06/20092
Kakaós ökörfarok – csellel, furmánnyal
Valamikor áprilisban mentettem el piszkozatként a következő bejegyzés... Akkor elmaradt a közzététel, közben meg nyár lett. És hát az nem egy könnyű, nyári étel. Viszont nagyon finom, kár lenne veszni hagyni:)
Mikor barátaink előtt Krmpl megkérdezte, hogy tettem-e csokit az ökörfarokhoz, mindenki azt hitte, hogy viccel. Pedig nem, csak a kérdést már kellő könnyedséggel tudta feltenni, ugyanis előtte megfelelő ideig puhítottam, felkészítettem erre az ebédre.
Amit tényleg hosszú alkudozás előzött meg. Az egész ott kezdődött, hogy meglepett egy csokoládés könyvvel. Gyönyörű fotók, ínycsiklandó receptek: bonbonok, sütemények, krémek. És sós ételek. Engem az utóbbiak izgattak leginkább, de tudtam, ezzel nem rukkolhatok elő csak úgy, a semmiből. Mondogatnom kell, hogy mire készülök. Emlékeztetnem kell Krmpl-t, hogy most már hamarosan elkészítem. És közben időt kell hagynom, hogy megeméssze. Ez hirtelen nem megy, sokként érné, és még az is elképzelhető, hogy meg sem kóstolja.
Végül kompromisszum született, kicsit alakítgattam rajta. A recept szerint a mártásba kell egy kis csokoládé is, azt kihagytam. A kakaót pedig csak akkor vallottam be, amikor megkóstolta, és láttam rajta, hogy ízlik. Addig csak nyugodt lelkiismerettel bizonygattam, hogy csokoládét nem tettem bele:)
Hozzávalók:
1 kg ökörfarok
egy kis darab zellergumo
egy hagyma
egy sárgarépa
egy gerezd fokhagyma
egy üveg vörösbor
egy marék kakukkfű, egy ágacska rozmaring
két evőkanál kakaópor (jó minőségű, minél sötétebb)
olívaolaj
só
A zöldségeket megpucolom, a hússal együtt egy tálba teszem, felöntöm a borral és egy nappig hűtőben pácolom. A húst kiveszem, megtörölgetem, a kakaóba megforgatom, és forró olajban kisütöm. Közben a zöldségeket a páclével főni teszem, beleteszem a kakaós húst, felöntöm egy kevés vízzel, sózom, és puhára főzöm. A végén a húst kiveszem, kicsontozom. A mártáshoz a zöldségeket leturmixoltam a főzőlével.
Rizzsel tálalom, másnap bulgurral is finom volt.
06/20092
Meggyes-túrós pite
Ha Hajdúböszörmény, akkor valamilyen túrós sütemény. Mivel oda mindig rohanunk, legtöbbször még melegen csomagolom el a frissen sütött édességet, ott meg nincs idő a fotózásra sem, mert mire a csomagtartótól eljutok az asztalig, már alig van a dobozban valami. Ezért elég sok desszert lemaradt a fotózásról, nem került fel a Paszulyra, pedig csinos gyűjteményem lehetne már túrós süteményekből.
Most szombaton azonban kiadtam parancsba, hogy nem lehet hozzányúlni a pitéhez mindaddig, míg el nem készülnek a fotók. Kicsit zsörtölődött mindenki, de végül kibírták azt az öt percet, majd utána tűnt el szempillantás alatt az utolsó morzsáig. Ennek a társaságnak érdemes sütni:)
A recept a La cucina tavaly júliusi számából származik. 
Hozzávalók:
a tésztához:
egy tojás
25 dkg liszt
17,5 dkg hideg vaj
5 dkg cukor
A vajat elmorzsolom a cukorral összekevert liszttel, beleteszem a tojást, és jól összedolgozom. Fél órára beteszem a hűtőbe.
a töltelékhez:
egy tojás
fél kg tehéntúró
1,5 dl tejföl
15 dkg cukor
egy evőkanál vaníliás cukor
egy csipetnyi só
30-40 dkg kimagozott, lecsöpögtetett meggy
A túrót és a tejfölt jól összedolgozom, majd hozzákeverem a meggyen kívül az összes hozzávalót.
