Piruló galóca, ahogy én szeretem

Fotó: Krumpli Béla

Az idei bélesi túránk előtt titokban arra gondoltam, hogy én nem is bánnám, ha nem lenne olyan nagyon sok rókagomba, csak legyen néhány piruló, amit elkészíthetek magamnak, így. Kívánságom teljesült, sőt: ilyen sok piruló galócát ott még soha nem találtunk, pedig igazán rendszeresen visszajárunk. Azért rókagomba is akadt, sőt, vargánya is, mindenki boldog volt.

Hát ez sem egy bonyolult recept, én azért szeretem mégis, mert érzem a gomba ízét. Amit minden további hozzávaló csak tompít. Őzlábat, piruló galócát, esetleg galambgombát szoktam így készíteni, ha éppen hozzájutok. Túrót ritkán teszek rá, nekem nem hiányzik, de attól már luxusreggelinek/vacsorának számít. A friss kenyér elengedhetetlen, azzal jól fel lehet tunkolni a gomba levét.

Hozzávalók:

gomba - igazi, erdei
pici olaj
só

A gombafejeket megtisztítom, késsel lepiszkálom a földet, levélmaradványokat. Lehetőség szerint nem mosom meg. Picit megsózom. Az olajat egy serpenyőben felforrósítom, ráteszem a gombát, és három-négy percre, vagy ameddig kicsit összeesik, lefedem. Azonnal tálalom, fehér kenyeret, esetleg salátát kínálok mellé.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.