Fotó: Krumpli Béla Sütöttem egyszer egy meglepetés-szülinapra máktortát. Többen emlékszünk rá, esküdni mernénk, hogy nagyon-nagyon fekete volt, csupa-csupa mák. Mint olyan sokszor, akkor sem írtam le, miből mennyit tettem bele, hogyan készült, és elfelejtettem. Azóta próbálom reprodukálni…

Kelt tészta workshopon jártam. És hát sajnálattal kell kijelentenem: nem ez a tésztatípus a kedvencem:)

Azt hiszem, ennél megosztóbb sütemény nem nagyon létezik. Ezt nem lehet félig, kicsit szeretni, ezt vagy imádja az ember, vagy utálja. Kész.

„Egy falatot kérek, nem szeretem se a szedret, se a túrót – mondta I, és megkóstolta a szedres túrótortát. – Jé, szeretem a szedret, meg a túrót is!”

Fotó: Krumpli Béla A dupla meglepetések napja volt az a bizonyos. Születésnapom volt, éppen Bélesen sátoroztunk. Valamikor a nyolcvanas évek közepén.