A hideg tésztát egy hőálló formába belesimítom, villával megszurkálom, és előmelegített sütőben 15 percig sütöm. A forró tésztába beleöntöm a tölteléket, megszórom a meggyel, és tobábbi fél óra alatt készre sütöm.
Hidegen szeletelem.
06/20096
Lazactorony
Sejtettem, hogy az idei év nem lesz egyszerű. Hogy bizonyos tekintetben a nagy változások éve lesz. Hogy zsúfolt lesz, és néha választani kell, és nem biztos, hogy az a jobb, ami minden szempontból annak néz ki.
Ezekre készültem az év eleje óta, kértem, hogy a számomra fontos dolgok ne maradjanak ki. Igyekeztem felkészíteni magam a sok ismeretlenre, arra, hogy bármi történik, abban lássam a jót, de legalábbis ne dühöngjek miatta, tudjam elfogadni. Mert az már kiderült, hogy ha pillanatnyilag nem is látom értelmét valaminek, sőt, határozottan úgy érzem, hogy teljesen fölösleges, később mindig bebizonyosodik, hogy az nekem úgy volt jó.
Elméletben már nagyon jó vagyok, a gyakorlat azonban sokszor megmutatta, hogy bizony, van még hová fejlődnöm. Nem mindig tudok azonnal váltani, amikor a jól eltervezett, régóta áhított, éppen megvalósulni látszó dolgok helyébe kerül valami, ami keresztülhúzza minden számításunkat. Amikor történik valami, ami igazán nem hiányzott, hiszen éppen minden rendben volt körülöttünk, és úgy gondoltuk, kicsit hátra lehet dőlni a karosszékben vagy lehet munkálkodni a beérni látszó dolgokon.
Sűrű volt az idei év eddig is, sokat utaztam, és közben itthon sem unatkoztunk. 
A Paszuly pihentetésének azonban nem csak ez az oka. Körülbelül három hónapja elkezdtem nem kívánni az ételeket. (Hamar leszögezem, nem várok gyereket, ez is a változásokhoz tartozik, csak megszokni nehéz.) Eleinte csak fura volt, próbálgattam minden módszert. Ettem mindent, nem ízlett különösebben, örömet nagyon ritkán okozott. Próbáltam olyanokat főzni, amiről úgy tűnt, megkívántam: nem ízlett. Arra gondoltam, meguntam a főzést, bár a konyhában szerettem tevékenykedni, de ha más főztjét kóstoltam, az sem volt a kedvemre, míg a főzésben továbbra is örömömet leltem, és láttam a reakciókon, hogy a végeredménnyel is elégedettek. Csak nekem nem volt jó. Az volt az érzésem, hogy teljesen fölöslegesen nyelek le bármit, az engem nem táplál, az nekem nem jó. De akkor mi lesz? Fényevő soha nem akartam lenni:) A leginkább attól riadtam meg, hogy ezentúl nem lesz szükségem az evésre.
Fura állapot, mert közben éhséget éreztem, és hát a tudat is ott volt, hogy enni kell. Egy idő után az világossá vált, hogy lényegesen kevesebb ételt kívánok. Ez megnyugtatott, az evésről mégsem kell teljesen lemondanom. Segített a cseresznye is, számomra ez a gyümölcsök gyümölcse. Most az van, hogy délelőttönként megeszem fél-egy kiló cseresznyét. Kora délután eszem egy kevés korianderes-paradicsomos tésztát, és ezzel nagyjából másnapig el is vagyok. Ha valamilyen süteményt sütöttem, abból egy-két szeletet eszem még, és ezzel már túlettem magam. A dolog működni látszik, most például a zöldborsó is nagyon jól esett, tehát ha lassan is, talán bővül a paletta. Néha pedig kedvem támad egy kis salátára is...
