Bárányos sóskaleves

Fotó: Krumpli Béla

Azon gondolkodtam, hogyan adjam meg a sóska mennyiségét. Aztán rájöttem, hogy régen, a kolozsvári piacokon nem lehetett kilóra vásárolni a sóskát. Majd eszembe jutott, hogy a sóskának külön "mérőeszköze" volt: egy kb húsz cm átmérőjű, lapos kosárka. Abba pont egy "csomónyi" (meréknyi) sóska fért bele. Ha az ember sok sóskát akart venni, akkor sem mérleggel mérték le, hanem sok csomónyi sóskát mértek ki. A marék sóska árát kellett úgy kialkudni, hogy az ember boldog legyen, amiért jó vásárt csinált.

Nálunk otthon sóskából leginkább leves készült, illetve a töltikét savanyítottuk vele. Mártást, szószt soha nem ettünk. Az édes sóskafőzelék, mártás hosszú-hosszú ideig érthetetlen volt számomra: minek megcukrozni valamit, amit pont a savanyúsága miatt használunk, szeretünk? (Az más kérdés, hogy a paradicsommal savanyított paszulylevest simán megcukroztuk.) A sóskalevest viszont itt Magyarországon nem nagyon ismerik, azt hiszem nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ez erdélyi leves.

Bizonyos vidékeken csak magában készítik, hús nélkül, a mi családunk viszont azt vallja, hogy bárány nélkül nem is érdemes nekikezdeni. A moldvai csángóknál a szárazbab levest ízesítik sóskával. Vagy éretlen szilvával.

Ez a leves az idei év egyik ajándéka, ugyanis Krmpl idén szerette meg a sóskát. Eddig kimondani se nagyon lehetett a sóska szót előtte, egy rossz gyerekkori emlék miatt évtizedekig hallani sem akart róla. Aztán megkóstolta a sóskának egy másik formáját, és azóta bátran készíthetek sóskás ételeket, szívesen megeszi. Ha az nem sóskamártás.

A tárkonyos báránylevesről itt írtam.

Hozzávalók:

0,5 kg húsos báránycsont
0,5 dl rizs
1 maréknyi sóska
1 tojássárgája
só
tejföl a tálaláshoz

A báránycsontokat kb 1,2 liternyi vízben puhára főzöm. (A habot időnként leszedem róla.) A csontokat kiveszem az alapléből, ha kicsit hűltek, leszedem róluk a húst. A sóskát megtisztítom, megmosom, nagyobb darabokra vágom. Az alaplevet visszateszem a tűzre, amikor forr, beleteszem a rizst, a sóskát és a csontról leszedett húsokat. Sózom. Ha a rizs puhára főtt, elzárom a gázt. Ha kicsit hűlt a leves, kiveszek egy merőkanálnyit, elkeverem benne a tojássárgáját, majd óvatosan, hogy a tojás ne ugorjon össze, hozzáöntöm a leveshez. Elkeverem, és tálalom. Tejfölt kínálok mellé.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.