Szükséges-e ingatlanos a lakáseladáshoz?

Mi történik attól a pillanattól, hogy az ember eldöntötte: eladja a lakását? Honnan tudhatja meg, hogy mennyiért hirdesse? Érdemes-e fotós hirdetéssel kínálni? Számít-e, hogy néz ki a lakás? És szükség van-e ingatlanosra, vagy sincs? Íme, egy lakáscsere kapcsán összegyűlt, fél évnyi tapasztalat.

Az ár

Reális árra nem nagyon van támpont, az ingatlan.com-on ugyan van valami, de elég sok sebből vérzik. Általánosít, a környéket veszi alapul, így nagyon félre is vezethet. Sokkal közelebb áll az igazsághoz, ha egy ingatlanost bírunk szóra, és ő megmondja, hogy a közvetlen környezetünkben lévő hasonló lakásokat mennyiért adták el az utóbbi fél évben. (Az Ingatlanpiac című rádióműsorban időnként van lehetőség kérdezni, az jó kiindulópont lehet.)

Döntsük el, hogy mi számít a pénz, vagy az idő. Ha az előbbi, akkor legyünk türelmesek, és várjuk ki a megfelelő vevőt. Ha sürgős a lakáseladás, akkor az árat kell nagyon jól (értsd: majdnem olcsón, de semmiképpen nem átlagon felül) meghatározni.

A folyamat kezdete

Ha szeretnénk eladni a lakásunkat, tényleg jó fotókat tegyünk fel róla. Ne feledkezzünk meg az alaprajzról. Ezt elkészíthetjük mi magunk is, de fontos, hogy az érdeklődő lássa is, el tudja képzelni, hogy milyen lakást is kínálunk valójában.

Fotózás előtt példás rendet teremtsünk, már-már steril legyen a lakás. A vevőjelölt ezekkel a fotókkal találkozik először, fontos, hogy az első pillanatban megnyerjük őt. Sőt, akkor is közelítsünk ehhez a rendhez, amikor vevők érkeznek. Szellőztessünk előtte, stb, – elég sok tanácsot olvasni mindenfele, ezeket vegyük komolyan.

Esetleg már az eladási szándék felvetésekor kezdjük el a lomtalanítást. Sok tárgy, akár bútor kikerülhet a lakásból, ezáltal szellősebbé, könnyedebbé, vonzóbbá válik. Nem csak az ott leélt, elmúlt száz év összes terhe érződik, látszik. Belekerül egy kis rés, felszabadul egy-egy sarok, megcsillan a következő száz év lehetősége is.

Süssünk süteményt. Erről itt meséltem, azt hiszem, megéri azt a kis fáradtságot:)

A lakás állapota

Ha a lakást nem lakja senki, jobban kínálja magát üresen, vagy minimális bútorral. A számunkra kellemes tárgyak a vásárló számára terhesek lehetnek. Nem is biztos, hogy a vevő meg tudja fogalmazni, hogy mi a baja, csak azt érzi, hogy neki nem kell, nem az övé. Amennyiben belefér, fessük ki fehérre. Egy tiszta, üres lakás a legszerencsésebb: kellően semleges, bármit bele lehet képzelni, rendesen látszanak a terek.

A hirdetés

A fotók mellé kell írni egy szöveges bemutatót is a lakásról. Azt fölösleges leírni, hogy melyik helyiség honnan nyílik, erre van az alaprajz. Azt viszont ne felejtsük el megemlíteni, hogy napos-e, vagy sem, felújított, vagy sem, van-e benne vízóra, vagy nincs. Emeljük ki az előnyeit, pár szót szóljunk a házról, és a környékről. Maximum 2000, de inkább 1500-1700 karakter legyen, ebben foglaljuk össze, hogy mi miért szeretjük a lakást, mi az, amiért érdemes megnéznie másnak is.

Ingatlanossal, vagy sem

Elsősorban attól függ, mennyi időnk, energiánk van a hirdetéssel foglalkozni. Hiszen figyelni kell, rendszerint frissíteni, esetleg a fotókat le, vagy megcserélni. A hirdetésnek ára van, ám az még mindig jóval kevesebb, mint az ingatlanos jutaléka.

Az ingatlanosok között is több féle van. A nagy irodák munkatársai dolgoznak a legdrágábban, ezt ők többek között a hatalmas adatbázissal indokolják. Nem tudom, hány olyan lakás van az adatbázisukban, amelyik máshova nem kerül ki, azt hiszem, nagyon kevés. A hatalmas adatbázis viszont országos, ha lebontjuk kisebb területekre, nem biztos, hogy több ingatlant tudnak felmutatni, mint mondjuk a nagy gyűjtőoldalak.

