Kiviflan karácsonyra

Fotó: Krumpli Béla

Éva már nem volt fiatal, itthon kialakított élete volt, logopédusként kereste a kenyerét, szerette a munkáját, tulajdonképpen elégedett volt. Nyitott ember lévén, mindenre és mindenkire kíváncsi, megismerte George-ot, aki a világ másik felén élt - szintén egyedül. Levelezgettek, megszerették egymást, úgy döntöttek: összekötik az életüket. Meglátogatták egymást, és megegyeztek, Éva költözik. Biztosan nem volt egyszerű döntés, hiszen mindent itt kellett hagynia, sőt, imádott munkáját sem folytathatta, hiszen ahhoz anyanyelvi szintű nyelvismeret kell, Éva pedig nem beszélt angolul. De nem félt belevágni az ismeretlenbe, talán még a kalandvágy is felébredt benne, no meg persze George ott volt/van támaszként. Éva vállalta a boldogságot.

Éva immár hat éve költözött Wellingtonba. Új hazáját nem volt nehéz megszeretnie, mert az egy olyan ország, de ő sem ült tétlenül. Elkezdett angolul tanulni, bár ő akkor is nagyszerűen megértette magát, amikor még csak pár szót tudott. Kiderült, hogy remekül fotózik, nagy lelkesedéssel örökít meg mindent: a virágokat, lepkéket a kertben, embereket az utcán, de Wellingtonból is olyan dolgokat lát meg, amelyek az ott élők figyelmét eddig elkerülte. Ezen kívül megragad minden alkalmat, hogy minél jobban megismerje új hazáját: eljár kiállításokra, koncertek, részt vesz a társadalmi, kulturális életben. Önkénteskedik. Ismerkedik, új barátokat szerez. És ha valaki megkéri, be is mutatja új hazáját - Éva az egyik legjobb idegenvezető, akivel találkoztam.

Természetesen a maga kedves, de határozott módján nem csak a George életét rázta fel, hanem a magyar közösségét is: havonta magyar klubot szervez, amikor George meg ő főznek a kint élőknek. Hírlevelet szerkeszt, a Hírmondót, itthoni és otthoni hírekkel, érdekességekkel, beszámolókkal. És a mindennapjaikról beszámol a blogjában - szerintem magával ragadóan.

Éváékkal két éve ismerkedtünk meg, vendégül láttak bennünket. Jártunk a Fészek klubban, sőt, a Hírmondóba is írtam már. Az azonban csak most jutott eszünkbe, hogy én "feleljek" a gasztro-sarokért. Mélyvíz a javából, hiszen karácsonyi szám, ráadásul ott nyár van, az itthoni téli sütemények nem passzolnak a meleg, napsugaras ünnephez. Valami gyümölcsösben gondolkodtam, amit el lehet készíteni korábban is, nem túl nehéz...

A Casa Moro lapozgatása közben született az ötlet. A kiviflannál találóbb desszertet nem is lehet ajánlani a kiwik országában élőknek.

Hozzávalók:

4 dl turmixolt kivihús (kb. 6-7 kivi húsa)
8 db nagy tojás sárgája
6 dkg cukor

A kivik húsát kikaparom a héjukból, botmixerrel turmixolom. A tojássárgát a cukorral fehéredésig keverem, majd hozzáadom a gyümölcshúst. Hőálló tálkákba töltöm. A tálkákat egy tepsibe állítom, amelyet felöntök forró vízzel. 120 fokra előmelegített sütőben egy órán keresztül sütöm. Teljesen kihűtve, a tálkákban, vagy tányérra borítva tálalom.

Egy nappal korábban elkészíthető.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.