Ilyen körülmények között nem nagyon lehetett blogot írni, hiszen ha én nem kívántam semmit, arról nem is tudtam írni. Talán majd beszámolok az elmúlt időszak konyhai teljesítményéről, hiszen fotók készültek, és a fejemben is vannak félig megírt történetek.
Például Írországról, ahol szintén nagyon sűrű egy hetet töltöttem, volt olyan nap, hogy arra sem jutott idő, hogy megálljunk valahol enni. Boltban vásároltunk, és útközben ettünk. Az a néhány vacsora azonban mindenképpen megér egy bejegyzést, mert ha akkora örömöt nem is leltem bennük, látványilag mindenképpen gyönyörűek voltak a felszolgált ételek.
Ehhez a lazactoronyhoz nem kell különösebb recept, egyszerűen gyönyörű volt Westportban, és itthon nagyjából reprodukáltam a látványt. Mivel nem én ettem, nem volt lehetőség hosszasan elemezgetni, hogy a lazacszeleteket milyen lepénnyel kínálták. Én az amerikai palacsinta sós változatát sütöttem meg, passzolt hozzá. A lazacot Írországból hoztam – azt mondták e nélkül nem lehet hazajönni:) Ez füstölt volt, de szerintem nagyon finom lenne gravlax-szal is. Mutatós előétel, de szabadnapokon reggelire is kényeztethetjük magunkat vele, vagy vacsorára is kínálhatjuk egy pohár fehér borral, esetleg pezsgővel.
Hozzávalók:
az amerikai palacsintához:
2 evőkanál olvasztott vaj
225 g finomliszt
2 púpos teáskanál sütőpor
1 csipet só
3 dl zsíros tej
2 tojás
kevés vaj a sütéshez
A lisztet, a sütőport és a sót összekeverem egy tálba, hozzáadom a vajjal és tejjel elkevert tojást és a kettőt jól összedolgozom.
A forró serpenyőbe kevés vajat teszek, és erre egy nagyon kevés masszát. Elterül magától, kb. hat centi ármérőjű korongok lesznek. Amikor a teteje hólyagosodni kezd, egy lapáttal óvatosan alányúlok, és megfordítom. (két személyre elég fél adagot sütni!)
a toronyhoz:
néhány lazacszelet
egy kevés rukkola
egy evőkanál olívaolaj
egy evőkanál citromlé
A palacsintát és a lazacszeleteket felváltva lerakom, a tetejére teszem a rukkolát , megöntözöm a citromlével összekevert olajjal és tálalom.
05/20094
VKF!XXV - Megbolondított krumpliasszonykák
Amikor Cukroskata kiírta ezt a fordulót, a Paszuly már pihengetett. Gondoltam, hogy ezen nekem „hivatalból” is indulnom kellene, de nem akartam rossz perceket okozni magamnak, ezért nem fogadkoztam, hogy majd most. (A Paszuly pihenéséről íródik valami a fejemben, talán fel is teszem, egy kicsit már hiányzik a blogolás.)
Csütörtök este az immár felszabadult Krmpl meglátta, hogy krumplis forduló következik, s miközben mondtam neki, hogy nem tudom, ha indulok ezen, csillogó szemmel megkérdezte, hogy akkor végre elkészítem a krumpliasszonykákat?!
Namármost:
1. fogalmam nem volt, miről beszél, eddig soha nem emlegette az asszonykákat
2. annyira nagy öröm volt a hangjában, hogy tudtam, ezt nem lehet visszautasítani
Krmpl mindezt láthatta a tekintetemben, és azonnal a kezembe nyomta a könyvet. Ami újabb löket volt, hiszen Kaminert szeretem, a receptek még sohasem okoztak csalódást. A krumpliasszonykák pedig olyan kedvesen hangzanak, hogy égi jelnek tekintettem, és íme, pamparam, elkészült a mű:)
A krumpli a fehérorosz konyha alapja. Kaminer szerint kissé egyhangúnak és unalmasnak tűnhet a belorusz konyha, mert kizárólag krumplis ételeket vonultat fel. Pedig a krumpli elterjesztése annak idején nem volt egyszerű, az emberek rágták a megszokott répájukat, és gyanúsan méregették Nagy Péter cárt, aki mindent elkövetett, hogy elterjessze az új élelmiszernövényt. Végül cselhez folyamodott. Fölállíttatott néhány táblát az első krumpliföldeken, amelyeken halálbüntetéssel fenyegették a tolvajokat. Másnapra egy szem krumpli sem maradt a földeken.