A kisebb irodáknál arányosan csökken az ár, míg az egyéni vállalkozóknál akár egyedi jutalékban is megegyezhetünk.

Az emberi tényező is számít. Csakis számunka szimpatikus emberrel kössünk szerződést hiszen mégiscsak vele kell dolgoznunk, együtt kell működnünk egy ideig. Ne nehezítsük meg a saját helyzetünket:)

A folyamat maga

Az előzőekben leírt irányokat követve hirdettük meg a lakásunkat pár ingatlanos oldalon. A végén a kiemelt szöveggel, hogy ingatlanosok segítségét nem kérjük. Az élesítés pillanatától óránként két ingatlanos telefonált. Amikor rákérdeztem, hogy nem látta-e a hirdetés végén a mondatot, ötből öt válaszolta azt, hogy ja, nem vette észre. (Mostanában különösen nagy a nyomás az ingatlanirodákban dolgozókon, hajtják őket, hogy minél több lakást kell bevinni a rendszerbe. Nincs  más választásuk, mint egyre erőszakosabban telefonálni, és győzködni az eladókat, hogy bízzák rájuk az ingatlanjukat.)

A telefonbeszélgetések alapján a harmadik napra kiderült, hogy a kormány egyharmada lakást keres Budapesten, és valami miatt zajos, villamos melletti, harmadik emeleti, liftmentes lakásba szeretne költözni népes családjával. Sajnos mégsem a mi lakásunkat választották, pedig pont megfelelt ezeknek az elvárásoknak. Az egy jó kérdés, hogy mindazok, akik ezzel az egyértelműen nem igaz történettel hívnak fel egy hirdetőt, miért érzik úgy, hogy ha lakást kereső kormánytagra hivatkoznak, hitelesebbek lesznek.

Természetesen a nagy számok törvénye alapján eljött az idő, amikor feladtam, és egy megnyerőbb hangú/beszédű, hozzáértőbbnek tűnő hangnak okét mondtunk egy találkozóra. Eljött az első, egyébként nagyon szimpatikus ingatlanos, körülnézett, biztosított arról, hogy a mi lakásunkhoz hasonlókból van a legkevesebb a piacon, és az ilyet keresik a legtöbben. Ismertette az iroda által kínált csomagokat, ajánlatokat, majd előhúzta az aduászt: akkor járunk a legjobban, ha kizárólagos szerződést kötünk vele. Kicsi (khm) az illeték, és ihaj. Ugyan van egy bibi az egészben: ha a szerződést idő előtt felbontja az ember – amit természetesen bármikor, mindenfajta kötelezettség nélkül megtehet –, és ezt követően fél éven belül eladja a lakást, az ingatlanirodának köteles jutalékot fizetni. Igen, jól értitek: ha felbontottam egy kizárólagos szerződést, és fél éven belül találok vevőt magam, az iroda akkor is keres rajtam, nem is keveset.

Az, hogy miért szeretik az ingatlanosok a kizárólagos szerződést, hosszú ideig rejtély volt előttem. Sok beszélgetés után – mert ezt nem is nagyon árulják el –, valami olyasmit szűrtem le, hogy ha többen foglalkoznak egy-egy ingatlannal, akkor szinte mindegyikük úgy érzi, fölöslegesen dolgozik. Ő telefonál, szórólapozik, hirdetéseket kezel, és könnyen megtörténhet, hogy mindebből majd mások profitálnak. Így sokan tényleg csak minimális energiát fektetnek a lakásba, mi meg maradunk az érzéssel, ami a sok esetben jogos is, hogy az általunk megbízott ingatlanosok nem csinálnak semmit.

Mi végül különböző konstrukciókban 3 szakembert bíztunk meg. Volt közöttük nagy iroda munkatársa, meg független is. A három közül egy dolgozott igazán: ő rendszerint felhívott, elmondta, hogy mit csinált, hol tart. Minden vevőjelöltet kikérdezett, majd nekünk is elmondta, hogy mi volt a lakásnéző véleménye, benyomása, mi tetszett neki, és mi nem. Három hónapon belül az ő segítségével találtuk meg a lakás következő tulajdonosát is, azt hiszem, mindét fél elégedettségére. (Név és telefonszám nálam, ha valakit érdekel.)

Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Paszuly facebook oldalát, itt megteheted. Instagramon is követhetsz.

Mentés

Mentés

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.