Hol vásároltok minőségi édesvízi halat Budapesten?

Fotó: Krumpli Béla

Viszonylag rendszeresen jelennek meg riogató cikkek arról, hogy ötven év múlva nem lesz hal az óceánokban, tengerekben. Hogy a magyarok mennyire kevés halat fogyasztanak, pedig az mennyire egészséges, a megfelelő mennyiségű Omega 3 bevitele nélkül csoda, hogy túléltünk eddig is.

Persze nem vitatkozni akarok ezekkel az írásokkal, pusztán azt gondolom, hogy sokkal hasznosabb lenne, ha egyszer például valaki összeszedné azt is, hogy Budapesten hol lehet minőségi édesvízi halat vásárolni. Mert a Nagycsarnokban, ha nem kedden vagy pénteken megyek (akkor érkezik áru), úgy néznek ki a halak, hogy sem vásárolni, sem enni nem akarok egy ideig - itt egy magyarázat arra, hogy miért nem eszik a magyar halat. Mert nem hogy nem hozzák meg, de egyenesen elveszik a kedvét. A Hunyadi téri csarnokba sem a halasért járok. A Lehel piacon sem láttam olyan kínálatot, hogy odaszokjak. És mivel sehol nem olvastam lelkendező cikkeket más halárusokról, nem is indultam felfedezésükre.

Persze, van Budán minőségi halbolt, de ott inkább a tengeri halakra koncentrálnak. Bár azt mindenképpen érdemes lenne ellesni, megtanulni tőlük, hogyan kell kinéznie egy halas pultnak.

A vidéki halgazdaságok közül nagyon finom a pisztráng Lillafüreden, a mai napig meg vagyok győződve, hogy közel és távol, itthon és külföldön ott a legjobb. A telepen van kis halfeldolgozó üzem is, ott készülnek a csomagolt termékek: egész és filézett halak, no meg az egész országban egyedülálló módszerrel füstölt pisztrángjuk, amelyeknek tényleg nincs párjuk. Elképesztő sokat dolgoznak, a halakkal télen-nyáron foglalkozni kell, közben állandóan új, a gazdaság teljesítményét javító technológiákon törik a fejüket. Arra már nincs kapacitásuk, hogy a piacot is felmérjék, bizonygassák, az övéké a legjobb. És itt bezáródik a kör, mert hozzájuk viszont nem mennek el azok, akiknek a véleménye számít, akik "divatba" hozhatnák. Hogy miért? Igen, ez egy jó kérdés. És persze, ezeket a kérdéseket más halgazdaságok esetében is fel lehet tenni.

Van még egy oldala a dolognak: a minőségi haltenyésztés pénzbe kerül, hiába van vidéken, ahol megszoktuk, hogy minden olcsóbb. Adott árból a tenyésztő már nem tud engedni, hiszen akkor hiába adna el sok halat, neki már nem érné meg. Ameddig nem vagyunk annyira tudatosak, hogy előnyben részesítsük a hazai minőségi árut a kétségtelenül olcsóbb külföldinél, vagy nem tudunk/akarunk különbséget tenni a minőségi és silány között, ez a helyzet nem is nagyon fog változni. Ez nem mindig pénztárca kérdése. És nem is jelenti azt, hogy kifizethetetlenek ezek az áruk. Pusztán azt, hogy igen, drágábbak, mint a Kínából, Kubából származó halak, de megvan ennek az oka. Csak egyszer kell megkóstolva összehasonlítani, többé nem lesz kérdés, hogy miért.

Az, hogy a ponty is lehet finom, akkor derült ki számomra, amikor a Hortobágyi Halgazdaságét kóstoltam. Budapesten sajnos nincs üzletük, így róluk is csak álmodozni szoktam. (Nem csak pontyuk van.)

Azt, hogy a Garay piacon van jó magyar halbolt, nem tudtam, mert senki sem mondta. Magamtól meg nem kerestem, a fentebb említett példák nem motiváltak. A Bajcshal boltjában még nem jártam, de találkoztam velük egy vásáron, és ott elég meggyőző volt, amit láttam. Annyira mindenképpen, hogy hamarosan elmenjek a Garay piacig, és "élőben" is megtekintsem őket. Be fogok számolni róla.

Azt meg aztán végképp nem értem, vagy nem akarom érteni, hogy egy olyan országos vásárra (Kézműves Magyar Ízek Vására), aminek fő témája a hal meg a vad, miért nem hívják meg az összes jó halgazdaságot az országból? Amiből mondjuk van tíz, és lehet tudni róluk, hiszen egymást nagyon jól ismerik. Pontosan tudják, hogy ki az, aki vásárolja az ivadékot, ki az, aki tenyészti is, mivel etetik a halakat, milyen körülmények között tartják őket. Ezek ugyanis mind-mind befolyásolják a későbbiekben a halak ízét, a halhús minőségét. Egy pisztrángnak is lehet iszapíze, ha nem elég tiszta a víz, amiben tartják, a ponty viszont nem kötelezően iszapízű, ha megfelelően tiszta vízben nevelik.

A szervezőknek, ha nincs idejük vagy emberük arra, hogy bejárják az országot, akkor elég megkérdezni egy-két halgazdaságot, hogy ugyan már, kiket érdemes meghívni. Azt meg inkább nem minősítem, hogy az magyar termékekre szakosodott országos vásár szervezői egy ilyen kis országban miért nem ismernek mindenkit, aki tényleg jót csinál. A halasoknál a nagy számra nem lehet hivatkozni.

Utólag persze annak is örülök, hogy legalább a Bajcshal kint volt, és felfedezhettem őket. Ott a helyszínen jópofa ötletnek tűnt a kecsege megvásárlása is. Az már csak itthon derült ki, hogy a kecsege tisztítása nem a lepikkelyezését jelenti - ezen a ponton kissé meg is riadtam. Aztán persze minden jóra fordult, Loriennel konzultáltam, vígjátékba illő jelenet volt, amint telefonos utasítások alapján belevágtam a kést a halba. A receptet itt találjátok.

Ti hol szoktatok édesvízi halat venni?

Ha tetszett a bejegyzés, kövess a Facebookon is!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.