Namármost soha nem jártam Illés bácsi cukrászdájában, és mostanáig nem is hallottam róla. Nem tudom milyen a krémese, és ó fájdalom, a fagyiját se kóstoltam volna, ha járok arra, mert a meggyes éppen nem a kedvencem. De van pár megjegyzésem, amit muszáj kiírnom magamból.

Nem foglalkozom azzal, hogy feljelentették a bácsit, kik, miért tették. Mint ahogy azzal sem, hogy ez mennyire csúnya dolog, vagy mégsem, mert ezek már pont olyan állapotok, amelyekért - bármit is mondtok -, be kell zárni egy helyet.

Pusztán emlékeztetni szeretnék mindenkit pár dologra, amivel megmagyarázom, hogy miért nem értek egyet mindazokkal, akik most egyemberként állnak ki Illés bácsi mellett, és védik azt a helyet, ahova - merem remélni - sokan be se mennének, de legalábbis ugyanígy kiabálnának kígyót-békát, ha a cikkek történetesen azt emelnék ki, hogy mennyire nagy volt a kosz a fent említett helyen.

Illetve hát írom mindezt azok védelmében is, akik az elmúlt években nyitottak cukrászdát*, és próbálnak új utakat mutatni. Nézzetek szét náluk, hátha találtok olyan süteményt, amivel megvigasztalódtok, és rájöttök, hogy a jelenben is érdemes élni:)))

Szóval:

1. Ebben az országban nincs olyan rossz krémes, amit el ne lehetne adni. Tehát önmagában az, hogy valaki száz éve készíti, nem jelent semmit. Bármilyen színű, ízű, állagú, veszik.

2. Keressetek rá azokra a cikkekre, amelyek tavaly jelentek meg a gödöllői cukrászdáról. Mindegyik azért íródott, mert milyen jópofa dolog, hogy százéves gépekkel dolgozik a bácsi. Kis színes anyag volt, fotókkal teletűzdelve. Ha nem emlékeztek, netalán nem is néztétek meg, akkor tegyétek meg most. És utána kiabáljátok bele a világba, hogy tényleg arra vágytok, hogy működjön tovább, változatlanul, és mondjátok, hogy hajlandóak vagytok elmenni Gödöllőre, és végig enni a kínálatot. Mondjátok hangosan és szívből, hogy tényleg nincs más álmotok.

3. Egészen biztos vagyok benne, hogy egy cukrászda "jóságához" hozzátartozik a tisztaság is. Ha úgy néz ki a pult, a berendezés, ahogy kinéz, ahogy látszik a képeken, milyenek lehetnek a tálak, az eszközök? A hűtő? Ahova beteszi a  tejszínt, vajat. Az edény, amiben a krémet főzi. Tényleg így kellene megőrizni a múltat? Ezt a múltat kell tovább vinni?

*Például a Budapest Cake Túrában résztvevő cukrászdákra gondolok.

Közben megjelent egy cikk a cukrászdában uralkodó tarthatatlan állapotokról.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess a facebookon is!