Nagymama kávétortája

Fotó: Krumpli Béla

Hihetetlenül jól esik vissza-visszatérni az ehhez hasonló receptekhez. Egyrészt a nosztalgia, emlékek hosszú sorát idézik a nagymama tortái. Események, történetek kerülnek elő, születésnapok, karácsonyok, mert ugye ilyen tortát sima vasárnap nem ettünk soha.

Ennél csak az érdekesebb, ha nem a szűk családnak sütjük meg, és akkor nem csak a saját történeteink kerülnek elő, hanem mindenki másé is. Nem ritkák ilyenkor a párás tekintetek, vagy az újrafelfedezés öröme miatt, vagy azért, mert a nagymamák közül már sokan nem élnek.

Aztán mindig elcsodálkozom, hogy mennyire modernek ezek a receptek, mennyire megállják a helyüket a mai napig, azzal együtt, hogy mondjuk az esetek többségében a cukor mennyiségét drasztikusan csökkenteni kell.

Például a nagymamák idejében tésztában nem volt liszt, akkor még olcsóbb volt dióhoz, mogyoróhoz, esetleg mandulához jutni, és hát milyen finom, könnyű tortákat lehetett ezekből sütni! A liszt csak később „jött divatba”. Gondolom, az elején mindenki élvezte hogy finomított lisztből mennyire szép fehérek lettek a sütemények, aztán egyre kevesebb, drágább és ritkább lett a dió, mogyoró, a családi füzetekbe pedig már csak a lisztes változat került bele, és szép lassan feledésbe merültek a nagymama receptjei.

Mai szemmel nagyon mókásnak tűnnek a receptekhez fűzött megjegyzések is, a kávétortánál például nem győzték elégszer leírni, hogy valódi kávéra van szükség ehhez a tortához, abból lesz finom, mindenféle pótkávéval ne is próbálkozzunk.

Nálunk valódi kávészemekkel volt díszítve, azt hittem, ez általánosan elterjedt. Aztán kiderült, hogy nem, hiszen akkoriban a kávé nagy kincs volt, ha egyáltalán volt, dekorálásra nem pazarolták. Fogalmam nincs az én nagyanyám honnan szedte elő ilyenkor azt az ötven szemet, de amikor kellett, mindig volt neki. Gondolom, ott hátul, a szekrény sarkában tartotta a vaníliáscukor és a mazsola mellett, mint legféltettebb kincseit. A családi aranyaknak nem volt olyan biztos rejtekhelyük.

A nagymama tortáinak még egy jellegzetessége volt: a legritkább esetben voltak kerekek. Egyrészt nem volt kerek formájuk, másrészt a lisztmentes torták lapját nem lehet egyben megsütni, és kettő-háromba vágni, mert összeesnek kihűléskor. Külön megsütni három lapot meg idő- és tűzigényes lett volna, márpedig a nagymamák mindennek megadták a módját, ha kellett, de alapvetően takarékos asszonyok voltak.

Xilittel, mézzel, laktózmentes vajjal mindenmentessé tehetjük. Bár ez utóbbit még soha nem kóstoltam.

Hozzávalók:

a lapokhoz:
7 tojásfehérje (nagy tojásokból)
7 ek cukor (xilit, eritrit)
25 dkg darált dió (fontos: ne aprítsuk, hanem daráljuk)
A tojásfehérjét kemény habbá verjük, fokozatosan hozzáadjuk a cukrot, majd óvatosan belekeverjük a diót. Nagy (akb 27x40 cm), kikent-lisztezett, vagy sütőpapírral bélelt tepsiben, 200 fokon 20 perc alatt megsütjük. Kihűtjük, majd három egyenlő téglalapra vágjuk.

a krémhez:
9 tojássárgája
17 dkg cukor (xilit, eritrit, vagy 4 ek méz)
0,5 dl kávé (nem instant)
20 dkg puha vaj

A tojássárgákat, a cukrot és a kávét egy vastag aljú edénybe öntjük, és habverővel állandóan kevergetve, lassú lángon addig melegítjük, míg sűrű krémet kapunk. (5-10 perc). Ha besűrűsödött, hideg vízbe tesszük az edényt,hogy mihamarabb lehűljön, a krém ne kapjon oda, majd megvárjuk, míg szobahőmérsékletű lesz ez is. A vajat habosra keverjük kézi robotgéppel, majd kisebb adagokban belekeverjük a kávés krémet. (Nagyon fontos, hogy nagyjából egyforma hőmérsékletűek legyenek, különben a vaj kicsapódik.)

A krémet három részre osztjuk, az egyik részbe kerüljön kicsit több. Megkenjük, és egymásra helyezzük a lapokat, majd a maradék, kicsit több krémmel bevonjuk az egész tortát.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess a Facebookon is!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.