A Paszuly új ruhája, a krémsajt és a macesz flódni

Egy-két nap, és új ruhába öltözik a Paszuly. Ennek a bejegyzésnek az a célja, hogy még utoljára megmutassa magát így, színesen, és arra mindenki emlékezzen.

Már egy ideje tervezgettem, hogy le kellene cserélni, sok idő eltelt a Paszuly születése óta, sok minden változott körülöttünk. Nagyjából tudtam, milyen új ruhát szeretnék, de türelmem nem volt kikeresni a sablont és kibogozni, hogyan is kell azt olyanra alakítani, amilyenre elképzeltem. Végül Krmpl elkészítette, szerintünk csinos lett. Az első tesztelőknek nem tetszett, de mondták is, hogy utálják a változást:)

Szóval: TATATARAM!!!!!! Legkésőbb vasárnapra elkészül a Paszuly új ruhája! Remélem, most végre a hozzászólás is megoldódik, többen jelezték, hogy ide nem mindig sikerül. Pedig nincs letiltva.

És, hogy tartalma is legyen a bejegyzésnek, két apróság:

A TESCO krémsajtja tényleg finom, bátran lehet belőle készíteni cheesecake-et!! (Nekem ez új, nem járunk bevásárlóközpontokba. Messze vannak, és különben is mindig elcsábulnék, egy csomó olyan dolgot is megvennék, amire egyáltalán nincs szükségünk. Az ott eltöltött időről nem is beszélve. Erre tessék, mi történik: az egyik fogja magát, és beköltözik a város közepébe. Ehhh...)

A Kőlevesben az a jó, hogy időről-időre változik az étlap, izgalmas dolgok is felkerülnek rá, amit becsületesen elkészítenek. Kellemes a tér, nem túl elegáns, de nem is lepukkant. Pont jó arra, hogy az ember olykor beugorjon, és megebédeljen/vacsorázzon.

Egyik újításuk volt körülbelül egy éve a macesz flódni, büszkélkednek is vele, rádióban is hallottam interjút az egyik tulajjal, ahol ezt a desszertet kiemelte, mint különlegességet. Én eddig nem ettem, vagy túl tele volt a hasam, vagy a pincér beszélt rá másra, pedig mióta felfedeztem az étlapon, készülök rá. Most jött el az ideje. Amikor kihozták, már látszott, hogy nem friss. Mert ha a tölteléktől átnedvesedett macesz már meg is száradt, annak több naposnak kell lennie. Aztán befaltam egy falatot, és kiderült, hogy jéghideg és azon kívül, hogy állott, más ízt nem nagyon éreztem. Hűtőben tartották, nyilván mentették a már nem menthetőt. Bár tudnám, nem részletezem: rossz volt.

És akkor arról nem beszéltem, hogy a diótöltelék egymagában volt annyira magas, mint a másik három. A lekvárnak és az almának nagyjából ugyanolyan színe volt, és annyira minimálisat raktak bele mindkettőből, hogy azt sem lehetett megállapítani, mi a különbség közöttük. Ha van egyáltalán.

Lehet, hogy rossz napja volt a szakácsnak, történhetett egymillió dolog. De ilyenkor le kell venni az étlapról vagy azt kell mondani a pincérnek: beszélje le róla a vendégeket, esetleg mondja azt, hogy elfogyott. Még hálás is lettem volna, szeretem a jó fej pincéreket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.