Az eredeti receptben semmilyen fűszer nem szerepel. Végül a húst bolondítottam meg kínai ötfűszer keverékkel – az asszonykák nem ellenkeztek, sőt: jót tett nekik, bár a kissé spártainak tűnő belorusz jellegüket azáltal elveszítették. 
Muffin formában sütöttem, kicsit macerás, de megéri a pepecselést. Az adagok négy személyre szólnak, én kettőnknek fél adagot készítettem apróbb változtatásokkal. Mivel én mostanában nem nagyon tudom, mit szeretnék enni, a hús nem jut eszembe, a koriander meg mindig, magamnak zöldborsós, korianderes aszalt paradicsommal rétegeztem.
Hozzávalók:
az alaphoz:
egy kiló krumpli
két tojás
négy evőkanál tej
három evőkanál vaj
só
A krumplikat meghámozom, sós vízben puhára főzöm. Kicsit hűlni hagyom, majd összetöröm, és a vajjal, a tejjel és a tojásokkal alaposan összekeverem, ha szükséges, sózom.
A húsos töltelékhez:
30 dkg darált hús (fele marha, fele disznó volt)
tíz evőkanál víz
nyolc dkg szárított gomba
két hagyma
négy evőkanál olívaolaj
só
két teáskanál kínai ötfűszer keverék
A gombát két órára vízbe áztatom. A hagymát felaprítom, a gombát vékony csíkokra vágom. Az olívaolajon megdinsztelem a hagymát, majd rádobom a gombát, sózom, és öt evőkanál vízzel párolom egy rövid ideig.
A húst pirítom egy keveset, majd öt evőkanál vízzel párolom. Sózom, és belekeverem a fűszerkeveréket.
A húsmentes töltelékhez:
két maréknyi friss borsó
fél csokor koriander
hat darab szárított paradicsom
három evőkanál olívaolaj
csipetnyi cukor
só
A borsót cukros-sós vízben puhára főzöm. A paradicsomot az olajjal és a korianderrel aprítógépben apróra vágom. (Ha a szárított paradicsom sós, nem kell külön megsózni!)
A tetejére:
két tojás
négy evőkanál tej
só
a formák kikenéséhez puha vaj
Kivajazom a muffinformákat. Az aljára teszek egy evőkanál krumplit, arra jön a hús/borsó, majd a hagymás gomba/korianderes paradicsom és megint krumpli következik. A tetejét leöntöm egy-egy evőkanál tejjel felvert tojással. Előmelegített sütőben 15 perc alatt készre sütöm.
05/20091
Tandoori kemence otthon?! Avagy Chicken a lá King sütőben sütve
Jham Kulvinder Singh, az egyszerűség kedvéért Kuki csodálkozással vegyített nosztalgiával forgathatta a főzőiskola tankönyvét. Nagyanyja ételei köszöntek vissza a lapokról. Olyanok, amelyeket Indiában közel száz évvel ezelőtt főztek. Trinidád és Tobagón ugyanis megállni látszik az élet, a bevándorló indiaiak konyháját ugyan afrikai és kínai hatások érték, de alapjaiban maradt annak, amit a letelepedéskor magukkal vittek.
Kuki meghallgatta Gábor kérését, és időutazásra hívta a csapatát, hogy elkészítsék a Chicken a lá King-et úgy, ahogy a tobagóiak kedvelik. Igazából három csirkés ételt gyúrtak eggyé, próbálták rekonstruálni az eredeti ízeket Gábor elmondása szerint, majd az első adagot szénné égették. Ekkor újragondolták az egészet, újabb csirkét rendeltek, kicsit átformálták az általuk nem ismert receptet. Ekkor már majdnem jó volt. Egy kicsit több idő kellett volna a hús pácolására. A harmadik adag tökéletesre sikeredett, minden összejött, a csirke pedig fenséges volt.
