Sósan édes kardamomos csomók

Kelt tészta workshopon jártam. És hát sajnálattal kell kijelentenem: nem ez a tésztatípus a kedvencem:)

Márk Szonja Édesem tette fel a kérdést, hogy miért készítünk ritkábban kelt tésztát. Hirtelen nem is tudtam mit felelni a kérdésre, mint azt, hogy kettőnknek nagyon sok egy adag, másnapra meg kiszárad. Éreztem, hogy van még valami, és miközben másnap kötöttem a tésztacsomókat, elgondolkodtam, hogy tényleg miért is van ez. Ekkor jött a felismerés: sokkal szívesebben eszem krémesebb süteményeket.

Ebben a kardamomosban, meg a tökéletes darázsfészekben is azt szeretem, hogy a rálocsolt tejtől, sziruptól szinte krémessé válik a tészta. A nagymama aranygaluskája is attól volt a világon a legjobb, hogy a sok vajtól, és cukros diótól, amikben alaposan megforgatta külön-külön is az összes tésztadarabot, annyira puha szaftos volt az egész, hogy ahhoz már sodó sem kellett külön. A legtöbb kelt tészta nekem túl „száraz”, és ezt arra az állapotra is értem, ha éppen akkor jött ki a sütőből. Hát ez van.

Pedig kelt tésztával dolgozni roppant jó érzés, ahogy alakul, formálódik a tészta a kezünk alatt. Azt nem ígérem, hogy ezentúl sokkal több kelt tészta lesz, bár kétségtelen a workshop nagyon inspiráló volt. És nagyanyámnak arra a tudására, miszerint kézzel meg tudta állapítani, hogy mennyire jó minőségű a liszt, kicsit vágyakozva gondolok. A tudás megszerzéséhez viszont ezerszer többet kellene sütni… :)

A kardamomot lehetőség szerint frissen őröljétek. Nem szoktam kibontogatni a hüvelyeket, egyben ledarálom kávédarálón, majd ha szükséges, átszitálom. Még így is sokkal aromásabb, mint amikor őröltet vásároltam a boltban.

A szirupba lehet kevesebb sót tenni, bár nem érdemes. Ettől lesz pikáns, izgalmas, érdekes.

Az továbbra is alapszabály, hogy a kelt tésztához szobahőmérsékeltű alapanyagokat ideális használni, ami most nem gond, télen viszont jó, ha gondoltok erre. Különben megmakacsolja magát a tészta, és sokkal hosszabb idő után mozdul meg.

Hozzávalók:

a tésztához:
250 tej
22,5 g friss élesztő
460 g liszt
70 g kristálycukor
¼ tk kardamom
¼ tk só
85 g vaj olvasztva, majd kicsit hűtve (forró vajba ne öntsük az élesztőt, mert megöli)

a töltelékhez:
70 g puha vaj
70 g kristálycukor
1,5 tk őrölt kardamom
¼ tk vaníliakivonat

a sziruphoz:
52 g kristálycukor
50 ml víz
½ tk kardamom
1 tk só

A tejből kimérek 100 ml-t, ezt picit felmelegítem, beleszórok 1 tk cukrot, és elmorzsolom benne az élesztőt. Meleg helyen felfuttatom.

A többi hozzávalót beleszórom a gépbe (vagy ha nincs, gyúródeszkára), beleöntöm az élesztős tejet, és a dagasztókarral előbb kisebb fokozaton, majd magasabbra váltva addig dagasztom, ameddig a tészta szép, fényes lesz. Kigömbölyítem, és letakarva 1 órát kelesztem.

Miközben kell, a töltelékhez egy tálba teszem a hozzávalókat, és kézi mixerrel habosra keverem.

A sziruphoz egy láboskában felforralom a hozzávalókat, és félreteszem.

Ha a tészta megkelt, nagy, 60*40 cm-es téglalappá nyújtom, és a hosszabbik oldala mentén háromba hajtom: a két szélét be, középre. A rövidebb oldalával párhuzamosan 1,5-2 cm széles csíkokat vágok. (Nagyjából 19 cm hosszú tésztacsíkjaim lesznek, úgy nagyjából 20-21 db).

A mutató és hüvelyujjammal megfogom a tésztacsík egyik végét, a másik kezemmel a két ujjam köré tekerem a tésztát, és a végét felülről bedugom a a tekervény közepébe. A második után már simán megy:)

Sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem, nem túl közel egymáshoz, és 200 fokra melegített sütőben 10 perc alatt megsütöm. Kiveszem, és azonnal megkenem a cukros, fűszeres sziruppa. Kicsit hűlni hagyom, majd tálalom.

Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Paszuly facebook oldalát, itt megteheted. Instagramon is követhetsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.