsek meg senki, illetve most teszteltünk egy cukrászdát, és ott ettem egy tortaszeletet.

**A teljes kiőrlésű liszt sokkal egészségesebb a fehér társánál, hiszen csomó tápanyag, vitamin és nyomelem van benne, amit a fehér liszt nem tartalmaz. A boltban kapható teljes kiőrlésű lisztek azonban nem az igaziak, miután azok legtöbbször úgy készülnek, hogy a fehér lisztbe keverik vissza az immár teljesen kiszárított, így sokszor megkeseredett, rossz ízű korpát. Azért választják ezt az utat, mert a korpában lévő esszenciális zsírsavak romlékonyak, avasodnak. Ha a gabonát nem hántolják őrlés előtt, akkor a liszt sokkal kevesebb ideig tartható el. Cserében viszont gazdagabb ízű, tápanyagokban gazdag. Ha tehát igazi élményt szeretnétek, próbáljatok olyan teljes kiőrlésű lisztet szerezni, amit köves malomban őröltek, és ne tartalékoljatok belőle sok kilót, hanem mihamarabb használjátok fel. Az ideális persze a házi malom, de az már életforma :)

***Teljes kiőrlésű lisztről eleve csak akkor beszélhetnénk, ha köves malomban őrölték, azaz hántolatlan gabonából készült a liszt. Ebben az esetben akkor is teljes kiőrlésű a liszt, ha azt félfehérnek nevezik, azaz, ha valamennyi korpát kiszitáltak belőle. Az Eleven Porta termékei ilyenek.

Hozzávalók:

300 g félbarna királybúza liszt
70 g nádcukor porrá őrölve
2 tojássárga (szobahőmérsékleten)
150-200 ml víz
20 g élesztő
csipet só
60 g vaj
maréknyi mazsola

A vizet picit megmelegítem, körülbelül egy deci vízbe keverek 1 teáskanál cukrot, belemorzsolom az élesztőt, és felfuttatom. Közben a lisztet összekeverem a maradék cukorral, sóval. A vajat megolvasztom, és félreteszem. A lisztes keverékbe öntöm az élesztőt, a tojássárgákat, és elkezdem dagasztani, óvatosan hozzá-hozzá öntve a maradék vízből.

A királybúza lisztje elég ragadós-terülős tésztát eredményez, de azért próbálom addig dagasztani, míg elválik az edény falától, de legalábbis már olyan, mintha összeállna. Ekkor 4-5 adagban beledolgozom a langyos vajat. Megszóróm a tészta tetejét liszttel, letakarom, és duplájára kelesztem. Jó liszt esetén kb 40 perc alatt megkel.

Ha már szépen megnőtt, beledolgozom a mazsolát, cipóvá formálom (megfonom, stb, stb), és beleteszem a kiolajozott, vagy sütőpapírral bélelt sütőedénybe. További fél órát kelesztem.

180 fokra előmelegített sütőben 40-45 perc alatt sütöm meg. Ha osztom a tésztát, és kisebb kalácsokat sütök, kevesebb idő is elég neki.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.