Tourte de blettes - édes mángoldtorta

Fotó: Krumpli Béla

Szögezzük le, ez desszert: a nizzai édességek közül az egyik legmenőbb.

Szoktam azzal szórakozni, hogy elkészítem a képzeletbeli cukrászdám "süteménylapját". De az is sűrűn eszembe jut, hogy nem is cukrászdát nyitnék, hanem inkább egy olyan helyet, ahol rengeteg pite, lepény, tarte, tartlette, quiche* lenne. Sós és édes, hagyományos és újszerű, kerek és szögletes, ott sorakoznának a polcokon. Lenne közöttük hullámos szélű, meg rusztikusabb, aminek a tésztája rá van hajtva a töltelékre. Meg lenne kisebb és nagyobb. És színesek lennének. Gyümölccsel, zöldséggel, hallal, hússal töltött tészták. És lennének közöttük meghökkentőek. Például ez az édes, nizzai mángoldtorta, annak ellenére, hogy első látásra sokan idegenkednének az édes mángoldtól. De én meggyőzném őket, hogy ez bizony jó, ha nem lenne az, nem tudna ennyire híres lenni. A gyümölcsök édessé, a mandula ropogóssá teszi ezt a tortát, a pálinka pedig olyan meglepővé, hogy ha az ember beleharapott, utána már csak az ízek harmóniájára tud figyelni, megfeleldkezik a mángoldról. Az agyunk, ha hagyjuk, pillanatokon belül átáll a minimum furáról a jóra:)

Nem gyerekeknek való, annál valóban több benne az alkohol. De őket valószínű, úgyis elrettentené a színe. Ez egy igazi felnőtt torta. Ha másképp nem megy, gondoljunk arra, hogy a franciák azért nem nagyon készítenek rossz édességet. Erre persze lehet azt mondani, hogy ők is tévedhetnek. De lehet reménykedni benne, hogy hátha mégsem!

Nizzában szoktak bele parmezánt is tenni, meg fenyőmagot. Az elsőt elfelejtettem, a második nem volt itthon, mandulával helyettesítettem. A mazsolát is különböző alkoholokban áztatják, én maradtam egy nagyon minőségi szilvapálinkánál. Miután legutóbb ezt felejtettem ki, több hétig áztak a mazsolák, volt idejük megszívni magukat. Amikor megvágtam a tortát, szédítő illatok csaptak meg...

Mángoldot a Komjádi piacon rendszeresen lehet vásárolni, már több árusnál is láttam.

*az angol értelmezőszótárunk szerint a quiche egy tető nélküli pite:)

Hozzávalók:

a tésztához: (1 cup=2 dl)
2 cup liszt
1/2 kk só
1 tk méz
1/4 cup olívaolaj
1 tojássárgája
2 ek hideg víz

A hozzávalókból gyors mozdulatokkal tésztát gyúrok. Kétharmadát óvatosan kinyújtom, beleteszem egy hőálló tálba. (Ez a tészta törékenyebb, mint a vajjal készült társa.)

a töltelékhez:
0,5 kg mángold
1,5 savanykás alma felszeletelve
2 aszalt füge
10 dkg mazsola pálinkába áztatva (legalább 24 órát áztassuk)
4 dkg mandula
késhegynyi fahéj
3 ek ribizlizselé (nálam málnás ribizlizselé)
2 tojás

A mángoldot megmosom, a vastag szárát leszedem. A leveleket két perce fövő vízbe dobom, majd azonnal jeges vízbe szedem. Apróra vágom az aszalt fügével együtt. A mandulát durvára darálom. Összekeverem a mángoldot, a fügét, a pálinkába áztatott mazsolát, a fahéjat és az enyhén felvert tojásokat.

A tésztát lekenjük a ribizlizselével, megtöltjük a töltelékkel. Az almát meghámozzuk, vékonyan felszeleteljük, és a töltelékre tesszük. A maradék tésztát kinyújtjuk, és befedjük bele a tortánkat. Késsel lyukakat vágunk a gőznek.

200 fokra előmelegített sütőben 32-40 perc alatt megsütjük. Porcukorral meghintve tálaljuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.