Amikről tudnod kell, ha Szicíliába készülsz

San Vito lo Capoban a tengerrel nem tudtunk betelni

Szicíliában lenni nagyon jó volt, novemberben végképp. Végre egy hely Európában, ahol a helyiek jobban fel voltak öltözve, mint én:)

Ilyen napjaink voltak, némelyikből több is:- a nap, amikor kétszer reggeliztünk
- a nap, amikor november volt, és mi térdünk álltunk a tengerben és élveztük
- a nap, amikor hajnalban tengerpartról néztük a napfelkeltét
- a nap, amikor briósba töltött fagylaltot reggeliztünk
- a nap, amikor briósba töltött fagylaltot vacsoráztunk
- a nap, amikor alig tudtuk eldönteni, hogy az alsó, vagy a felső teraszon borozzunk
- a nap, amikor csak halas cuccokat ettünk
- a nap, amikor három piacon is jártunk
- a nap, amikor a halpiac életét figyeltük
- a nap, amikor a kikötőben jártunk
- a nap, amikor ránk talált a helyi idegenvezető, és megmutatta a várost, olaszul beszélt, és mi mindent megértettünk (pedig nem beszélünk olaszul)
- a nap, amikor gekkót találtunk a homokban
- a nap, amikor megittam egy capuccinót
- a nap, amikor órákon át mezítláb sétáltunk a homokban

Ezeket a megfigyeléseket tettük:
- Szicíliában valószínű, hogy mindenki varr, legalábbis a textilboltok számából erre lehet következtetni
- Szicíliában nagyon szerethetnek jelmezbe öltözni, Cataniában pl egy utcányi jelmezboltot is találtunk
- Szicíliában hál'Istennek még nagyon sok apró műhely van, ahol a – szinte kizáróan férfi – eladók éppen dolgoznak: cipőt készítenek, bőröndöt javítanak, varrnak, stb
- Szicíliában nincsenek nagyon eltérő árak az egyes városok, árusok között – piacokról beszélek - max 50 centnyi különbségekkel találkoztunk
- Szicíliában szinte csak helyi specialitásokat kínáló éttermek vannak: talán két indiait láttunk, és 2-3 kebabost, és mi nem futottunk bele rossz ételbe
- Szicíliában azt hiszem, nem lehet rossz fagylaltot enni, meg cannolot és cassatat sem, és állítólag a kávé is mindenhol finom
- Szicíliai ételeket lehet itthon reprodukálni, de igazából – hacsak nem onnan érkezik az alapanyag -, nem érdemes. Annyira finomabb, ízesebb kint minden:)
- Szicíliai fotók fb-n való posztolása esetén mindig sokkal nagyobb sikere van a kajás képeknek, mint mondjuk egy színházénak. Pedig a palermói Teatro Massimo Európa harmadik legnagyobb operaháza:)

Hogy miket láttunk?
- Miután jó pár évvel leszámoltunk az olyan típusú félelmeinkkel, hogy valami fontosról lemaradunk, mindig meggyőződésünk, hogy mindazt láttuk, amire éppen kíváncsiak voltunk, amit éppen be tudtunk fogadni. Most éppen tengerre voltunk kiéhezve, és a piacokra voltunk nagyon kíváncsiak. Ezen kívül sokat-sokat gyalogoltunk, jártunk pár templomban, ücsörögtünk tereken, kertekben, kávézókban, éttermekben. Bekukkantottunk minden nyitott ház kapuján, bámultuk a száradó ruhákat. Jól éreztük magunkat, és nagyon-nagyon nehezünkre esett hazajönni.

Kihagytuk az Etnát. Most nem éreztük úgy, hogy menni kellene, és mertünk bátrak lenni, azaz nemet mondani a "legnagyobb" látványosságra. Szerintünk megérte. Meg persze sok más városkában sem jártunk, de én nem szeretem az ide-oda rohangálós nyaralásokat, és nem félek, hogy lemaradok... ezt lásd fentebb.

És van pár jó tanácsunk:
- amennyiben novembertől áprilisig mentek valamikor, olyan szállást keressetek, ahol van fűtés. Nekünk ugyan nem volt szükségünk rá, de ha hidegebb van, akkor elég kellemetlen lehet. Amúgy a fűtést általában a légkondi jelenti.
- amennyiben novembertől áprilisig utaztok tengerparti pici településre, feltétlenül vigyetek fürdőruhát, ne számítsatok arra, hogy majd ott vásároltok. A boltok 98 százaléka jövő áprilisban nyit:)
- Cataniában a reptéri busznak, az Alibus-nak a menetrendjén (ez van kifüggesztve az utazási irodákban, a szállásokon is), a végállomásról való indulási időt tüntetik fel. A Via Dusmetig kb 15 perc alatt jut el – ezzel számoljatok.
- Erősítsétek meg magatokat nagyon, mert hiába határoztátok el, úgyis meg akarjátok majd vásárolni fél Szicíliát. Mi ennek csak azért tudtunk ellenállni, mert egy kicsi, és egy nagy kézipoggyászunk volt, amibe végül is csak egészen ésszerű, megmagyarázható dolgok fértek be:)

Az pedig határozottan jól esett, hogy nem botlottunk lépten-nyomon turistákba. Főleg helyiekkel, vagy északabbról érkező olaszokkal, néha egy-két német és francia turistával találkoztunk. Kivéve Cataniát, ahol már magyarok is voltak. Szemmel láthatóan nem tudták hol vannak, és ettől befeszültek. "Hát itt kávéztunk az előbb, b@zdmeg" - kiáltott fel az egyikük, pont, amikor mellénk értek. Zene volt füleinknek. Ja, nem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.