Amennyire nincs nyoma szinte sehol*, majdnem, hogy azt kell gondolnom, a lapotyát csak a mi családunkban ismerték.

„Jó volna, ha még száz évig járna a Hunyadi téri csarnokba, hajolgatna nyögve a parasztasszonyok kosara fölé, hogy beleturkáljon a kemény húsú fehér paprikákba, nincs-e hibás közte. Megemeli a párosan összekötözött csirkéket, és  fitymálva kérdi, mit mer kérni értük a gazdájuk. És amikor meghallja…

  Antipasti-s pult a piacon Számomra nem volt egyértelmű, de szicíliai utazásunk óta kiderült, hogy az átlagosnál felkészültebben érkeztünk a szigetre, már ami a gasztronómiát illeti. Még itthon utánanéztem, hogy miket és hol érdemes megkóstolni, illetve minden házigazdánkat kikérdeztük, hogy…

Pár éve minden január elején eljátszom a gondolattal, hogy most kellene elkezdeni a karácsonyi ajándékok összegyűjtését, elkészítését, tele vagyok ötlettel, mindenkiről tudom, minek örülne. Legalább fel kellene írni ezeket, hogy novemberben ne a nulláról kezdjem a találgatást. Aztán persze elsodor…

Rubin Eszter új könyvét annyira vártam, hogy a megjelenése előtt egy hónappal már elmentem egy eseményre, amelyről azt hittem, hogy a bemutatója. Végighallgattam egy rádióműsort, és annyira akartam, hogy azt hallottam ki: megjelent:)