Krmpl szerint mindenképpen. Annyira, hogy ott helyben kikérdezte Kukit arról, hogyan is készült a csirke. Kiderült, hogy tandoori kemencében, de Kuki elmondta azt is, hogyan lehet hasonlót készíteni sütőben.
Én kicsit szkeptikus voltam, ugyanis elképzeltem, hogy a sütő rácsán sülő csirke – bármit teszek a sütő aljába, hogy felfogja a lecsöpögő nedveket – füstölni fog. Krmpl lelkesedése viszont olyan nagy volt, hogy ki kellett próbálni.
A következő lépés a tandoori massala beszerzése volt – amiről az összetevők alapján kiderült, hogy nem pont olyan, mint az indiai. (Az, ami onnan érkezik, egy egészen hihetetlen, jellegzetes pirosas-lilás színt kölcsönöz az ételnek. Az itthon kaphatótól legfeljebb narancssárga lesz minden, ha jó sokat használunk a fűszerkeverékből.)
A sütő aljára fóliát tettem. A vízzel teli tepsi nem jó, mert attól túl nagy gőz keletkezik, ami a tandoori kemencében nincs. Távolról nem füstölt annyira, mint gondoltam, bár kétségtelen, a szomszédok is érezhették az illatokat. A combok nálunk két napig pácolódtak – jót tett nekik. A végeredmény nagyon finom lett, Krumpl azóta állítja, hogy jobb volt az eredetinél. Minden esetre a csirkesütés új távlatai nyíltak meg ezennel, érdemes próbálkozni különböző fűszerezéssel, és a csirke olyan ízei bukkannak elő, amiről álmunkban sem gondoltuk, hogy benne lehetnek…
Megjegyzés 1: mivel a kóstolás pillanatáig voltak bennem kétségek, hogy ebből ehető dolog sül ki, a pontos sütési időt nem mértem, de ez úgyis függ a combok nagyságától és a sütőtől. Villával ellenőriztem, hogy mennyire puhák.
Megjegyzés 2: az eredeti képeket nézegetve fedeztem fel, hogy az étteremben a csirkét megszórták korianderrel. Én erről teljesen megfeledkeztem, de legközelebb nem hagyom ki ezt sem.
Megjegyzés 3: a csirkét mindenféle más finomság mellett a Lucullus BT trinidád- és tobagói vacsoráján ettük. Mindenkit csak biztatni tudok, hogy ha lehetősége van, bártan jelentkezzen a vacsorákra, amiket Gáborék szerveznek. Biztosan felejthetetlen élményben lesz részük. A teljes menüről itt is lehet olvasni.
Hozzávalók:
csirkecomb – én egész combokból készítettem – személyenként egy-másfél
kókusztej
tandoori masala
só
friss gyömbér – kb. két hüvelykujjnyi
fokhagyma
kókuszreszelék
egy evőkanál olaj
A gyömbért és a fokhagymát megpucoltam, és apróra vágtam. A megtisztított combokat bedörzsöltem sóval és tandoori masalval. Egy tálba tettem, megszórtam a gyömbérrel és fokhagymával, ráöntöttem a kókusztejet. Hűtőben pácoltam két napig. (Tizenkét órára minimum szüksége van a húsnak, hogy átvegye az ízeket.)
Két nap múlva a sütő aljára fóliát terítettem, és felmelegítettem 300 fokra. A rácsot, ahová a húsokat tettem, bekentem egy nagyon kevés olajjal, hogy a combok ne ragadjanak rá. A húst kivettek a pácléből, szárazra töröltem, és a rácsra fektettem, időnként megforgattam. Körülbelül húsz perc múlva kivettem, beleforgattam kókuszreszelékbe, és néhány percre visszatettem.
Bulgurral és a sűrűre főzött páccal tálaltam.
Kövesd Krumpli képeit:
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
