Tájak, ízek, örömök

PT-t Izraelben a barátai meghívták vacsorára, igazi nemzetközi csapat gyűlt össze, többen főztek, így az asztal is híven tükrözte a társaság összetételét. PT szorgalmasan kóstolgatott, és amikor kiválasztotta a számára legízletesebb ételt, megpróbálta megtudni, miből készült. Igen ám, de nem jutott eszébe semmilyen nyelven az alapzöldség neve, sőt, mások hiába mondták héberül és angolul, attól sem lett okosabb. Végül már mindenki a saját nyelvén próbálkozott, és az egyik fiú kimondta a varázsszót: vinete. PT a homlokához csapott, jól tippelt: padlizsán. A fiú románul mondta, PT számára pedig ez volt az egyik abból a három szóból, amit ezen a nyelven tudott, Brassóban tanulta néhány éve.

Hát valami ilyesminek készül az Égigérő paszuly is: tájak, ízek, örömök, innen-onnan, ahogy én gondolom.

PS: Az Égigérő paszulyon lévő fotók jelentős részét nem én készítem, hanem Krmpl, mert élvezettel teszi, és ő ért ahhoz, hogy sztárt csináljon a nem túl fotogén főzelékből, olajos paradicsomból, vagy akárcsak egy padlizsánból.

Azaz: "Az alkotómunka az ügynökség dolga, ebbe ne avatkozzék bele. Ha valaki kutyát tart, minek ugat helyette?" - David Ogilvy: Egy reklámszakember vallomásai, Milyen a jó ügyfél?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.