Lencsepástétom pirított dióval

Pár éve minden január elején eljátszom a gondolattal, hogy most kellene elkezdeni a karácsonyi ajándékok összegyűjtését, elkészítését, tele vagyok ötlettel, mindenkiről tudom, minek örülne. Legalább fel kellene írni ezeket, hogy novemberben ne a nulláról kezdjem a találgatást. Aztán persze elsodor az év eleje, mondjuk nem bánom, jó, hogy van egy pont, amikor legalább úgy gondoljuk, hogy bizonyos dolgokat újra lehet kezdeni.

A december nálunk mindig nagyon mozgalmas, születésnappal kezdődik, immár a 102., és ebben a korban nem kockáztat az ember: bármi van, utazik haza ünnepelni. Aztán vissza, olyankor nagyon gyorsan telnek már a napok. Ezt beszerezni, meg azt, pedig pár éve lelassítottam magam. Nem tervezek halálos mennyiségű ételsorokat, se erőn felüli vállalásokat, bármit is jelentsen ez. Igyekszem minél csendesebben megélni az adventeket, a téli ünnepeket.

Idén, kilenc év után, ismét Kolozsváron karácsonyoztunk, felborítva ezzel egy már kialakult hagyományt. Hiányzott az az otthon, az a karácsony, és utólag derült ki, hogy ennél jobb döntést tényleg nem hozhattunk volna.

Volt sok ölelés, barátok, éneklés, meghittség, hó, sírás, meghatódottság. Karácsonyfa gyerekkori díszekkel. Felejthetetlen pillanatok, találkozások, boldogság. Ha állandóan nem is lehet, időről időre muszáj visszatérnem, és feltöltődnöm olyan érzésekkel, amelyeket csakis Kolozsváron találok meg.

Így aztán decemberben nincs blogírás, így utólag rekonstruálom a recepteket. Szerencsére ezeket az ételeket bármikor el lehet készíteni, ez a lencsepástétom például sokszor jöhet jól közönséges hétköznapokon is. Mártogatósként is nagyon finom, vagy kenyérre kenve. Nálunk az ünnepre való tekintettel került a csillag alakúra sütött, olívabogyós sós rúd tetejére.

Hozzávalók:

200 g lencse
1 nagy sült pritamin
50 g pirított dió
1 pici hagyma
½ citrom frissen facsart leve
2 ek olívaolaj
só, bors
2 babérlevél

A lencsét beáztatjuk, majd a babérlevéllel ízesített sós vízben puhára főzzük. Hagyjuk kihűlni, majd leszűrjük. A főzőlevét félretesszük.

A paprika minden oldalát szenesre sütjük sütőben, vagy vaslapon. Nem túl nagy hőfokon, mert nem a szenesedés a cél, hanem, hogy a paprikák húsa átsüljön. Betesszük egy tálba, vagy fazékba,  lefedjük, hogy a gőz ne tudjon megszökni. Tíz percig pihentetjük, majd lehúzzuk a külső, elszenesedett és a gőzben felpúposodott héját.

A diót száraz serpenyőben megpirítjuk. Lehűtjük, majd a héját ledörzsöljük, és lereszeljük, vagy apróra aprítjuk. A hagymát apróra vágjuk.

A lencsét kevés főzőlével pürésítjük a sült pritaminnal együtt. Ha hígabb krémet szeretnénk, óvatosan öntünk hozzá keveset a főzőléből. Összekeverjük a többi hozzávalóval, ha kell, kicsit igazítunk az ízeken, és kicsit hagyjuk, hogy összeérjenek az ízek.

Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Paszuly facebook oldalát, itt megteheted. Instagramon is követhetsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.