Epres, rebarbarás morzsasüti fekete borssal meghintve

Fotó: Krumpli Béla

És akkor 100 év együttélés után már annyira jóban voltunk, hogy behozhattam a lakásba fél kiló rebarbarát. És ez nem egy regényrészlet, hanem vallomás:)

A három fő ellenségből legyőztük a harmadikat is.

Szóval három fő ellenséggel kezdtük a közös életünket: a birsalmával, a sóskával és a rebarbarával. Az elég hamar kiderült, hogy mindhárom mögött gyerekkori rossz emlék húzódik: az édes sóskafőzelék, a rettenetes birsalmasajt és a savanykás rebarbarakompót. Mit mondjak, a birsalmasajton kívül én sem rajongtam volna a másik kettőért, szerencsére a sóskából nálunk nem főzelék és nem édeskés étel készült, a rebarbarát pedig senki nem erőltette.

Aztán Ági főzött egyszer egy levest, amiben volt ugyan sóska, de annyira finom és más volt, hogy Krmpl lett az egyik legnagyobb rajongója. A birsalmával kicsit hosszabban tartott a barátkozás. A marhauszályt megette, de még nem érzett rá az ízére. A birsalmalikőrt már szerette, ám amikor elkezdtem mustban párolt birsalmás kacsát készíteni, akkor végképp meggyőztem, hogy a birs is finom, persze, ha nem sajt készül belőle.

A rebarbara viszont tartotta magát, sőt, mintha meg is erősödött volna, hiszen már egyedüli ellenségként élt tovább, semmi más nem vette el ezt a címet tőle. Én meg úgy voltam vele, hogy ameddig nem tudok valami igazán ütőset készíteni, addig nem győzködöm Krmplt, tök jól megvoltunk rebarbara nélkül is.

Aztán szembe jött ez a recept, ami elég izgalmas volt a bors miatt (borsos epret is kínáltunk már), meg a morzsája is olyan, amilyennek én szeretem: van benne zabpehely és olajos mag is, amitől sokkal izgalmasabb lesz, mintha csak lisztből és vajból gyúrná össze az ember.

Hozzávalók (24-28 cm-es, kerek formához):

a morzsához:
8,5 dkg liszt
8,5 dkg olajos mag (most dió és mandula)
4,5 dkg apró szemű zabpehely
6 dkg cukor
7,5 dkg vaj
1/2 tk só
vaj a sütőforma kikenéséhez

a gyümölcshöz:
1/4 kg eper
35 dkg rebarbara
6 dkg cukor
1 ek keményítő
fekete bors ízlés szerint

Az epret és a rebarbarát megtisztítjuk, az utóbbit 2-3 cm-es darabokra vágjuk. Összekeverjük a többi alapanyaggal, és félretesszük.

A morzsához a magvakat durvára vágjuk, vagy aprítjuk, összekeverjük a száraz hozzávalókkal, leöntjük az olvasztott vajjal és összedolgozzuk.

A sütőformát vastagon kivajazzuk, egyenletesen eloszlatjuk benne a gyümölcsöket. Rászórjuk a morzsát, és 190 fokra előmelegített sütőben 30-35 perc alatt megsütjük. Akkor van kész, ha a gyümölcslé vastagon bugyog, és a morzsa teteje kis színt kapott.

Ezúttal kis pohárkákban tálaltam, kis mentalevél és kevés tejszín/görög joghurt kíséretében.

Recept innen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.