Majdnem úgy született ez a marharagu, hogy összeszedtem, ami itthon volt, és összefőztem. Aztán eszembe jutott, hogy a fűszerekkel határozottabb irányt adok az ebédünknek, így lett indiai ihletésű ebédünk.

Bevásároltam első osztályú, boldog marha húsából. Nem keveset, mert akkor még úgy tudtam, vendéglátók leszünk itthon. Végül úgy alakult, mégis mi utaztunk.

Utazunk haza, most úgy alakult, hogy vonattal. Régen vonatoztunk, szerintem csak abban az esetben éri meg, ha az embernek olyan dolga van, amit utazás közben is végezhet. A menetidő gyakorlatilag ugyanannyi, mint amikor megépült a vasútvonal. Az út se lett rövidebb, miért menne gyorsabban a vonat?…

Kolozsváron ázaléknak neveztük, Krmp , mióta ismerjük egymást, nevet ezen. Az elején természetesen fogalma nem volt, miről beszélünk. Véres hurka, májas hurka, így ismerte ő is. Az ázalék szót ma már teljesen másra használják, ahhoz, hogy megtudjuk, valaha a haszonállatok, – disznó, juh, szárnyas –…

Eddig azért ettünk zúzát, mert nagymamának volt egy zúzapástétoma, amit immár húsz éve próbálunk rekonstruálni. Eddig nem sikerült, pedig nem hinném, hogy nagyon messze vagyunk az eredetitől.