Zakuszka-terv: klasszikus zakuszka

A Zakuszka-Terv (ZT) ötlete I fejéből pattant ki, aki rájött, hogy neki márpedig kell a zakuszka. Zs, aki mindig kapható az ilyenekre, megszervezte, összeterelte az embereket, egyeztetett, sőt, azt is bevállalta, hogy beenged bennünket a saját házába.

A ZT-t időben kezdtük szervezni: augusztusban Zs mindenkivel egyeztette az időpontokat, lelkünkre kötötte, el ne felejtsük beírni a naptárunkba: szeptember 17-én befőzünk. Aztán következett a receptek begyűjtése. Nagy kérdés volt, hogy legyen-e paszulyos, én hajlottam arra, hogy anélkül nem teljes a terv, de végül kiderült, hogy E-ék és a bab nem kompatibilisek, így leszavaztak. Minden további teendőnek viszont én lettem a szakértője, igazán megtisztelő feladatot bíztak rám:) Végül mégiscsak kétfélét főztünk be: zakuszkát és az anyai nagyanyám téli padlizsánkrémét, ami ugyan megtévesztésig hasonlít a zakuszkára, de a beavatottak pontosan tudják: ég és föld a különbség a kettő között.

Szombaton tehát hatkor keltünk, mindenki futott még egy kört az ügy érdekében. Ki vásárolt még egy kevés (10 kg) alapanyagot, ki az üvegeit szedte össze, ki süteményt sütött. Tízkor gyülekeztünk, nagyjából fél tizenegykor elkezdtük a munkát, és este hétig szinte meg sem álltunk. Összesen hét ember dolgozott több-kevesebb ideig. És voltak időszakok, amikor Zs fia, KicsiZs is beállt segíteni. (A takarítás ebben nem volt benne, az Zs-re hárult teljes egészében.)

A feladatok maguktól leosztódtak: a lányok előkészítettek, mostak, pucoltak, daráltak. I - egy ideig egy szem férfiként - tüzet csiholt és sütött. Az elején ugyan próbálta elnagyolni a dolgokat, és félig sülve szedte le a padlizsánokat a tűztől. Miután azonban elsajátította az ellenőrzés megfelelő módszerét (két ujjal, kissé kapkodónak tűnő mozdulatokkal kell nyomogatni a parázson heverő, forró gyümölcsöket), belejött, és kifogástalanul végezte a munkáját:)

Amikor minden meg volt sütve, le volt darálva, következett a munka oroszlánrésze: állandóan kevergetve először ki kellett várni, míg a paprikák elfövik a levüket, és utána az összes alapanyagok belekeverve tovább bő egy órát főzni, közben állandóan kevergetve. Részben azért, hogy ne égjen oda, részben azért, hogy ne égesse meg az ember kezét: ahogy abbahagyjuk a kevergetést, azonnal elkezdi pufogni, és tűzforró levet lövellni, ami igencsak fájdalmas tud lenni. Ezt a részét végül az időközben befutó L vállalta be egészen hősiesen, legalább 4 órán keresztül kevergette hol az egyik, hol a másik adagot. Csak azzal tudtuk megnyugtatni a lelkiismeretünket, amiért nem túl gyakran vettük át tőle a fakanalat, hogy ez neki direkt jól jött edzésként az evezéshez. L tulajdonképpen egyszer sem lázadt fel, bár az elején azt semmiképpen nem értette, hogy ha az a cél, hogy jól összefőjön minden, majdnem egyneművé váljék, miért nem vetjük be a botmixert.

A nap másik hőse egyértelműen Zs volt, aki túl azon, hogy bevállalt bennünket, bevásárolt, croissant sütött, pörköltet főzött, koordinálta és igazgatta a gyerekeit, üveget mosott, állandóan elrakosgatta a már fölöslegessé vált eszközöket, válaszolt a kétpercenként felmerülő kérdésekre, rohangált jobbra balra és mindeközben mosolygott. Mondjuk J is igazán nagyon rendes volt: miközben mindenféle izgalmas dolog történt a konyhában, ő lelkiismeretesen elkészítette az angol és a fizika leckéjét. Pedig ez utóbbit utálja.

A ZT alatt végül, az egy deformálódott hajszárítón kívül, semmiben nem tettünk kárt. Hogy mihez kellett nekünk hajszárító? Na ez az, amit mindenkinek a fantáziájára bízunk.

Ebben a zakuszkában az a jól, hogy megunhatatlan, hiszen az adagok pontos meghatározása miatt soha nem lesz két egyforma adag. Azon senki ne akadjon fent, hogy mekkorának kell lennie a padlizsánoknak, meg a pritaminoknak. A szimpatikusakat válogassuk ki, nyugodtan hagyatkozzunk a megérzéseinkre. Mi most vegyes méretű padlizsánokból dolgoztunk, volt közte közepes, meg egészen duci. A pritaminok viszont általában szép nagyok voltak.

A fentiek miatt azt sem lehet megmondani, hogy pontosan mennyi sóra van szükségünk. Mi kóstolgatva sóztunk. Mivel elég édes volt az eredmény, nem tettünk bele cukrot, bár a receptben szerepel négy evőkanálnyi. Ez mindenki saját ízlésére van bízva, esetleg kóstoljuk meg így is, úgy is.

A zöldségek súlya tisztítva értendő!

Hozzávalók:

25 db pritamin
15 db zöldpaprika (tv)
1,5 l paradicsomlé (befőzött)
9 db padlizsán
1,5 kg hagyma
1 l olaj
só
5-6 db babárlevél
1 ek fekete bors
4 ek cukor (elhagyható)
1 tk nátrium-benzoát

A zöldségeket megmossuk, megpucoljuk. A padlizsánt lehetőleg faszénen megsütjük, megpucoljuk, ledaráljuk. A paprikákat ledaráljuk, a hagymát aprítóban darabosra vágjuk. A paprikákat és a hagymát egy nagy lábosban addig főzzük, míg elfövi a levét. (Akkor jó, ha közében fakanállal húzunk egy vonalat, látszik az edény alja és serceg.)

Ekkor beletesszük a darált padlizsánt, a fűszereket, sózzuk, beleöntjük az olajat és a paradicsomlevet. Egy nagy fakanállal állandóan kevergetve felforraljuk, majd kis lángos főzzük 1-1,5 órát. Addig, míg szemmel láthatóan egybe főzz az egész:) (Egy idő után lehet látni a különbséget. Ha mégsem, másfél órát főzzük, ezalatt biztosan elkészül.) A végén belekeverjük a két kanálnyi vízben feloldott nátrium-benzoátot, és csírátlanított üvegekbe töltjük. Az üvegeket két percre felfordítjuk, majd száraz dunsztba tesszük.

Folyt. köv.
Első rész
Harmadik rész
Negyedik rész

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.