Műanyag fólia helyett használjunk méhviaszos kendőt!

Belekezdtem a hulladékcsökkentésbe, az agyam meg annyira ráállt, hogy folyamatosan keresem, mi az, amit gond nélkül le tudok cserélni.

Mert például a papírzsebkendő lecserélését el sem tudtam képzelni, és az intim eszközök gondolatával sem barátkoztam meg teljesen. A napokban eszembe jutott, milyen szép kínai zsebkendőink voltak, és máris egy kicsivel közelebb kerültem a papírzsebkendő esetleges elhagyásához. Beléptem egy facebook csoportba, ahol állandóan újabb és újabb ötleteket olvashatok. Vannak nálam sokkal előrébb tartók, vannak hozzám képest egészen fanatikusnak tűnők, és vannak, akik velem együtt most tanulják, hogy mit is jelent a hulladékmentes, de legalábbis egyre kevesebb hulladékot termelő háztartás.

Én azt gondolom, hogy nem kell azonnal a nulla hulladékra törekedni, sőt, városi környezetben nem is nagyon lehet megvalósítani. Ha mindenki csak pár dolgon változtatna, máris sokkal előrébb tartanánk. Ilyenekre gondolok: mindig legyen nálunk vászonszatyor. A boltokban ne egyesével rakjuk nejlonzacskóba a répát, almát, stb-t sőt, egyáltalán ne rakjuk nejlonba. Ahol lehet - büfében, automatában, boltokban - saját pohárba, kulacsba kérjük a kávét, teát, kakaót. Ne vásároljunk naponta PET-palackos ásványvizet, üdítőt inkább legyen egy kulacsunk, vagy termoszunk, amit mindig újratöltünk. Igen, gyártsunk méhviasszal átitatott, fólia helyettesítő kendőt. Szelektíven gyűjtsük a szemetet. Ha módunk van rá, komposztáljunk. Németországban élő barátnőméknél például bírságot rónak ki, ha a kertes házban lakók nem komposztálják a kertből származó hulladékot: lenyírt füvet, nyesedéket, faleveleket, stb.

Nézzünk körül a világban, hátha valami megtetszik, és könnyen tudjuk alkalmazni a mindennapjainkban. Egy pici tudatossággal egészen nagy dolgokat lehetne elérni a hulladékcsökkentés terén. Ez egyfelől nagyon jó érzés, másfelől ennyivel tartozunk a jövő nemzedékeknek, még akkor is, ha ez olyan megfoghatatlan és tőlünk nagyon távoli problémának tűnik. Valamiért azt képzeljük, a szemetet csak más termeli, mi pusztán megvásárolunk mindent, ami a kényelmünket szolgálja:).

Amikor elkezdtem a nejlonmentességet, több barátnőm is elküldött egy videót, amelyben a műanyag, és részben alufóliát helyettesítendő, viasszal átitatott vászon készítését mutatták be. Bevallom, én is most hallottam ilyenről először, pedig a frissentartó fólia nekem se kedvencem, nem is használom naponta, de azért volt itthon belőle.

A végeredmény elég meggyőzőnek tűnt, úgyhogy Kolozsváron beszereztem a viaszt. Vásznat nem is kellett vásárolni, barátnőm anyukája, bár nagyot nézett, amikor mondtam, hogy mire készülünk, szeret annyira, hogy adott egy darabot abból a 120 méterből, amit harminc éve vásárolt ágyneműnek. „Ma már senkinek nem kell otthon varrt ágynemű!” - mondta nagyot sóhajtva.

Berendeztük tehát a nappalit, barátosném szabta az anyagot, anyukám reszelte a viaszt, én meg vasaltam. Nagyon mókás volt készíteni, és persze nagyon könnyű. Kb fél perc a viasz belevasalása az anyagba. Ugyanennyi idő alatt meg is száradt, és már ki is lehetett próbálni. És csodák csodája, remekül működött. Belecsomagoltam a szendvicset, és a kenyérre hajtott anyag úgy maradt. Szuper.

A fehér anyag nem a legjobb választás, a viasztól sárgás-szürke lesz, nem olyan nagyon szép, bár a miénk, és mi szeretjük. Azóta vásároltam színeset is, na azok mindenki kedvence lettek.

A viaszt méhésznél vásároltam Kolozsváron. Ha nem találtok ilyen reszelhető darabot, csak méhviasz lapot, az is jó, könnyen lehet tépkedni. Amint látható a fotókon, a viasz nem volt egységesen sárga, ezért lett foltos az anyag is. A viaszlap előnye, hogy egyszínű.

Elkészítése:

Pamutvászonból kivágjunk nagyjából szalvéta nagyságú darabokat. Cikkcakk ollóval, így a varrógépet elő sem kell venni. Lereszelünk a viaszból valamennyit:)

A vasalóállványt leterítjük egy konyharuhával, amit nem féltünk. A sütőpapírból levágunk egy kétszer akkora darabot, mint a vászon. A papírra terítjük a vásznat, rászórjuk a viaszreszeléket. Érzéssel, de nem nagyon sűrűn. Ráhajtjuk a sütőpapír másik felét, és középmeleg vasalóval elkezdjük vasalni. A viasz azonnal olvadni kezd, ha valahol nincs elég, a vasaló hegyével lehet terelgetni.

Amikor az egész vásznat beteríti a viasz, kivesszük, és száradni tesszük. A vasalás kb 2-4 percig tart, és kb 2 perc alatt szárad meg a kész viaszkos vásznunk, ahogy Krmpl nagyikája mondta:)

Nyilván, mosógépben nem mosható, és mérsékelten meleg vízben mossátok le, öblítsétek ki. A konyhát teljesen betölti a viasz illata, amikor szárad:)

Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Paszuly facebook oldalát, itt megteheted. Instagramon is követhetsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.