Ma ezüst eső esett az égből, valami egészen csodás, földöntúli látvány volt. A nap megvilágította az esőcseppeket, azok meg csillagporként hulltak a földre. Arra gondoltam, hogy ez egy jel, akkor is befejezem ezt a bejegyzést, ha továbbra is félkésznek érzem. Lassan egy hete vár arra, hogy írjak…

Van egy könyv, amelyben minden csillagjegyhez mellékeltek egy-egy ismert mesét, ezzel szemléltetve, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik annak a jegynek a szülöttje. Nem túl tudományos, de érthetővé tesz bizonyos dolgokat.

Az az igazság, hogy meglepődtem, amikor rákerestem angolul labodára, nem gondoltam, hogy ennyi mindent találok róla.

Idén nem is tettem még fel spárgareceptet, pedig ettünk rendesen, az évi adagunkat el kell fogyasztani.

Amikor a múltkori bejegyzés megszületett, már tudtam, hogy nálunk a töltött lapotya nem úgy nézett ki. Azt azonban, hogy 24 óra múlva már megsütöm a következő, tökéletes vastag palacsintát, álmodni sem mertem. Azt hittem, ez sokkal hosszabb idő lesz.