Fügés kosárkák

Fotó: Krumpli Béla

Kora reggeli piacra járó vagyok, hiába, ezt láttam otthon, nagymamáék a korai piacban hittek. Mondjuk koránkelő is vagyok, így adja magát, hogy szombaton azonnal felöltözöm, és lemegyek a sarokra, a Komjádi piacra.

A házban még egy szomszéd van, aki nagyjából ugyanakkor, vagy egy picit még korábban jár le. Ha ő megelőzött, szinte biztos, hogy találkozunk a lépcsőházban, ahol boldogan újságolja, hogy aznap is gyönyörű a piac. Fotót nem tudok mutatni, mert a piac az egyetlen hely, ahova tudatosan nem viszem a telefonom, nehogy megzavarjanak a koncentrálásban. Tiszta meditáció számomra az az egy óra. Az árusokkal is csak ritkán beszélgetek, ahhoz le kell menni még egyszer, amikor már nem vonja el a figyelmem a felhozatal, nem azon gondolkodom, hogy mit főzzek a következő héten… Persze, akikhez járok, már ismernek. Tudják, hogy attól függően, mihez nyúlok, mekkora zacskót készítsenek elő, kell-e egyáltalán zacskó, mert pár szem akármihez nem kérek. Sőt, majdhogynem csak akkor fogadom el, ha pritamint vásárolok, mert abból minimum 2 kilót veszek. Vagy inkább mégis 3-at.

Immár ez a piac is az enyém, Budapesten nem ez az első, amelyhez komolyabban kötődöm. Az utóbbi időben egyre több barátomat szoktattam ide, szuper buli szombat reggelente összefutni:) Olcsó, tényleg az, és szép az áru. A tehéntúró továbbra is páratlan, meg fehér kolbászt sem árulnak mindenhol. A sok minden másról nem is beszélve.

És ezen a gyönyörű piacon még múlt szombaton is volt füge. Sok-sok füge. Nekem ugyan még a múltkori ajándékból maradt pár szem, de ha valaki ilyen fügés kosárkákra vágyik, még mindig nem késett el.

                                                                   Fotó: Krumpli Béla

A kosárka azért kellett a gyümölcs alá, mert túl sok értékes lé folyt el, aminek nem lehetett minden cseppjét megmenteni. Persze, a kosárkákból is kifolyhat adott esetben, de azonnal hozzá is tapad a tésztához, átitatja azt, jóvá, még jobbá teszi azt.

Anyaghányadot csak a tésztához tudok írni, ettől kezdve szabad a gazda. Hagyatkozzunk érzéseinkre, és csak legyünk boldogok, amiért éppen ilyen finomságot készíthetünk:)

Hozzávalók:

a tésztához:
12 dkg liszt
6 dkg jéghideg vaj
1 dkg jéghideg víz
csipet só

a fügékhez:
fügék
kockára vágott márványsajt
fekete bors

A kockára vágott vajat összemorzsoljuk a liszttel, majd hozzáadjuk a vizet és a sót. Gyors mozdulatokkal összedolgozzuk, és letakarva 1 órára hűtőbe tesszük.

Közben előkészítjük a fügéket: levágjuk a gyümölcsök szárát. A gyümölcsökbe négy, vagy hat cikket vágunk ügyelve, hogy ne vágjuk teljesen át. Mindegyik közepébe teszünk egy márványsajt kockát.

A tésztát 3 mm-re nyújtjuk. Egy megfelelő, kb 9-10 cm átmérőjű pohárra köröket szúrunk ki, és mindegyiket egy-egy muffin formába nyomkodjuk. A közepébe helyezünk egy-egy töltött fügét.

180 fokra melegített sütőben kb 30 perc alatt megsütjük. Melegen, hidegen is finom.

Ha tetszett a bejegyzés, és megosztod, megköszönöm. Ha még nem lájkoltad a Paszuly facebook oldalát, itt megteheted. Instagramon is követhetsz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.