11/20118
A hagymaleves lelke
Fotó: Krumpli Béla
Ez volt az első olyan étel, amelyből magam kísérleteztem ki, hogy melyik változatot szeretem a legjobban. Addig főztem, míg fel tudtam állítani néhány szabályt, ezeket a hagymalevesnél a mai napig tartom.
Pedig akkoriban még nagyon sok mindent nem tudtam alapanyagokról, hozzávalókról, azok viselkedéséről, ha hőkezeljük őket. A hagymaleves sem volt divatos még, sőt, sokan nem is hallottak róla, a kifejlesztett változat híre elterjedt, akkoriban rendszeresen jártunk barátokhoz úgy, hogy vacsorára én főztem a hagymalevest. Az egyetlen levest, amit szívesen ettem bármikor már akkoriban is:)
Az azóta eltelt idő alatt szinte semmit nem változtattam a recepten. Szerintem a hagymalevesnek két nagyon fontos összetevője van: az egyik a nagyon jó minőségű, sok zöldséggel, hosszú ideig főzött zöldségalaplé, a másik a vaj. Próbáltam borral, és húsalaplével, szerintem nem lett finomabb. Próbáltam jóféle olajokkal, jobban ízlik vajjal. Szükség van arra az egy evőkanálnyi lisztre is, anélkül túl híg marad.
Persze, az sem mindegy, hogy milyen hagymából készül. Ha csak egyfélét használok, akkor lilából főzöm. Ha kétféléből készül, lila- és póréhagyma kerül bele. A vöröshagyma harmadikként jöhet szóba. Az sem árt, ha valamilyen karakteresebb ízű sajttal kínáljuk, vagy parmezánnal szórjuk meg.
A hagymaleveshez tényleg nem jó a hirtelen, egy-két zöldségből készült alaplé. Kellenek az ízek, ezért csak akkor főzök, ha van a mélyhűtőben igazi, órákig, a legkisebb lángon éppen csak gyöngyözve fövő alaplevem. Amiből egyszerre sokat készítek, és telepakolom velük a fagyasztót.
Hozzávalók:
4 nagy lilahagyma (vagy vegyesen: lila-, póré- és vöröshagyma)
1 liter zöldségalaplé
6-7 dkg vaj
1 ek liszt
só, bors
reszelt sajt, pirítós
A hagymákat vékony szeletekre vágom, és a felolvasztott vajon puhára dinsztelem. Felöntöm az egy deci alaplével, és fedő alatt tovább párolom. Amikor az alaplé elpárolgott, megszórom liszttel, elkeverem csomómentesen, majd felöntöm a maradék alaplével, sózom, és öt percig főzöm. Tálaláskor megszórom reszelt sajttal, frissen őrölt borssal, ha szükséges, sóval, és pirítóst kínálok mellé.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
chrom 2011.11.28. 10:34:38
Esetleg az alaplé recepjét megtalálom valahol?
Unknown 2011.11.28. 11:24:58
Mindennapi Manna 2011.11.28. 11:26:13
lorien 2011.11.28. 11:27:13
Amúgy nálam is pont ilyesmi volt, de most fokhagyma, mert amikor Horasszal a Borbíróságon ebédeltünk, akkor már ellőttem a hagymalavest. Én is próbálkoztam már többféle alaplével, és a talán a mostani lett a legjobb, egyelőre győzött a disznó :) Gyakorlatilag egy orjalevest főztem alaplének, volt benne orjacsont, bordavég, meg persze leveszöldségek. Majd a sima hagymaleveshez is kipróbálom.
Mindennapi Manna 2011.11.28. 11:39:16
lorien 2011.11.28. 11:49:40
Marhából, borjúból nem működne, de talán még tyúkból is karakteresebb az alaplé, mint amennyire kívánatos bizonyos ételekhez. Csirkéhez meg sajnos nem jutok, főleg olyan mennyiségben nem, hogy az alaplé kérdése felmerülhetne.
Egyébként sokszor használok zöldség alaplevet, az kikerülhetetlen.
Anonymous 2011.11.28. 13:27:33
Mindennapi Manna 2011.11.28. 13:52:25
A kép egy régebbi hagymalevesről készült, amikor vegyesen került bele mindhárom fajtából. Amúgy persze, sok fűszert elbír, csak én ezt a fűszer-menteset szeretem a legjobban. A boros hagymalevesre is esküsznek egyesek, nekem az sem hiányzik bele:)