A zakuszkáról - majdnem minden

Erdélyben minden családnak van zakuszka receptje. Mi évekig az apai nagyanyámék receptje alapján főztük, egészen pontosan ők főzték be, ez is olyan, mint a kelt tészta, a „gyerekek” egészen későn kezdték el, addig az öregek dolga volt ez.

A zakuszka befőzés legalább egy hónapig tartotta izgalomba a családot, és több lépésben történt. Augusztus közepén kezdődött, amikor nagyobb tételben érni kezdett a paradicsom. Ha ez egyáltalán lehetséges, nagyapámék még korábban kezdtek kijárni a piacra, és lesték az árakat. Ha megtalálták a megfelelő áru és állagú paradicsomot, lecsaptak rá: vásároltak 20-40 kilót, hazacipelték, befőzték. Emlékszem, még passzírozták, a daráló csak sokkal később jött divatba. Nagymamának meg se kottyant, a paradicsom kellett télire és pont. Ebből az adagból négy-öt litert nagyon besűrítettek, ez került majd a zakuszkába, amikor annak is eljött az ideje. A paradicsom eltevése után egy kis szünet következett, majd újra jött az izgalom: lesz-e elegendő, megfelelő minőségű és jó áru pritamin és padlizsán, ami az ország déli feléből érkezett, a Kárpátokon túlról, és bizony elképesztő mennyiséget kellett Erdélybe szállítani, hogy mindenkinek jusson.

Mert a zakuszka receptek általában úgy kezdődtek, hogy "végy 10 kiló padlizsánt". Mire nagyanyámék átgondolták a dolgot, és arra jutottak, hogy biztos, ami biztos, meg ki tudja, milyen hosszú lesz a tél, és vásároltak mondjuk minimum 30, de lehet, hogy 40 kilót. Padlizsánból, amihez még hozzáadódott a többi hozzávaló. Mi pedig ettük a zakuszkát, a simát, a paszulyost, a gombást. Ettük otthon, reggelire és vacsorára, ettük kirándulásokon, és ettük vendégségben. Nagymamáék pedig főzték minden évben rendületlenül. Nagy merészségnek számított, amikor a padlizsán kézzel történő vágásáról áttértek a darálásra. A zakuszka színét úgyis a pritamin határozza meg, ezért nem számít, ha a padlizsán megsötétedik, ha a fémmel érintkezik. Minden esetre nagymamáék mertek nagyot lépni, és egy idő után nem törődve a szomszédok megbotránkozó pillantásaival: a padlizsánt ledarálták. A kérdés a mai napig nem avult el, vannak olyanok, akik a mai napig ragaszkodnak a fakéshez, és a szívükhöz kapnak, ha padlizsánt daráló emberekről hallanak.

A zakuszka eltevése ma sem kevésbé időigényes, bár ma már kicsit másképp zajlik. Édesanyáék a mai napig külön teszik el a paradicsomot, de azért már nem kell izgulni, hogy lesz-e elég padlizsán, vagy pritamin. A padlizsánokat a szabadban sütik meg, és ha még nincs pritamin a piacon, lefagyasztják. Amikor minden hozzávaló összegyűlt, akkor főzik össze, és teszik üvegbe. De már nem a nagymamáék-féle receptet követik.

Mert nem tudom, más hogy volt ezzel, de én egy idő után bizony meguntam a zakuszkánkat, és sokkal jobban ízlett a másé. Így történhetett, hogy amikor nagymama átadta a zakuszkafőzést anyukáméknak, ők már egy másik recept szerint készítették, ez lett a Zsizsi-zakuszka. Merthogy két egyforma zakuszka nincs, hiába készül ugyanazokból az alapanyagokból, mindenki más arányokkal dolgozik. Van, akinél pirosabb, van, akinél halványabb. Van, aki sok cukrot tesz bele, van, aki egyáltalán. Ezeket a recepteket aztán lehet boncolgatni, meg lehet beszélni, illetve le lehet cserélni. Mivel egy ideje évente csak két-három alkalommal kívánom meg a zakuszkát, a Zsizsi-félét még nem untam meg. Jómagam eddig soha nem tettem még el, idén viszont felügyeltem és irányítottam egy nagyméretű befőzést, amit roppant élveztem:)

Persze kalákában teljesen más volt a befőzés mint egyedül, esetleg párban. Hét ember dolgozott, több-kevesebb intenzitással, nagyjából egész nap. Ehhez kellett egy nagy konyha, két grillező, sok faszén, két daráló, nagy fazék, hatalmas fakanál, sok-sok üres üveg, és egy háziasszony, aki nem csak azt vállalta be, hogy beenged bennünket a konyhájába, hanem azt is, hogy majd kitakarít utánunk. Mert zakuszkát befőzni tisztán nem lehet. Bármennyire is óvatos az ember, mindenhova jut belőle, a rengeteg szükséges kellékről nem is beszélve.

Ezúttal Zs ajánlotta fel a házát és annak összes helyiségét. Másnap így kommentálta a nagy befőzést: „Annak ellenére, hogy úgy érzem magam, mint akit agyonvertek, nagyon élveztem. Nekem lételemem ez a vendégeskedés, sütés-főzés.”

Folyt. köv.
Második rész: Zakuszka-terv: klasszikus zakuszka
Harmadik rész: Téli padlizsánkrém: majdnem zakuszka
Negyedik rész: Paszulyos zakuszka, gombás zakuszka

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.