Citromos bélszín - nagyon menő

Fotó: Krumpli Béla

Barátnőmék ötéves kisfia a nagymamájával megnézett egy vacsoracsatát, ami annyira tetszett neki, hogy hazament, és azzal ötlettel állt elő, hogy szervezzék meg családon belül is.

Az ötletet mindenki nagy lelkesedéssel fogadta, azonnal leszögeztek néhány szabályt, és belevágtak. A legkisebbnek két fogásos reggelit, a többieknek három fogásos ebédet kellett készíteniük, és ki kellett találniuk valamilyen közös programot. Meghatározták a keretösszeget, amibe mindenkinek bele kellett férnie, és elindult az ötnapos mulatság. A családtagok egyedül "dolgoztak", azaz kitalálták, hogy mi legyen a menü, ki-ki egymaga vásárolt be, és készítette el az ételeket. Evés előtt az éppen soros "vendéglátó" kiosztotta az étlapot, a többiek kamera előtt elmondták a véleményüket, majd evés után elemezték az ételeket, a tálalást, a közös programot.

A legkisebbet annyi segítséget kapott, hogy az anyukája elkísérte a boltba, megmondta az eladónak, hogy mennyi pénzért vásárolhat, és megkérte, ha a kicsi nem talál valamit, segítsen neki.

Természetesen mindenki nagyon izgatott volt, és roppant kíváncsi. Hiszen a kicsi még kicsi, a középsőnek (ő is fiú) ugyan elképesztő stílusa, fantáziája és ízlése van, de főzésben gyakorlata nem nagyon. A nagynál (ő lány) nem volt kérdés, hogy valami remekművel áll elő, hiszen családi örökség, hogy a nők kitűnőek főznek, de az mindenkit érdekelt, hogy ezúttal mivel rukkol elő. Az apa ugyan sok mindenben a legjobb, de főzni tojásrántottán kívül nem tud semmit, most meg három fogást kellett produkálnia. A barátnőm pedig azért volt gondban, mert ezúttal valami olyat kell kitalálnia, amit még nem ismert a család.

A menüt mindenki saját maga eszelte ki, nem keresgéltek interneten, és a szakácskönyveket sem bújták egész áldott nap. Eddig simán eljutottak, a bevásárlás már kicsit hosszabb ideig tartott, az apa például háromszor ment le a piacra, míg olyan tormát talált, amilyet elképzelt, és a csokoládéért is a város másik végébe zarándokolt, mert rémlett neki, hogy ott látott olyat, amire most szüksége volt.

A mulatság minden várakozást felülmúlt. A kicsi például túl azon, hogy gyönyörűen megterített - még virágot is tett az asztalra úgy, ahogy az anyukájától mindig látja, chips-es vajaskenyeret készített, második fogásként salátát. Megkent fejenként két szelet kenyeret vajjal, szépen kirakta chips-szel, és bár elég meghökkentőnek tűnt első látásra, kiderült, hogy nagyon finom. Közös programként pedig ő, mint híres biológusprofesszor, megmutatta a családnak a rovargyűjteményét.

A középső hatalmas salátát és ízléses sajttálat készített többek között, nagyon fiús, gyönyörű asztalt terített. A legnagyobb készített levest, főételt és desszertet. Az apa falatkáit gazdag tojásrántotta követte, desszertként pedig csokoládéval töltött barackokat szolgált fel, azt követően pedig közös zenélésre hívta a többieket.

A barátnőmnek hosszas gondolkodás után jutott eszébe, hogy ezt a citromos szeletet még soha nem készítette el, ami szinte érthetetlen, hiszen az ő gyerekkorában sokszor ettek ilyet.

A citromos szelet olyan főétel, mint desszertben a nagymama kávétortája. Igazi, békebeli hangulatot áraszt, miközben elképesztő izgalmasan keverednek benne az ízek. Elég hagyományos, hogy ne ijesszen el senkit, ugyanakkor bármilyen "nagy" alkalomra el lehet készíteni, biztosan mindenki elájul tőle.

Kipróbáltam a glutén- és laktózmentes változatot is, úgy is fantasztikus lett. A lisztet kókuszlisztre, a tejszínt kókusztejszínre cseréltem. Aki mindenfélére érzékeny, de a vaj még belefér, készítse el így, nagyon-nagyon finom lett.

A receptbe ezúttal nem anyagmennyiséget, érzésből csináltam. Egy ideje már gondolkodom azon, hogy sokszor szenvedek a méricskéléssel, amivel eleve meghamisítom a történéseket, hiszen alapesetben nem mérem le, hogy miből, mennyit teszek. És hiszem, hogy a főzésben pont az a lényeg, hogy az ember olvas, hall, lát valamit, ami  megtetszik, és azt elkészíti a saját fantáziájára, evőkanalának méretére szabva.

Hozzávalók:

borjúbélszín, disznó szűzpecsenye
liszt (kókuszliszt)
citrom
tejszín (kókuszkrém)
vaj

szerecsendió
só, bors

A húsokat max. 1 cm-es szeletekre vágom, egy széles késsel alaposan kivékonyítom, óvatosan klopfolom, sózom, borsozom, beleforgatom fehér (vagy kókusz-) lisztbe. Nem szórom le róla, hagyom jó .! Forró vajban piros natúrszeletet sütök, kiveszem egy tálra, a sült vajat félreteszem. Másik serpenyőben jó sok hagymát apróra vágok, kevés vajban megdinsztelem, vigyázok, hogy ne piruljon, hanem süljön. Picit sózom, beleteszem a húsokat, a lisztes vajat, amiben a húsok sültek is ráöntöm a hagymára, pici vízzel felöntöm. Felforralom, a szósz pillanatokon belül besűrűsödik. Beleteszem a héjastól felkarikázott citromokat, szerecsendióval ízesítem, és kevés tejfölt vagy tejszínt (kókusztejszínt) keverek hozzá. A citromok max egy órát állhatnak benne, különben keserű lesz. Ha marad a húsból, kiveszem a citromokat, belenyomom a levüket, másnap melegen is finom.

Mi ettük már sütőtökkel, krumplipürével, rizzsel és szultán kedvencével is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.